Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben
190 HONTI SZILVIA, BALOGH CSILLA, BELÉNYESY KÁROLY, GALLINA ZSOLT, GULYÁS GYÖNGYI, MOLNÁR ISTVÁN, NÉMETH PÉTER GERGELY, SOMOGYI KRISZTINA ÉS VÉGH ANDRÁS Iharosberény - Régi Temetői-dűlő (89313) Molnár István A mai Iharosberény (a középkorban Berény) régi templomát 2015-ben, a helyiek kérésére és segítségével végzett terepbejáráson azonosítottuk a mai településtől keletre, a Régi temetői-dűlőben. A település önkormányzata 2016-ban georadaros felmérést készíttetett a területen, majd ennek eredményei nyomán 2018 nyarán és 2019 novemberében régészeti feltárást végeztünk (III. t. 4.). A feltárás költségét a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyert összeg fedezte, amelyhez a szükséges önrészt Iharosberény önkormányzata bocsátotta rendelkezésünkre, emellett mindkét évben egyéb támogatást is nyújtottak. 2018- ban a templom északnyugati részét, a tornyot, a hajó északi kétharmadát (1-2. szelvény) valamint a szentély északkeleti részét (3. szelvény) és a szelvényekbe eső sírokat tártuk fel. 2019-ben a 4. szelvényünkben kibontottuk a torony és a templomhajó déli falait. A hajó harmadában nem volt időnk a sírokat kiásni, de a templomhajó alapárka alattiakat kibontottuk. Az 5. szelvényünkben a szentély déli alapfalait, valamint a szentély déli, délkeleti részén lévő sírokat tártuk fel. A 6. szelvénynyel a szentély északi falának hiányzó részét kutattuk. A templom romos falait az újkorban kitermelték, jórészt az alapárkokból is kivésték a habarcsba tett téglákat. Sajnos a szántás teljesen átforgatta a területet, ráadásul a domb lepusztulása is megsemmisítette a korabeli talajszintet. Egykori járószintnek, padlónak így nem maradt nyoma. A feltárások során két templom maradványát találtuk meg. A korábbihoz 1,7-2 m széles, sorokba rendezett téglákból, tégladarabokból és ledöngölt agyagból készülő alapozásokat kapcsolhatunk. A téglák 5,5-6x15x23,5 cm nagyságúak. 2018-ban a későbbi épület hajójának északkeleti részén került elő ilyen alapfalszakasz, itt a ledöngölt agyagrétegben egy helyén maradó tégla és egymástól 15-20 cm-es fehér csíkok (a ledöngöléskor keletkező réteg) is megfigyelhetőek voltak. A későbbi épület szentélyén belül is találtunk egy hasonló alapozást, a ledöngölt rétegen itt 2-3 agyagba tett téglasor is megmaradt. A két alapfalmaradvány alapján egy kb. 15 m hosszú, egyenes szentélyzáródású templomot valószínűsíthetünk, amely a georadaros felmérésen is kirajzolódni látszik. A későbbi, gótikus szentély 2019-ben feltárt déli és középső részét teljesen szétásták a sírokkal. Itt nem volt egyértelmű nyoma a korábbi épületnek, mindössze a sírok között néhol megmaradt keményebb, ledöngöltnek tűnő rétegek utalhatnak rá. 2019- ben a 6. szelvény északi részén, a gótikus templom szentélyének indulásánál álló támpillértől északra, északnyugatra találtuk meg a korábbi épület egy újabb részletét. A támpillér kiszedett alapfalainak oldalában látszott a támpillér ásásakor rombolódott alapfal, amelyből 6-7 téglasor és a közéjük döngölt agyagos sávok maradtak meg. A korai templomhoz tartozó három falszakasz csak úgy illeszthető össze, ha északról torony esetleg sekrestye csatlakozott az épülethez. Az épület kora az Árpád-koron belül nem meghatározható. Megmaradt alapfalai az általunk feltárt részen nem metszenek semmit, ugyanakkor nagyszámú későbbi sír és a gótikus templom szentélye is rombolta ezeket. Több olyan sírt is találtunk, amelyeket már a gótikus templom falai sértettek, ezek bizonyosan a korai templom mellé lettek ásva. Mivel a későbbi templom északi fala a korábbi épülethez igazodik, valószínű, annak maradványai még valamennyire álltak utóda építésekor. A későbbi templom (2. ábra) alapozásában alul 20-30 cm vastag keményre döngölt réteg, ezen pedig habarcsba rakott tégla volt. A téglák mérete: 6-6,5x14,5x24 cm. A falak alapárkai 1,1-1,3 m szélesek, 40-100 cm mélyen maradtak meg, különösen a szentélynél maradt kevés belőlük. Az épület alaprajza csekély maradványaiból is jól kiszerkeszthető. A hossza a támpillérekkel együtt 29,5- 30 méter. Négyzet alapú nyugati tornya volt, amelynek a beltere 2,2x2,2 m-es. Sarkainál, a falak meghosszabbításában, két-két kb. 1 m hosszú támpillér épült. Az épület nyugati falát a sarkain erősítették egy-egy ferde helyzetű, 1,5x1,2 m-es támpillérrel. A templomhajó beltere 12,6 méter hosszú. Támpillérei a sarkokon lévőkön kívül nem voltak, feltehetően nem volt boltozva. A boltozott szentély a hajóval megegyező szélességű, a nyolcszög három oldalával záródott. Kezdetét északi és déli oldalon egy-egy 1,5-1,6x1,6 m-es támpillér jelzi. Ezekkel szemben a belső oldalon 1,6 méter hosszú, 1-1,2 m széles diadalív alapozások voltak. Megfigyelhető, hogy főleg a hajó felőli oldalon szélesebben volt a talaj mozgatva és törmelékes réteggel feltöltve. Lehetséges, hogy csak a falak kiszedését végezték pontatlanul, de a hajó keleti sarkainál álló mellékoltárok alapozására is gondolhatunk. A szentély beltere a diadalív belső oldalától számítva 7,2 méter. A szentély végénél már erősen lepusztult a felszín, ráadásul későbbi beásások is rombolják a területet. Az megállapítható, hogy a szentély sarkainál állt 1-1, összesen 4 db egy méternél hosszabb támpillér. Az épület téglából épült, de néhány faragott kőtöredék arra utal, hogy feltehetően a nyílászáróknál, belső berendezéséhez köveket is használtak. Több idomtéglát is találtunk, amelyek a pillérekből vagy a boltívekből származhatnak. Az új templom már gótikus stílusú volt, detámpilléreit csak a torony és a nyugati homlokzat illetve a boltozott szentély megerősítésére használták. Ezek alapján a 13. század utolsó harmadára, a 14. századra, a hospesek berendezkedése utáni időszakra is keltezhetnénk. Talán szokatlanul nagy mérete mond ennek ellent. A templom mérete, arányai és alaprajza nagyon hasonlít a közeli Csurgó középkori eredetű templomára, attól csak a szentély támpillérei különböztetik meg. A feltáráskor számos helyen találtuk meg későbbi megerősítés nyomát. Az északi hajófal közepén a megerősítés habarcsos téglasorokból áll, sekélyebb a templom alapozásánál. A szentély végénél a támpillérek között is beásások árulkodnak kései megerősítésről. Egy újkori jezsuita kegyérem bizonyítja, hogy a temetőt az újkorban is használták.
