Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben
198 HONTI SZILVIA, BALOGH CSILLA, BELÉNYESY KÁROLY, GALLINA ZSOLT, GULYÁS GYÖNGYI, MOLNÁR ISTVÁN, NÉMETH PÉTER GERGELY, SOMOGYI KRISZTINA ÉS VÉGH ANDRÁS 3. Az írott források alapján is tudjuk, hogy a várat a török korban, a 16. század közepén megerősítik.13 A korábbi és be nem temetett, lassan feltöltődő ároktól beljebb, illetve kissé keletre eltolva, egy még szélesebb árkot ástak ki a palánk tövében (1151. objektum). Az összetett árokrendszer szélessége a 10 m-t is meghaladta. A két bástya között előkerült alapozóárok vonala a későbbi árokhoz igazodott. A földvár sánca és a széles árok biztos, hogy egykorú. 4. A földvár korai időszaka után még mindig használták a temetőt, egyes, az árkokra ásott sírgödrök ezt egyértelműen bizonyították. Talán ebben az időszakban ástak sírokat a korábbi, betemetett osszáriumra is.14 5. Ezt követően, valamikor a 16. század második felében vagy azután, a széles várárok és a temető sírjai közé egy kettős cölöprendszert (1325-1326. objektum) építettek, melyek felülrétegezték a korábbi és a későbbi temető sírjait is. Funkciója kérdéses. Valószínűleg egy későbbi erődítés nyoma lehetett.15 A lelőhely egy részét, mint fentebb említettük, mára már elbányászták, azonban az egyértelműen kijelenthető, hogy a lelőhely keleti irányba, a bánya jelenlegi rézsűje felé tovább folytatódik. A feltárás munkatársai: Móricz Róbert és Békési Ádám technikusok. Törökkoppány - Központ (49664) Molnár István: Megelőző feltárás 2019 őszén Törökkoppány központjában, a templomtól délkeletre lévő 376-os hrsz-ú telken végeztünk régészeti kutatást az önkormányzat kérésére. Korábban is ismert volt, hogy valahol a környéken egy török fürdő állt, hiszen annak maradványait Römer Flóris a 19. században még látta és lerajzolta.16 1983-84-ben Kovács Gyöngyi vezetésével folyt feltárás17 az általunk kutatott területtől nyugatra lévő telken és délkeletre, az utca túloldalán, ahol egy falazott csatorna maradványait is megtalálták. A közelmúltig a telek északi sávjában és a délkeleti részén egy-egy épület állt, amelyeket most elbontottak. A telek közepén egy pince, ettől keletre egy betonakna található. Kiderült, hogy az északi épületet részben a török fürdő falmaradványaira alapozták. A felszabadult területen, a telek északi és keleti sávjában nyitottunk egy-egy kutatóárkot. A pincétől délre is húztunk egy árkot, ebben a csatorna hosszabb szakaszát találtuk meg, amit ezután dél felé követtünk. A telek északi sávjában lévő árkunk nyugati végében volt a fürdő fala, ezt követve új szelvényeket nyitottunk délre és északra, majd nyugatra is. 13 A vár megerősítéséről egy 1559-ben kelt levélből van tudomásunk (Őze 1996, 309, 194. sz. levél; Költő- Dobó 2004, 237.). 14 Egyes adatok szerint 1566-ban, más somogyi várakkal együtt, török kézre került, vagy a magyar őrség felgyújtotta a várat, és elhagyta azt. Ezt követően a források nem említik a várat (Magyar - Nováki 2005, 127.; Költő - Dobó 2004, 237.). 15 A vár utóéletére adat, hogy az I. katonai felmérés térképe még egy tornyot jelez Marót neve mellett (Költő - Dobó 2004, 237.). 16 A rajzot közli: Sipos 2013, 256-257. 17 Kovács 1991, 169-180, 351-361. A török gőzfürdő nagyjából ÉÉNy-DDK-i tengelyű épület volt, aminek északkeleti részét tártuk fel (5. ábra és V. t. 1.). Keleti falai jól megmaradtak, a többi részét az újkorban jórészt elbontották. Az épület általunk kiásott falai két szakaszban épültek. Először egy, legalább két helyiséges épület készült el. Mélyen alapozott téglafalai 77-80 cm, az alapozásuknál 90-100 cm vastagok. A felhasznált téglák általában 27-29x14-16x6 cm nagyságúak. A falak pontos korát nem ismerjük, lehet egy török kori építési fázis, de egy korábban itt álló, a török korban felhasznált épület is. Az alapfalak által metszett rétegek alapján 14. századnál korábban biztos nem épülhetett. Ezeket a falakat használták fel a fürdő langyos és forró helyiségének kialakításakor. Északról és keletről kváderkövekből és téglából épült falakkal bővítették, így alakították ki az előcsarnokot és az illemhelyet. A keleti fal (a korábbiak folytatásában) 80 cm vastag, a többi 55-60 cm-es, (alapozásuk itt is szélesebb, 75-80 cm-es). A különböző fajtájú kövek (fehér és vörös homokkő, mészkő) egy részén látszik, hogy korábbi épületből származik, másodlagos helyzetű. A kváderek mellett téglákat is felhasználtak, ezek általában kisebbek a korábbi falak tégláinál (24-25x14-15x6-7 cm-esek). Északon a 6,5 m belterű előcsarnok helyezkedett el (V. t. 3.). Keleti fala 0,5-1 méter magasan megmaradt. A bejáratát keleten találtuk meg, itt a küszöb is megmaradt, a benne lévő két kerek mélyedés alapján kétszárnyú ajtaja volt. Az épület északi falát jórészt az alapozás aljáig kitermelték. Az előcsarnok berendezéséből nem sok maradt, csupán az északi fal középső szakasza mellett volt egy kis tégladarabokból rakott padka. A padka szintjénél 10 cm-rel alacsonyabban nagyobb felületen fehér meszes réteget találtunk, ez a korai padlószint maradványa. Ha egykor kőpadló borította is, ennek nem maradt nyoma. A fehér réteg alatt egy sárgás feltöltés, ez alatt égésnyomos vöröses-faszenes réteg, majd egy késő középkori kerámiát tartalmazó réteg volt. Ennek alapján a 16. században építhették fel a fürdőt. A bejárat előtti külső térséget is gondosan burkolták. Az előcsarnok korai padlójával egy szinten, 1,2 méter szélességben, sárgás habarcsos padló volt, amin egy nagy, fellépőként szolgáló kő is feküdt. Az ettől keletre lévő felületet szárazon rakott téglákkal fedték. Az előcsarnok padlóját később megújították. A fehér szint felett néhol egy vörös habarcsos réteget is találtunk, még magasabban, a helyiség közepén egy sárgás rétegbe tett kövekből és téglákból kialakított padló volt. Az alatta talált kevés kerámia alapján már a török kor későbbi szakaszában (esetleg a török kor után) készülhetett. Ezeket a rétegeket a bejárat előtt, nagyjából 1 méter széles területen is megtaláltuk. Sajnos a rombolások miatt nem ismerjük kiterjedését. Az előcsarnok délkeleti sarkában, a fal mellett, egy kb. 130 cm hosszú, kb. 25 cm széles és kb. 30 cm magas, öt sor téglából épült padka volt. Alsó téglasorával egy szinten habarcsba rakott téglapadló maradványát találtuk meg. Az előcsarnok korai padlójánál a padka teteje néhány centivel magasabban, a téglapadló 20-25 cm-rel lentebb volt. A falat a padka fölött vörös,
