Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Nagy Gábor: "Kiugrás" az ismeretlenbe. Az 1944-ben Mezőcsokonya területén lezuhant angol szállító repülőgép és legénységének története
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 07: 251-266 ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2020 DÓI: 10.26080/krrmkozl.2020.7.251 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm „Kiugrás” az ismeretlenbe. Az 1944-ben Mezőcsokonya területén lezuhant angol szállító repülőgép és legénységének története NAGY GÁBOR Janus Pannonius Múzeum, H-7621 Pécs, Széchenyi tér 9., e-mail: nagygabor42@hotmail.com Nagy, G.: “Jump" into the unknown. The story of a British cargo plane and its’ crewmembers, crashed in Mezőcsokonya, Hungary in 1944. Abstract: On the night 3/4 July 1944 a Handley Page Halifax Mk II cargo plane, belonged to the Royal Air Force 148. squadron crashed near the village Mezőcsokonya, Hungary. All eight crewmembers lost their lives. They flew a double coded mission, first to drop supplies to Yugoslavian partisans then to drop four secret SOE agents (Special Operations Executive) over Hungary. The agents would have had to set up an underground resistance group which could have helped and supported Hungary to leave the Axis. Almost twenty years of research making interviews with eyewitnesses and relatives, studying documents, and making investigation and field research for remains of the plane finally revealed the full and detailed story of the eight crewmembers, the four agents and their mission. Keywords: Second World War, Royal Air Force, Halifax, SOE agents, 148. sqn., wreckage, field survey 1997 nyara volt. Egy kis Somogy megyei település, Mezőcsokonya felé tartottunk párommal. Alig néhány hónapja kezdtem neki legújabb kedvtelésemnek, a repüléstörténeti kutatásoknak. Ekkorra már közel 10 éve foglalkoztam a fRAF (Royal Air Force - Királyi Légierő) pilótáinak történetével, de nem a magyarországi légi események kapcsán. Addig csupán néhány olyan helyszínt látogattam meg, ahol amerikai repülősök jártak szerencsétlenül, így ez az út kiváltképp izgalmasnak ígérkezett, hiszen ez alkalommal nem a könyvek lapjairól, hanem a tényleges helyszínen testközelből ismerhettem meg néhány angol repülős történetét és sorsát. A rendelkezésemre álló dokumentumok szűkszavú ténymegállapításán és rideg adatain kívül, nem sok információm volt az eseményről. Ezekből kiderült, hogy 1944. július 3/4-ének éjjelén Mezőcsokonya felett egy német éjszakai vadász lelőtt egy angol Handley Page Halifax Mk ll-es repülőgépet. A148. század állományába tartozó, FS-S kódjelű, JP286 szériaszámú gép (1. ábra) a falutól távol, egy szőlő ültetvényre zuhant és elégett. Nyolcfőnyi legénysége életét vesztette, akik a következők voltak: Surry Philip Victor Bird őrnagy - századparancsnok -pilóta - 24 éves Peter Lake főtörzsőrmester - navigátor- 21 éves Harold Pearson hadnagy - fedélzeti mérnök - 22 éves Arthur Archer Lee főtörzsőrmester- rádiós-lövész- 35 éves Donald David Charles Stewart tiszthelyettes - navigátor- 21 éves Kenneth Peter Mc Leód Cran - főhadnagy - lövész- 35 éves Radford Ronald - főtörzsőrmester - lövész - 20 éves Tilmont Marcel - tiszthelyettes - lövész - 24 éves A Veszprémi Egyházmegye Halotti Anyakönyvébe tett bejegyzés így írt az eseményről: „1944. július 4-én hajnali 1 órakor lelőtt Halifax mintájú angol bombázó 8 főnyi személyzetét a katonai parancsnokság utasítására eltemettem. Egyik személyazonosságát megállapították: „Philip Victor vezető” Ennél Mária és szt. Domonkos érem volt. így feltehető, hogy katolikus volt. A többiek darabokra szakadtak és elégtek. Temetés: Mezőcsokonya, Nyíres-puszta július 5. közös sírba helyeztettek. ”1 A faluba érve érdeklődni kezdtem és néhány sikertelen próbálkozás után a hetvenes éveiben járó Filó Ferenc azt felelte, hogy mindent tud az eseményről és meg is tudja mutatni hol történt. A faluból a helyszínre vezető út teljesen elhanyagolt volt. Az alig 2,5 km-es út majd fél órába telt, aminek a végén egy kerítéssel határolt területhez értünk. Ez volt az egykori tragédia helyszíne. Az akkori szőlősnek már nyoma sem volt. A területet sűrű növényzet borította, tüskés bokrok és fiatal fák. Az áthatolhatatlan vegetációban esély sem volt nézelődésre, vagy keresgélésre. A terület szélén megállva így mesélt a történtekről: „19 éves voltam. Éjjel hatalmas robbanásra ébredtünk. Reggel kimentünk megnézni a roncsokat. A repülő a szőlőültetvényre esett, de előtte nekirepült a közelben lévő magas nyárfáknak. Az egyik darabja még évekig ott volt fennakadva az ágak között. Ma már nincsenek meg ezek a fák. Engem, mint leventét utasítottak a roncs őrzésére. Egy flóbert puskát nyomtak a kezembe és meghagyták, hogy senkit se engedjek a gép közelébe. A roncs nagy területen szóródott szét. Életemben nem láttam még annyi margarint, hatalmas tábla csokoládét, rengeteg méterárut és sok más élelmiszert, ami a roncsok körül hevert. 24 órás váltással voltunk szolgálatban. Esténként a szárny egy jókora megmaradt darabján aludtunk. Csak később fedeztük fel, hogy alatta van az egyik összeégett holttest. A roncs őrzése majdnem az életembe került. Egy nap német katonák álltak meg a kerítésen kívül autóval. Átugráltak s odajöttek, hogy elvigyenek ezt s azt. Én a parancs értelmében rájuk fogtam a fegyvert és mondtam, hogy nem lehet. Erre felhúzták a fegyvereiket és azt mondták, hogy ne avatkozzak bele, és ha nem engedem, akkor agyonlő-1 Mohos Nándor kutatása
