Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Molnár István: A kaposvári vár
A KAPOSVÁRI VÁR 167 17. ábra. A főtorony alapozása. 18. ábra. A várudvart körbevevő fal és a palotaszárny kialakításakor hozzáépített fal találkozása. a vár és a torony 1387-ben már létezett. Véleményem szerint, építése nem is sokkal előzhette meg első említését, de egy korábbi keltezést sem zárhatunk ki teljes biztonsággal. Még a korai időszakban a várudvart egy 1,5 méter széles fallal vették körül, amely 15-20 cm-es faragott kövekkel volt alapozva. A felmenő falakat 24- 25x12x6-7 cm-es téglákból rakták. A déli oldalon a fal vonala kissé ívelt. 35x37,5 méteres, szabálytalan trapéz alakú várudvart alakítottak ki. A torony a bezárt terület délkeleti sarkához közel állt. Két halvány jele van annak, hogy a fal a toronynál valamivel - bár feltehetően nem sokkal - később épült. Erre utal egyrészt tégláinak nagyobb mérete, valamint, hogy az említett korai járószintet egy kis szakaszon a fal északi oldalán kívül is megfigyeltük, ami arra utalhat, hogy volt egy időszak, amikor a várudvar már létezett, de a téglafal még nem. (Utóbbira az is magyarázat lehet, ha a réteget a fal építéséhez kötjük.) Természetesen ebben az esetben a tornyot és az udvart valamilyen könnyebb szerkezetű, fából készült fallal kellet körbevenni, de ennek eddig semmilyen nyomát nem találtuk meg. 1387-ben a torony körül már a várudvart körbevevő téglafal, de még egy egyszerűbb fából készült kerítőfal is állhatott. Akár már a vár életének legkorábbi szakaszában áshatták a vár keleti falától kb. 40-re lévő, legalább 12-13 méter széles vizesárkot. Alját a talajvíz miatt nem találtuk meg, de több mint 2 m mélységéig volt követhető. Az árokkal a várnak helyet adó szigetet vágták át, így a várat mindenhol víz övezte. A várudvar DNy-i oldalán, (a későbbi palotaszárnyon belüli és kívüli területen is), a korai járószint feletti sárgás feltöltésen, egy szárazon lerakott tégladarabokról kialakított vízszintes járószint hiányos, szétrombolódott maradványait találtuk meg. A téglaréteg a téglafallal körbevett zárt várudvar kiépülése után, de a palotaszárny kialakítása előtt készülhetett. A várudvar más területein nem találtuk nyomát, ott sem, ahol a bolygatások mélysége alapján meg kellett volna maradnia. A tégladarabokkal kirakott felület északi vége az újkori rombolások miatt pontosan nem megadható, nagyjából 4-5 méter széles lehetett, a hossza legalább 12 méter volt. Esetleg csak a várudvar délkeleti sarkát rakták ki valamiért tégladarabokkal, de valószínűbb, hogy valamilyen könnyebb szerkezetű (pl. fából épült) épület később jórészt megsemmisült padlószintje volt, ugyanakkor ilyen épület egyértelmű nyomát nem figyeltük meg. Feltehetően valamikor ebben az időszakban nagyjából vízszintesre alakították a várudvar többi részét is. A toronytól északra sárgás ledöngölt téglás rétegen alakítottak ki egy habarcsos szintet. Mind a délnyugati téglarétegen, mind a torony belsejében, mind a toronytól északra leégés nyoma látszott. A toronyból, a trapéz alakú várudvart körbevevő falakból és a várudvaron álló könnyebb szerkezetű épületekből álló várban tűzvész pusztíthatott. Ha az égett rétegek egykorúak, ez már inkább a 15. században történhetett. A tűz után a torony földszintje új padlót kapott.
