Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)

Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben

188 HONTI SZILVIA, BALOGH CSILLA, BELÉNYESY KÁROLY, GALLINA ZSOLT, GULYÁS GYÖNGYI, MOLNÁR ISTVÁN, NÉMETH PÉTER GERGELY, SOMOGYI KRISZTINA ÉS VÉGH ANDRÁS Bárdudvarnok - Barát-domb (19591) Molnár István és Aradi Csilla Somogy megye egyetlen premontrei prépostsága a mai Bárdudvarnok határában állt egykor. A közép­korban kaposfőiként vagy szentbenedekiként említett monostort 1252-ben alapították, a török korban pusz­tult el, maradványait a 18-19. században hordták el. 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban a monostor templo­mát és a benne lévő sírokat, 2017-ben a templomhoz csatlakozó sekrestyét és a templom melletti temető egy részletét tártuk fel. Ahogy az előző években, 2019- ben is a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyert ösz­­szeg és Bárdudvarnok Önkormányzata által biztosított önrész fedezte az ásatás költségét. Az eddigi feltárások alapján 1252-től egy nagymére­tű, a támpillérekkel együtt 24><14,5 méter nagyságú, három hajós, nyugati toronypáros, egyenes záródá­sé, boltozott szentélyű templom épült meg. Egy kis­méretű oltáralapot és egy ledöngölt padlót is ehhez a korai időszakhoz kapcsolhatunk. Az építkezés előtt a domb nyugati felét levágták és egy nagyobb felületet egyenesre alakítottak. A legkorábbi időszakban még egy könnyű szerkezetű építmény állhatott a templom mellett, de viszonylag hamar megépülhetett a temp­lom szentélyéhez délről csatlakozó sekrestyéje. Leg­hamarabb a 14. század közepén-végén a templomot átépítették. A templomhajó nyugati részét egy alapfal­lal leválasztották, és a nyugati homlokzatát masszív támpillérekkel támasztották meg. Karzatot és feltehe­tően nagyobb nyugati tornyot alakítottak ki. A templo­mot három hajóra osztó pilléreket tartó belső sávala­pokat szélesítették, a templomhajót is beboltozhatták. A korai templom padlóját valószínűleg a nyugati rész átépítésével egy időben megemelték, egy nagy, U ala­kú oltár és egy belső szószék is készült. A legkésőbbi időszakban a templom padlóját újra megemelték, ek­kor a sekrestye is újabb padlót kapott, ráadásul be­lül megvastagították falait is, talán emeletet építettek rá. (A feltárások összesített alaprajzát Id. 1. ábra.) A templom plébániaként is működhetett, mellé temet­keztek is. Lehet, hogy a kezdetektől, de legkésőbb a 14. század másodi felében már biztosan templom kö­rüli temető működött mellette. A dombtól nyugatra futó patakon halastavat alakítottak ki, ennek nyoma még megtalálható a területen. 2019-ben elsősorban a prépostsági épületek meg­találása volt a célunk. A szelvényeinket így a korábbi feltárások területétől délre és keletre nyitottuk. Egy 1,5 méteres védősávot el kellett hagynunk, mert a koráb­bi, 3 méter mély szelvényekbe visszatemetett laza föld mellett nem volt biztonságos dolgozni. A szelvények­ben a templom melletti temető sírjain kívül több falma­radványt és kemencéket is találtunk. A 277. számú alapfal-szakasz 100 cm széles volt, habarcsba falazott téglákból készült (III. t. 6.). A sek­restye déli végétől 10 méterre találtuk meg, 5 méter hosszan volt követhető, északra és délre is kifutott a szelvényből. Egy épület keleti falát bontottuk ki, mely feltehetően a sekrestyével (és a templom szentélyé­vel) egy vonalban lehetett, de nem csatlakozott ahhoz. Sajnos északi végét, a fal befordulását, nem találtuk meg, ez a két szelvény közötti feltáratlan területen is lehet, de sírok is eltüntethették. A fal a prépostság korai épületének része lehet. Nagyon korán, feltehetően a 14. században, esetleg a 15. század elején, elpusztulhatott, talán a templom első átépítésekor hagyták fel, az átépítést megelőző részleges pusztulás áldozatául eshetett. Az épületet nem újították meg, a felmenő falait elhordhatták, és ezen a területen is temetkezni kezdtek. A fal marad­ványainál magasabban talált, és egy, a falat romboló sírt is felülrétegző két kemence (278, 287. strat) arra utal, hogy a terület később egy időre a kolostori udvar részévé vált, mielőtt újra a temető része lett. Egy másik alapfal (255. strat.) az előzőtől (vala­mint a templom és a sekrestye keleti falának vonalától) 3,5-4 méterre, keletre volt. Agyagba tett téglasorokkal alapozták. Elképzelhető, hogy valamilyen támfal vagy kerítőfal alapozása lehetett, de a legvalószínűbb, hogy a prépostsági épületekhez tartozott. Az északnyugati sarkát és nyugati falának egy szakaszát bontottuk ki. A sekrestye délkeleti sarkától 6,5 méterre indult. A fal mellett az alapárkot tégladarabokkal töltötték fel és úgy látszik a helyiség belsejét is megalapozták. Az épület nem párhuzamos a többi fallal, az alapozás szerke­zete sem hasonlít azokra. Nem egyszerre készült a 277. falhoz tartozó épülettel, lehet, hogy részben egy időben álltak, de időben követhette is azt. Az épületet még a monostor működése közben felhagyták. A te­mető késői sírjai metszik, az északi (a temető sűrűjébe eső) részét több rétegben, máshol csak ritkásan. A sekrestye déli falától 15,5 méterre délre egy ma­gasan induló, habarcs nélkül földbe tett tégladarabok­ból készült alapozást találtunk. Ráépült a 277. falra, a 278. és 287. kemencékre. Biztosan a késői időszak­ban készült, amikor a járószint már jóval magasabban volt. Lehet valamilyen kerítőfal vagy egy (elég gyen­gén megépített) épület része, de ezt is beásások, sírok rombolták. Mivel egyik általunk talált épület sem használták már a késői időszakban, továbbra sem tudjuk, hogy ebben az időben hol laktak a szerzetesek. Ekkor a sekrestyére egy emeletet építettek, talán itt alakították ki új lakóhelyüket. A feltárás során a templom melletti temető újabb 36 sírját, illetve sírrészletét tártuk fel. Ezek egy tipi­kus templom körüli temető képét mutatják számos gyereksírral. Ebben az évben is szép leleteket, egye­bek mellett pénzeket, könyvveretet (I. t. 9.), öv- és ru­hacsatokat (I. t. 10.), pártamaradványokat találtunk. A leletanyagból kiemelkednek a 291. sír szép fátyoltűi (I. tábla 1-8.). A feltáráson a Rippl-Rónai Múzeum munkatársai közül Molnár István régész, Balla Krisztián, Cserép Ta­más, Nyári Zsolt, Papp Zoltán, Stunya Péter vett részt, köszönjük Kovács Gábor önkéntes munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom