Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Kocsis Edit - Varga Máté: Kályhacsempék és kályhaszemek a kereki várból
KÁLYHACSEMPÉK ÉS KÁLYHASZEMEK A KEREKI VÁRBÓL 179 13. ábra. Szürke, redukált égetésű kályhaszem töredéke. 14. ábra. Szürke, redukált égetésű kályhaszem töredéke. mely elmosódott lenyomató csempéjükön is sőt egyes negatívokat időközben újrafaragott darabokkal pótolhattak. A műhely negatívkészlete folyamatosan gyarapodott is: az idők folyamán az uralkodó újabb címer változatai tűntek fel, egyes darabokon a Sárkány Lovagrend jelvényét is ábrázolták, sőt már a királyhoz közelálló főurak (pl: Eberhard zágrábi püspök,23 Ciliéi család) címerábrázolásai is felbukkantak a csempék előlapján. Az elterjedési kör a királyi központok mellett (azokat is beleértve), nagyjából a Dunántúl északi felére terjedt ki. Az eddig ismert csempék lelőhelyei a következők: Buda, királyi palota Nyék, királyi vadászkastély Visegrád, királyi palota Buda, város Pest, város Esztergom, érseki palota Vértesszentkereszt, bencés apátság Pilisszentkereszt, ciszterci apátság Székesfehérvár Várgesztes, vár Várpalota, vár Kőszeg, vár Solymár, vár Kereki, vár Nándorfehérvár, vár 23 Budán, Esztergomban, Várgesztesen is. Holl 1971,165.119. kép; Boldizsár 2003, 108. Ili. tábla 5.; Kovács 2014, 236., Abb. 13.6. Amint láthatjuk, már Holl Imre is számításba vette a Kereki várából előkerült leleteket, bár csak az addig egyedül publikált mesejelenetes csempetípussal számolt.24 A helyszínek, ahol a Zsigmond-kori I. műhely kályhái álltak részben királyi paloták és vadászkastélyok (Buda, Visegrád, Nyék, Solymár), valamint olyan kolostorok, ahol az uralkodó vadászatai során gyakran megszállhatott (Vértesszentkereszt, a pilisi ciszterci kolostor). Ugyanakkor a kályhák megjelentek egyes udvari bárók városi házaiban (pl. Budán a Lackfiak háza), vagy vidéki rezidenciáiban is: így a Garaiaknak Kőszegen, az Újlakiaknak Várpalotán, a Marczaliaknak Kereki várában volt a műhelytől származó fűtőberendezésük. Ez utóbbi rezidencia esetében a várat 1396-tól megszerző és 1413-ban bekövetkezett haláláig birtokló Marczali Henrik lehetett a kályha vagy kályhák megrendelője. Az ő élete és itteni birtoklása szinte egybeesik a kályhásműhely tevékenységi idejével. A kályhán megjelenő sárkányrendes címeres csempét is figyelembe véve, a kályha felállítására 1408 után kerülhetett már sor. Későbbi szemeskályhák A vár anyagából ismertté vált egy igen szépen kidolgozott sarok kályhaszem típus is, négyszögletes tál alakú és félhengeres szemből összeépítve, sarokélén kötélfonat mintával, amelyet kétoldalt pecsétlőhengerrel benyomott 24 Holl 2002, 363-364.