Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben
208 HONTI SZILVIA, BALOGH CSILLA, BELÉNYESY KÁROLY, GALLINA ZSOLT, GULYÁS GYÖNGYI, MOLNÁR ISTVÁN, NÉMETH PÉTER GERGELY, SOMOGYI KRISZTINA ÉS VÉGH ANDRÁS tárgytípusai. A késő bronzkori leletanyagból jelentősek még a növénylenyomatos paticstöredékek, a faragott, megmunkált kőtöredékek. Nagy valószínűséggel lehetnek még objektumok dél, délnyugat és nyugat felé is a bányaterületen kívül, ameddig a domborzati feltételek a meredek lejtőn lehetővé tették. A feltárás munkatársai: Molnár István ásatásvezető régész, Somogyi Krisztina régész, Balla Krisztián, Cserép Tamás, Nyári Zsolt, Stunya Péter technikusok. A geodéziai felmérést a Meridián Kft végezte el. Mernye - Nagy-erdei-dűlö (91197) Somogyi Krisztina: Építés közbeni feltárás 2018 A lelőhely Mernyétől délre a 67-es főút két oldalán, két magaslat közötti területen helyezkedik el. A Rippl-Rónai Múzeum 2016-ban próbafeltárást, 2017 őszén Paluch Tibor vezetésével a Heritage Kft végzett megelőző feltárást. Viszonylag nagy kiterjedésű, helyenként sűrűsödő neolitikus és rézkori településmaradványok kerültek felszínre (Dunántúli Vonaldíszes Kerámia, Lengyel- és Balaton-Lasinja kultúra). A lelőhely egy részén, a keleti oldalon, a feltárást csak az erdő kivágása után, 2018 májusában lehetett elvégezni. A négy feltárt jelenség két objektumhoz tartozott: A DNy-ÉK-i irányú, a szelvényben keresztben áthaladó hosszú árok keleten (304. str.) az erdő alatt, nyugaton (306. str.) a főút alatt folytatódott tovább. A két árokszakasz közötti hiátus egy átjáróra utal. Itt egy mély, rövid, egyenes vonalú és függőleges falú leásást figyeltünk meg (305. str.), amelyet talán egy tartó-terhelhető szerkezeti elem számára áshattak ki (IX. t. 4.). Az árok metszete a Lengyel kultúrára jellemző, de csak egyetlen lengyeli kerámiatöredéket találtunk benne. A hosszú árok folytatása lehet több mint 200-250 m-re É-ra, a megelőző feltárás keleti felületén lévő DKÉNy-i irányú, szintén „V” átmetszetű árok. Elképzelhető, hogy a lelőhelyen lévő lengyeli telep kerítőárkának több szakaszát dokumentáltuk. A fenti ároktól közvetlenül délre egy kisebb méretű kör alakú árkot is feltártunk (281. obj./307. str.), amelynek keleti íve szintén ék alakú profillal rendelkezett, és átjárója is volt. A kevés leletanyag a lengyeli kultúrára utal, de hasonló jelenségek alapján a középső rézkorra (Balaton-Lasinja kultúra) való keltezése sem zárható ki, karám vagy ideiglenes szálláshely körbeárkolásának nyoma lehetett (IX. t. 3.). Mernye-Nagyerdei-dűlőben 2018-ban egyértelműen lehatároltuk a lelőhelyet déli és DK-i irányban. Keleti határa a jelenlegi erdő alatt lehet. A régészeti bontómunkával egy időben végezték egy csatornaárok mélyítését a területen. Meglepő módon a korábbi erdő alatt egyetlen régészeti korú jelenséget sem vágtak át, a fent bemutatott hosszúárkon kívül, a megelőző feltárás déli széle és a mi 2018-as objektumaink közötti közel 200 m-es távon. A feltárás munkatársai: Somogyi Krisztina régész, Nyári Zsolt technikus, a geodéziai felmérést a Meridián Kft végezte el. Mernye - Lótilos 1 (72187) Gulyás Gyöngyi és Gallina Zsolt: Megelőző feltárás 2017 Somogyi Krisztina: Megelőző feltárás 2018 A lelőhely a Mernyeszentmiklóstól délre elterülő Lótilos-dűlő déli végében található. A lelőhely elsősorban a 67. sz. főút nyugati oldalán helyezkedik el, azonban attól keletre, az Orci-patak partjára is átnyúlik. A megelőző feltárás a lelőhely középső részét érintette, melynek során a megkutatott terület 11.126 m2 volt. 2017-ben 374 stratigráfiai egységet (277 objektum) bontottunk ki, továbbá a korábbi próbafeltárás (2015. László György, Forster Központ) során előkerült, 12/12. számú jelenséget tudtuk beazonosítani, melyet teljes egészében ledokumentáltunk. A 374 jelenség közül 21 őskori, 37 újkőkori, 132 rézkori, 4 bronzkori, 14 római kori, 73 Árpád-kori és 94 korhatározó leletanyag hiányában ismeretlen, de biztosan régészeti korú. A jelenségek típusát tekintve 1 műhelygödör, 1 füstölő gödör, 1 kürtő, 2 tűzhely, 2 paticsos omladék, 3 urna/edény a szubhumuszban, 5 épület, 5 emberi váz vagy temetkezés, 22 kemence, 39 árok, 84 cölöphely, a többi pedig különböző méretű gödör volt. A területen a legkorábbi településnyomok az újkőkorba nyúltak vissza. A Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája (DVK) a feltárási terület északi és középső részén hozta létre telepét. E korszakba számos árok/árokrendszer és különféle alakú gödör és anyagnyerő gödör sorolható. A legjelentősebb a terület északi részén fekvő, északnyugat-délkeleti irányba haladó, 1,8-5 m szélességű, valószínűleg védelmi funkcióval bíró árok (17/22) lehetett. Ebből ágazott le vagy futott bele további három hasonló korú, keskenyebb árok. A DVK árkok és gödrök leletanyaga nagyon szegényesnek mondható, nagyobb mennyiségű került azonban felszínre az anyagnyerőkből vagy tároló vermekből. A durva, pelyvás anyagú, vastag falú házi kerámia mellett alacsonyabb számban fordultak elő a karcolt díszítésű, vékonyabb falú, sokszor polírozott felületű díszkerámiák. Több darabon széles eszközzel készült, ívesen bekarcolt vonalakat is megfigyeltünk. A házi kerámiák java része nagyobb tárolóedényekhez tartoztak. Néhány esetben külső oldalukon vízszintes fogófüleket (felületük sima, vagy ujjbenyomással tagolt) vagy körömbecsipkedés nyomait is láthattuk. Az egyik gödörből egy ép, de a bontáskor több darabra tört, téglaszínű, félgömbös testű tál került elő. A neolitikum után rézkori népesség telepedett le ezen a területen. A feltárt objektumok nagy része a Pécel-Baden kultúrához tartozott. A településobjektumok a feltárási terület középső részétől egészen a déli széléig egyaránt előfordultak. A DVK és a rézkori település között némi átfedés volt megfigyelhető, viszont, ahogy az északi részen nem volt rézkori, úgy a déli részen nem volt újkőkori objektum. A rézkori objektumok között meghatározó szereppel bírtak az árkok, melyek közül a 79/89 számú legalább 30 m hosszan követhető volt a feltárási területen. A 150-300 cm széles, északnyugat-délkeleti irányú árok délkeleti vége a 67. sz. út alatt folytatódott, az északnyugati vége lekerekített
