Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Gáspár Ferenc: A Somogyvármegyei Berzsenyi Irodalmi Társaság története 1904-1909
A SOMOGYVÁRMEGYEI BERZSENYI IRODALMI TÁRSASÁG TÖRTÉNETE 1904-1909 237 November végén a Somogyvármegyei Berzsenyi irodalmi társaság közhírré teszi, hogy az Alapszabályban meghatározott módon átvehető az Országos Irodalmi Szövetség Évkönyve, továbbá a Szövetség kiadványai közül „irodalmi jeleseinktől” öt további könyv, ami már önmagában is „többet ér a tagdíjnál”. Felszólítja a pártoló tagokat a könyvek átvételére. A közleményt már átlengi bizonyos keserűség, amikor egyúttal szóvá teszi, hogy kicsi a taglétszám, pedig egy „kirándulásért, vagy pár órás bankettért ennek az összegnek többszörösét fizetik, és azon 2-300 egyén is részt vesz”.22 December 4-én megtartották az évi rendes ülést a városháza nagytermében. Két felolvasásra is sor került. Danka István: Novella és Melhárd Gyula (esperes plébános): Czindery Pál, somogyi követnek kizárása az 1796-ik évi országgyűlésből. „Szép közönség volt, de sajnos nem akkora amilyent a két élvezetes felolvasás megérdemelt volna”.23 A Somogyi Újság egyértelműbben fogalmaz: „ Sajnos, hogy ezen a minden ízében érdekes gyűlésen oly csekély számban jelent meg a közönség, hogy e felett csodálkozásunkat kell kifejeznünk.”24 A Somogymegyei Berzsenyi irodalmi társaság 1905. január 15-én Szabó Kálmán elnökletével tartotta meg évi közgyűlését. „Midőn május havának lelkes felhívásra a városháza nagytermében gyülekezett Kaposvár áldozatkész közönsége, nem sejtette volna senki, hogy az első közgyűlésen a titkári jelentés beteg, tespedt szervezetről fog szólni. [...] a vármegye és a kaposvári közönség közönye dermesztő fagyként hat e még zsenge palántára, viszonya az Országos Irodalmi Szövetséghez anyagilag sorvasztja a társaságnak ma még igen csekély jövedelmét. Az alapításkor 62 tag között csak 44 tett eleget kötelességének. A társasággal szemben tanúsított közönyt azzal indokolja egyik is, másik is, hogy a S.B.I.T. [sic!] a szabadkőművesek alkotása és mint ilyen intézményt nem támogathatja. Nos hát ez nem áll! Az irodalmi társaságban sem Roboz István, sem Kisfaludy Attala nem szabadkőművesek pedig ezek alkották meg; és ha lesz [helyesebben: van! G.F.] a rendes tagjai között ily tag, az inkább előnye, mint hátránya lehet a társaságnak, mert ezek az urak - köztudomás szerint - minden jó ügyben fáradoznak és ami irodalmi társaságban a fő - dolgoznak.25 [Kiemelések az eredetiben.] A közönséghez fordulunk! támogassa a S.B.I.T.-ot [sic!] melynek céljai, törekvései tisztán magyar nemzetiek, lépjenek be pártoló tagoknak, látogassák meg a felolvasást, hogy ne ismétlődjön meg ama szégyen22 A Somogyvármegyei Berzsenyi irodalmi társaság. In: Somogy, 1904. november 27. p. 2. 23 Az irodalmi társaság első felolvasó ülésén. In: Somogy, 1904. december 11. p. 3. 24 Felolvasó ülés. In: Somogyi Újság, 1904. december 14. p. 3. 25 Roboz István valóban nem volt szabadkőműves, Kisfaludy Attala meg nem is lehetett az, mert a páholyba nőket nem vettek fel! Teljes joggal nevesíthette tehát őket az írás szerzője. Ezzel együtt a cáfolatban szereplő „ezek az urak” kitétel tipikus freudi elszólás (azaz egy rejtett gondolat akaratunk ellenére a felszínre tör és okoz gyakorta kellemetlenséget), ugyanis „ezek az urak" már jelen voltak a Berzsenyi irodalmi társaság tagjai között. letes helyzet, hogy felolvasó ülését üres teremben tartja, mint történt múlt vasárnap, midőn Roboz István és Pete Márton dr. 30 ember előtt, (köztük 5 hölgy és 2 polgári iskolai leányka) tartotta meg székfoglalóját.” Pontosabban: a beteg Roboz István helyett Kohlbach Bertalan titkár olvasta fel a Toll című dolgozatot, majd Pete Márton szavalt el saját verseiből néhányat.26 A Kaposvár című lapban Noszlopy Tivadar kesereg. „Nem értem azt a nagy közömbösséget, amelyet a vármegye és székvárosunk Kaposvár részéről ez új irodalmi társulattal szemben látok. Pedig az ünnepélyes megnyitásból ítélve abban a hitben voltam, hogy társulatunk csakhamar virágzásnak fog indulni. Alapító, különösen a pártoló tagok szép számban jelentkeztek, de azóta csend és nyugalom! A társaság tagjai érdekes felolvasásokat tartanak, mégis, amíg a megnyitó ünnepélyen a városház nagytermét zsúfolásig megtöltötte a városi és vidéki előkelő közönség; a második ülésen a múlt év december havában oly csekély számban voltak jelen, hogy ennek okát elképzelni nem tudom. [...] A mi különleges nemzeti viszonyaink mellett nagyon meg kell becsülni az irodalmi társaságokat, amelyek édes magyar nyelvünk fejlesztését s irodalmunk művelését tűzték feladatul! A Somogyvármegyei Berzsenyi Irodalmi Társaság is, mely egy nagy névhez van fűzve, lehetetlen, hogy a közönség áldozatául essék! Noszlopy Tivadar”27 Ezen a ponton kitérőt kell tennünk, hogy értelmezni tudjuk a Somogy szabadkőművességgel kapcsolatos felvetését. Úgy tűnik, a városban nem maradt titokban a szabadkőműves páholy létezése. Már 1903- ban, a Zenekedvelők Egyesülete megalakulásánál kibontakozott vitában - miszerint a városban túl sok egyesület alakul és működik28 * * *, amelyek megosztják az érdeklődőket, a szabadkőművesek lapjának tekinthető Kaposvárban megjelent írás lábjegyzetében a szabadkőműves szerkesztő, a Zenekedvelők Egyesü-26 A Somogymegyei Berzsenyi Irodalmi társaság. In: Somogy, 1905. január 22. p. 1. AToll című írásában Roboz arról elmélkedik, miként vált az (írói) toll hatalommá. Teljes terjedelemben közölve: Somogy, 1905. február 5. p. 1-2. Pete Máron székfoglalóján elhangzott verseket a Somogyvármegye című lap közli: 1905. június 5. p. 1. 27 A „Somogyvármegyei Berzsenyi Irodalmi Társaság". In: Kaposvár, 1905. Január 26. p. 2. Noszlopy Tivadar (1861-1916) vármegyei főjegyző, Berzsenyi távoli rokona. Hírlapíró, költő. Számos munkájában foglalkozik Berzsenyi, életével, munkásságával, ápolja emlékét. 28 A helyzet és az arról való vélekedés három évtized múltával sem változik, úgy tűnik, ez a jelenség végigkíséri a megyeszékhely történetét. „Városunknak több, mint száz különböző célú és értékű egyesülete van és mindegyik azt ambicionálja, hogy a tagok számát és így a jövedelmet illetően ő legyen az első. Senkinek nem akarják megengedni nálunk, hogy négy-öt egyesületnél kevesebben legyenek érdekelve. Kaposvár lakóinak igen tekintélyes része elvérzik a tagdíjakon, és örökre meghal a kultúra számára. Ehhez járul a sok anyagi és egyéb gond, a szórakozásnak a tanulás fölé helyezése, a kényelmes nemtörődömség, a klikkek áskálódása, a sok sok személyes sérelem, a mellőzöttség bosszúja, a kellő figyelem és propaganda hiánya, a jó, vagy rossz időjárás, a feledékenység, a más irányba való elfoglaltság és még százféle ürügy és mentegetőzés, ami ellen nincs orvosság, és amibe bele kell törődni.” Hetyey József: Kaposvár, mint kultúrközpont. Berzsenyi Társaság propaganda kiadása, Kaposvár 1937. p. 12.
