Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben
188 HONTI SZILVIA, BALOGH CSILLA, BELÉNYESY KÁROLY, GALLINA ZSOLT, GULYÁS GYÖNGYI, MOLNÁR ISTVÁN, NÉMETH PÉTER GERGELY, SOMOGYI KRISZTINA ÉS VÉGH ANDRÁS Bárdudvarnok - Barát-domb (19591) Molnár István és Aradi Csilla Somogy megye egyetlen premontrei prépostsága a mai Bárdudvarnok határában állt egykor. A középkorban kaposfőiként vagy szentbenedekiként említett monostort 1252-ben alapították, a török korban pusztult el, maradványait a 18-19. században hordták el. 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban a monostor templomát és a benne lévő sírokat, 2017-ben a templomhoz csatlakozó sekrestyét és a templom melletti temető egy részletét tártuk fel. Ahogy az előző években, 2019- ben is a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyert öszszeg és Bárdudvarnok Önkormányzata által biztosított önrész fedezte az ásatás költségét. Az eddigi feltárások alapján 1252-től egy nagyméretű, a támpillérekkel együtt 24><14,5 méter nagyságú, három hajós, nyugati toronypáros, egyenes záródásé, boltozott szentélyű templom épült meg. Egy kisméretű oltáralapot és egy ledöngölt padlót is ehhez a korai időszakhoz kapcsolhatunk. Az építkezés előtt a domb nyugati felét levágták és egy nagyobb felületet egyenesre alakítottak. A legkorábbi időszakban még egy könnyű szerkezetű építmény állhatott a templom mellett, de viszonylag hamar megépülhetett a templom szentélyéhez délről csatlakozó sekrestyéje. Leghamarabb a 14. század közepén-végén a templomot átépítették. A templomhajó nyugati részét egy alapfallal leválasztották, és a nyugati homlokzatát masszív támpillérekkel támasztották meg. Karzatot és feltehetően nagyobb nyugati tornyot alakítottak ki. A templomot három hajóra osztó pilléreket tartó belső sávalapokat szélesítették, a templomhajót is beboltozhatták. A korai templom padlóját valószínűleg a nyugati rész átépítésével egy időben megemelték, egy nagy, U alakú oltár és egy belső szószék is készült. A legkésőbbi időszakban a templom padlóját újra megemelték, ekkor a sekrestye is újabb padlót kapott, ráadásul belül megvastagították falait is, talán emeletet építettek rá. (A feltárások összesített alaprajzát Id. 1. ábra.) A templom plébániaként is működhetett, mellé temetkeztek is. Lehet, hogy a kezdetektől, de legkésőbb a 14. század másodi felében már biztosan templom körüli temető működött mellette. A dombtól nyugatra futó patakon halastavat alakítottak ki, ennek nyoma még megtalálható a területen. 2019-ben elsősorban a prépostsági épületek megtalálása volt a célunk. A szelvényeinket így a korábbi feltárások területétől délre és keletre nyitottuk. Egy 1,5 méteres védősávot el kellett hagynunk, mert a korábbi, 3 méter mély szelvényekbe visszatemetett laza föld mellett nem volt biztonságos dolgozni. A szelvényekben a templom melletti temető sírjain kívül több falmaradványt és kemencéket is találtunk. A 277. számú alapfal-szakasz 100 cm széles volt, habarcsba falazott téglákból készült (III. t. 6.). A sekrestye déli végétől 10 méterre találtuk meg, 5 méter hosszan volt követhető, északra és délre is kifutott a szelvényből. Egy épület keleti falát bontottuk ki, mely feltehetően a sekrestyével (és a templom szentélyével) egy vonalban lehetett, de nem csatlakozott ahhoz. Sajnos északi végét, a fal befordulását, nem találtuk meg, ez a két szelvény közötti feltáratlan területen is lehet, de sírok is eltüntethették. A fal a prépostság korai épületének része lehet. Nagyon korán, feltehetően a 14. században, esetleg a 15. század elején, elpusztulhatott, talán a templom első átépítésekor hagyták fel, az átépítést megelőző részleges pusztulás áldozatául eshetett. Az épületet nem újították meg, a felmenő falait elhordhatták, és ezen a területen is temetkezni kezdtek. A fal maradványainál magasabban talált, és egy, a falat romboló sírt is felülrétegző két kemence (278, 287. strat) arra utal, hogy a terület később egy időre a kolostori udvar részévé vált, mielőtt újra a temető része lett. Egy másik alapfal (255. strat.) az előzőtől (valamint a templom és a sekrestye keleti falának vonalától) 3,5-4 méterre, keletre volt. Agyagba tett téglasorokkal alapozták. Elképzelhető, hogy valamilyen támfal vagy kerítőfal alapozása lehetett, de a legvalószínűbb, hogy a prépostsági épületekhez tartozott. Az északnyugati sarkát és nyugati falának egy szakaszát bontottuk ki. A sekrestye délkeleti sarkától 6,5 méterre indult. A fal mellett az alapárkot tégladarabokkal töltötték fel és úgy látszik a helyiség belsejét is megalapozták. Az épület nem párhuzamos a többi fallal, az alapozás szerkezete sem hasonlít azokra. Nem egyszerre készült a 277. falhoz tartozó épülettel, lehet, hogy részben egy időben álltak, de időben követhette is azt. Az épületet még a monostor működése közben felhagyták. A temető késői sírjai metszik, az északi (a temető sűrűjébe eső) részét több rétegben, máshol csak ritkásan. A sekrestye déli falától 15,5 méterre délre egy magasan induló, habarcs nélkül földbe tett tégladarabokból készült alapozást találtunk. Ráépült a 277. falra, a 278. és 287. kemencékre. Biztosan a késői időszakban készült, amikor a járószint már jóval magasabban volt. Lehet valamilyen kerítőfal vagy egy (elég gyengén megépített) épület része, de ezt is beásások, sírok rombolták. Mivel egyik általunk talált épület sem használták már a késői időszakban, továbbra sem tudjuk, hogy ebben az időben hol laktak a szerzetesek. Ekkor a sekrestyére egy emeletet építettek, talán itt alakították ki új lakóhelyüket. A feltárás során a templom melletti temető újabb 36 sírját, illetve sírrészletét tártuk fel. Ezek egy tipikus templom körüli temető képét mutatják számos gyereksírral. Ebben az évben is szép leleteket, egyebek mellett pénzeket, könyvveretet (I. t. 9.), öv- és ruhacsatokat (I. t. 10.), pártamaradványokat találtunk. A leletanyagból kiemelkednek a 291. sír szép fátyoltűi (I. tábla 1-8.). A feltáráson a Rippl-Rónai Múzeum munkatársai közül Molnár István régész, Balla Krisztián, Cserép Tamás, Nyári Zsolt, Papp Zoltán, Stunya Péter vett részt, köszönjük Kovács Gábor önkéntes munkáját.
