Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben
RÉGÉSZETI KUTATÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 2018-2019-BEN 205 tetején több mint 300 m hosszan húzódott, de a keleti és a déli meredek lejtőre nem terjedt ki, csak a DNy-i és a nyugati lejtő felső részét foglalta magába (04/6 hrsz, alapterülete 6 ha). Elhelyezkedése alapján várható volt a helyszín régészeti érintettsége, hiszen a Desedapatak és a Vargabonyi-árok összefolyásánál lévő domb nyugati, vízre hajló lejtőjén nyitották a bányát. A lelőhely meglétét igazoló terepbejárást azonban az akkor már sűrű gabonavetés miatt nem lehetett elvégezni. A bányanyitást megelőző humuszoláskor észleltük, hogy a lelőhely a délnyugati lejtőn van, kb. 10-12.000 m2 fedett, a bánya legmagasabb részét már nem éri el. Bár a régészeti korszakok részben egyeznek a 77319 lelőhelyével (Magyaregres-Vargabonyi-ároktól keletre), a két lelőhely nem ér össze. így önálló lelőhelyként Magyaregres-Korpadomb néven, 94313 számon vették nyilvántartásba. Egyszerre több irányból nyitották meg a bányát, így gyakorlatilag körbeszedtek bennünket a munkagépek. A délnyugati felületen úgy bontottunk egy sűrű őskori lelőhelyet, hogy naponta kellett a feltárt objektumokat beméretni a geodétákkal (Meridián Kft.) és naponta, néha kétnaponta kellett az ásatás szélén földszeleteket átadni (VII. tábla 5.). Akkor lett nyugodtabb a helyzet, amikor összenyitották a bánya két felületét, és egy széles belső sávban mélyítettek. Az ún. délnyugati feltárási terület átadása után átvonultunk a dombtetőn meghagyott részre, ahol először az északi, majd a déli szélső sávot szabadítottuk fel. Végül a bánya keleti végét adtuk át feltárva. Összességében 2018. augusztus 28. és szeptember 25. között 14399 m2 területet tártunk fel a lelőhely bányaművelés alá vont részén. A későbbiek folyamán (október-november) a bánya északi szélén lévő humuszdepót is átrakták. Ez a munka régészeti megfigyelés mellett folyt, de további objektum nem került elő. A lelőhely legsűrűbb részén összesen 190 régészeti jelenséget dokumentáltunk. A legkorábbi objektumok a késő neolitikus Lengyel kultúra időszakából származnak. A DNy-on lévő késő bronzkori telep egykét gödrében talált, másodlagos helyzetű, vörös festett cserép utalt először a lengyeli telepre. A lelőhely északi részén, a dombtetőn elszórva jelentkező gödrökben és nagyméretű agyagnyerőkben kerámiaanyagot, pl. kevés vörös festett kerámiát találtunk. Az egyik gödörben őrlőkő hevert. A Lengyel kultúra települését keríthette az a nagy árok, amelynek egy hosszabb szakaszát és néhány rövid szakaszát tártuk fel. Teljes vonalát foltfotóval, rajzzal és beméréssel dokumentáltuk. Több, fiatalabb objektumban is megfigyeltük az árok részeit. Metszete jellegzetes tölcséres vagy ék alakú, betöltésében rétegződés nem volt megfigyelhető, kevert szürkésbarna löszös volt, jellegzetes leletanyagot nem tartalmazott (VII. t. 6.). A bányaterületből feltehetően ÉK felé, illetve DDK felé futhatott ki, de ezt megfigyelni nem tudtuk a területek elbányászása miatt. A késő rézkori Baden kultúra objektumai (gödrök, gödörcsoportok) a bánya egész területén jelentkeztek. Nagy mennyiségű leletanyagot, számos kiegészíthető edényt, mericét tartalmaztak. A feldolgozás döntheti el, lehetnek-e ezek a kis edénykék egy-egy edénykészlet darabjai, amelyek együttesen kerültek bele egy-egy gödörbe. Ezzel összefüggésben kell majd vizsgálni azokat a gödröket, ahol mericék mellett átégett omladékréteget is megfigyeltünk. Lehetnek esetleg lakoma maradványai vagy szándékos deponálás nyomai. Fontos leletek, a szakrális cselekményekhez köthető tárgyak töredékei együttesen kerültek elő a 9. számú gödörből (kebles edény, kétosztatú tál, kis talpas kehely töredéke). Több ún. piskóta alakú gödröt, azaz hosszúkás, rövid, de mély árokszerű objektumot is feltártunk. Ezek ÉK-DNy-i irányúak, de voltak É-D-i tájolásúak is. A DNy-i ásatási felületen, úgy tűnt, mintha egy sávban helyezkednének el (95., 98., 117., 121., 177. str.). Archeozoológiai vizsgálat döntheti el az egyik ilyen jellegű objektumban talált állatcsontvázról, hogy az egyetlen szarvasmarha hiánytalan maradványa volt-e vagy sem. A telep északabbi részén szórt, rendszer nélküli volt az ilyen piskóta alakú gödrök elhelyezkedése (45., 42., 19. str.), amelyek funkciója kérdéses, talán a cserzéssel, bőrfeldolgozással kapcsolatos (VII. t. 4.). A dombtetőn lévő teleprészen két ún. munkagödröt tártunk fel, amelyekhez kemence kapcsolódott (199- 200-90. str. és 65-66-20. str.). A 200. számú egyrétegű kemence alját nagyon sok cseréppel rakták ki. A badeni telephez is tartozhattak árkok, amelyeket sajnos nem tudtunk teljes egészében feltárni. Azonban az újranyesett felületen megállapítható volt, hogy a 171. számú, sötétbarna betöltésű árok egyértelműen vágta a 3. számú lengyeli árkot. A lelőhely középső és délnyugati részén, a Desedapatakhoz közelebb, helyezkedett el egy késő bronzkori telep a domb DNy-i lejtőjén. A telep a Halomsíros kultúra és az Urnamezős kultúra időszakára datálható. A korszak nagyon fontos és gazdag lelőhelyét tártuk fel. A teleprészletek alapvetően eltérő nagyságú méhkas alakú vermekből, különböző gödrökből álltak. Az objektumok több esetben alkottak gödörcsoportot. Jellegzetesek voltak az olyan gödöregyüttesek, amelyeket úgy hoztak létre, hogy egy veremnek több oldalát szélesítették tovább és vájták ki. A nagy mennyiségű kerámiaanyagban számos egész vagy kiegészíthető edény, pl. tálak, csészék vannak. In situ találtunk két földbe ásott hombárt/tárolóedényt: a 105. számúnak csak az alja maradt meg. A 182. számú, a Halomsíros kultúrába tartozó hombár kis hiányosságait a restaurátorok teljesen kiegészítették (VII. t. 2-3.). A 70. gödörben egy ép fazekat találtunk (Vili. t. 1.). A leletanyagban több bronztárgy szerepel, számos tű, továbbá hajlított lemeztöredékek, tekercselt végű huzal. Vezérleletnek számít egy ép, csontmarkolatos bronzár a 166. számú veremből, amelynek a nyelét juh lábközépcsontból alakították ki (II. t. 5.). Tugya Beáta meghatározása szerint a lábközépcsont felső, proximális része és a diaphysis kb. háromnegyed része alkotja a nyelet.20 A szomszédos veremben (165. str.) pedig egy kartekercs töredékét és egy tűt találtunk, ezek a korabeli sírok jellegzetes 20 Ezúton köszönjük Tugya Beáta, archeozoológus (Thúry György Múzeum, Nagykanizsa) meghatározását.
