Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben
RÉGÉSZETI KUTATÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 2018-2019-BEN 217 épületekből (legalább 10), néhány gödörből, külső kemencékből (9-12) és egy árokszakaszból állt. Több esetben megfigyeltük a kemencék megújítását, a szokásos több rétegű sütőfelülettel. Találtunk olyan építményt is, ahol utólag, magasabb szinten, az építmény falában újabb kemencét alakítottak ki. Igen érdekes, talán párhuzam nélküli, hogy az egyik kemence (387. str.) száját egy malomkővel fedték be, leszűkítették a belső terét egy fallal, és másik irányba nyitották ki újra a száját, és ekkor már egy téglalap alaprajzú házhoz (388. str.) tartozott (XI. t. 1-2.). Másik érdekes jelenség a 379. számú épület alján megfigyelt kettős (egy közös fallal rendelkező) különkülön „U" alakú, kemenceszerűen átégett falú jelenség (XI. t. 3-4.), funkcióját egyelőre nem ismerjük. A szelvényen Ny-K-i irányban keresztülfutó három árok közül csak az egyik keltezhető a középkorra, a többiben nem volt leletanyag. A lelőhely keleti, a patak felé tartó kiterjedése az erdő miatt továbbra is ismeretlen. Délen egyértelműen a dombvonulat végéig tartott. A feltárás munkatársai: Somogyi Krisztina, Molnár István régészek, Balla Krisztián, Cserép Tamás, Nyári Zsolt, Stunya Péter technikusok. A geodéziai felmérést a Meridián Kft végezte el. Gamás - Vadépusztai-mező 2 (72169) Belényesy Károly: Ismeretlen középkori birtokközpont maradványai Vadépuszta határában Megelőző feltárás 2017-2018 Visszagondolva a Gamáshoz tartozó Vadépuszta határában végzett régészeti feltárásra, nehéz nem elfogultan nyilatkozni az ott eltöltött csaknem két teljes ásatási szezonról 2017-2018-ban. Bár nyilván mindenkinek megvan a szívéhez közel álló régészeti kutatás, egy-egy helyszín néha, bizony magával ragadja a régész képzeletét. Vadépuszta pedig kétségkívül kívül ilyen... A végleges elemzés nyilván hosszabb időt és a számos újabb szempont figyelembe vételét igényli, de talán épp a lelőhely különlegessége az, amiért a feltárást követő friss gondolatok most ide kívánkoznak.24 Stabilitas loci... A régészeti lelőhely a Gamáshoz tartozó Vadépusztától kissé délre, a Tetves- és Orci-patak vízválasztójának közvetlen közelében helyezkedik el, a régi és az új 67-es út keleti és nyugati oldalán, hosszan elnyúlva az Orci-patak völgyével párhuzamos, kelet nyugati vízmosásokkal tagolt észak-déli irányú dombháton. Az már a feltárást megelőző kutatások során bebizonyosodott, hogy gazdag, tulajdonképpen a középső neolitikumtól a késő középkorig lakott dombhát több meglepetést tartogathat a számunkra. A felszíni leletek 24 A feltárás szakmai irányítását 2017-ben Paluch Tibor és Kujani Yvett végezték, 2018-ban jómagam láttam el hasonló feladatokat, a Szegedi Móra Ferenc Múzeum megbízott ásatásvezetöjeként. A teljes közreműködő stáb hosszas felsorolása helyett itt most kifejezetten Beck Attila, Rozs Péter, Takács Richárd és Wolf Ernő odaadó munkáját szeretném megköszönni. Külön kiemelve a középkori jelenségek kapcsán Wolf Ernővel folytatott baráti vitáinkat, amelyek termékenyítőleg hatottak jelen tanulmányra is. mellett ugyanis, a terület régészeti fedettségét firtató geofizikai kutatás egyértelmű bizonyítékokat talált egy, négy részből álló, a Lengyel kultúrához kapcsolódó koncentrikus körárok rendszer létezésére, amely nemcsak a terület korai történetéről, de a mai Vadépuszta közelében fekvő vízválasztó és források kitüntetett jelentőségéről árulkodott.25 Ilyen előzmények után 2017 őszén kezdtük meg a terület feltárását. Lehetőségeinket nagyban befolyásolta, hogy a régi 67-es út nyomvonala észak-déli irányban, tulajdonképpen hosszában, keresztülvágta lelőhelyet, így a jelenségek közötti összefüggések egy része örökre elveszett. Ugyanakkor a feltárt majd 2500 objektum messze túlmutatott egy átlagos lelőhelyen és valóban izgalmas jelenségcsoportokkal illusztrálta a terület majd 7500 éves történetét.... Ebben a történetben feltehetően kitüntetett szerepe van magának a vízválasztónak. Az Orci-patak forrásának közelében fekvő terület kedvező topográfiai adottságai a mai térképre nézve is megkérdőjelezhetetlenek, hiszen a Kapós-völgyét a Balatonnal összekötő, északdéli út mellett itt lehet átjárót találni, keletre: a Koppányvölgye, illetve nyugatra: a Nagyberek irányába. De az átjárók és a forrás mellett a környék által nyújtott természeti erőforrások: az erdőkkel, vizekkel és termékeny, legeltetésre is alkalmas völgyekkel tagolt vidék az, amely az első őskori telepeseket valójában a területre vonzotta, minden szempontból kitűnő lehetőséget kínálva a tartós megtelepedésre. A körárok a forrás mellett A feltárásra kijelölt terület, régészeti korszakok szempontjából - nem élesen ugyan, de - több részre osztható. Az északi harmadot egyértelműen az őskor, azon belül is a Lengyel kultúra körárok-rendszere uralja (XII. t. kép 1.). A teljességhez hozzátartozik, hogy ennek környezetében néhány középső újkőkori (DVK) és kora/középső bronzkori (Kisapostagi kultúra) objektum is előkerült, de a nagyobb figyelem kétségkívül a késő neolitikumhoz, kora rézkorhoz köthető létesítmény feltárását kísérte. Az összesen négy gyűrű nagyobb szakaszai, a körárkokat nagyjából középen elmetsző, és a feltárás ideje alatt is folyamatosan működő 67-es út két oldalán kerültek azonosításra és részben feltárásra. Az út nyugati oldalán a két külső árok, mintegy 40-40 méteres szakaszon volt kutatható, míg a két belső gyűrűt, egy, 2-2,5 méter vastag, eróziós, feltöltési réteg fedte. De az út keleti oldalára eső árokszakaszok megfigyelése és feltárása is több nehézségbe ütközött. Az enyhén lejtő domboldal kitettsége miatt az eredeti árokszakaszokat a területet szabdaló vízfolyások roncsolták. Mindezen túl pedig a nyugatról érkező eróziós hatás következtében az árkokat lényegében elfedte 25 A geofizikai kutatást és a próbafeltárást a Forster központ végezte, Stibrányi Máté illetve Tokai Zita vezetésével, 2015-ben. A rövid jelentést Id.: Honfi et al 2016, 264-266, Vili. t.
