Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Szatlóczki Gábor: A nemzetségi szállásoktól a vármegyékig. Adalékok és párhuzamok Somogy megye 10-11. századi településtörténetéhez
A NEMZETSÉGI SZÁLLÁSOKTÓL A VÁRMEGYÉKIG 139 Az un. 10-11. századi nagy sírszámú szolgálói temetőkből 4 ismert a megyéből, így Fiad-Kérpuszta (388 sír), Kaposvár-Kertészet, Kaposvár 61-es elkerülő, és a Vörs-Majori-dűlő. Mindezen felül ismert még 17 temető, melyek egyértelmű besorolását egyelőre nem teszi lehetővé az a körülmény, hogy ezek egyike sem lett teljesen feltárva.15 A fentebbi temetők településsávokhoz való viszonyában első ránézésre is több szembeötlő jelenség is látszik. Túl azon, hogy a mai megyét a Kapos vonalában kettéosztó fősávtól délre lévő területen, - nem számítva a délről szorosan hozzákapcsolódóan a Kapos északi oldalán előkerült köznépi temetőket - másként Segesd megye belső részein 10-11. századi régészeti lelet alig néhány került elő. Az egyetlen, de bizonytalan leletkörülményű zselickislaki lovassíron, kívül szállási temetőre utaló lelőhely nem ismert.16 Ellenben a Kapóstól északra a 10. századi szállási temetők mindegyike a sávok feltételezhető területén helyezkedik el, míg a négyből három nagy 11. századi temető a körülhatárolt területek belsejében. Mivel a belső-somogyi gyűrű területéről ismert a legteljesebb 10. századi lelőhelycsoport, valamint a vélelmezhetően ősfoglaló Bő nemzetség törzsbirtokai alapján óvatosan a szállássáv társadalomszerkezetére is következtethetünk, érdemes röviden áttekinteni a gyűrű régészeti és társadalomtörténeti összefüggéseit. A belső-somogyi szállássáv területéről 3 szállási temető ismert. Elsőben a Balatonújlak-Erdő-dülői temető mindközül kiemelkedik a gazdagságában, ahol a női sírokat nemesfém ékszerek és hajfonatkorongok jellemzik, míg a férfi sírokban mindössze lószerszámok és íjászfelszerelés került elő, illetve csak egyetlen bolygatott sírban feltételezhető(l) mellékletként talán veretes öv.17 A 10. század középső harmadára keltezett 17 síros szállási temető ugyan a mai Balatonújlak közigazgatási területén került elő, ám az attól nyugatra fekvő Erdő-dűlő területén húzódó magaslat alatt délről, a középkorban a Bő nemzetség Kulya nevű birtoka feküdt.18 Ettől dél-nyugatra a Vörs-Papkert В elnevezésű lelőhelyen az ásató régészek 35 sírt kelteztek a 10. századra.19 A férfi sírok közül négyben került elő íjászfelszerelés, amiből kettőt jelképes lovastemetkezés kísért. Az egyik lovastemetkezés nélküli sírban ónozott bronzból készült tegezt és tegezövet díszítő veretek voltak.20 A női sírokban a balatonújlakiakhoz hasonlóan nemesfémékszerek (öntött csüngőjű ezüst és bronz fülbevaló, aranyozott ezüst pitykék, préselt rozetta és ezüst lemezkarperec) kerültek elő, igaz attól jóval szerényebb összetételben és kivitelben. A harmadik szállási temető Somogyjádon ismeretes, ahol Bárdos Edit 12 sírt tárt fel, melyek szegényes mellékletekkel bírtak.21 Az egyik férfisír íjmerevítő csontot és két nyílcsúcsot, míg egy női sír állatfejes ezüst karperecét és ezüst gyűrűt tartalmazott.22 A középkori Jád ugyancsak 15 Hegyi-Varga 2015. 3. 16 Hegyi-Varga 2015. 2. 17 Langó-Siklósi 2013. 143-160. 18 Engel 2001. Térkép. 19 Költő-Szentpéteri 1996. 115-121. 20 Költő 1993. 433-443. 21 Bárdos 1991.41. 22 Költő-Varga 2019. 193. a Bő nemzetség birtokaként ismert, ugyanakkor a jádi lelőhely mégsem kapcsolható a nemzetséghez, mivel az valójában a falu déli részére esik, ahol Alsójád birtoka feküdt.23 Annak ellenére, hogy a három szállási temetőből már csak a számuk alapján sem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mégis felfedezhető bennük két azonos motívum, ami alapján megengedhető néhány óvatos megállapítás. Elsőben mindhárom temetőben a mellékleteket tartalmazó férfisírokat egyszerű fegyverzet (íj) és lószerszámos, részleges lovas temetkezés, valamint a női sírokat a temetőket létrehozó csoport feltételezhető társadalmi helyzetével arányosan gazdag nemesfém ékszeres mellékletek jellemzik. Ennek megfelelően hiányoznak a férfi sírokból az ékszerek, illetve a veretes övék, ellentétben a külső-somogyi gyűrűn előkerült gazdag mellékletű magányos (Fonyód, Balatonszemes) temetkezésekkel.24 Vörsön és talán Balatonújlakon is egy-egy férfi sír, veretes mellékletet tartalmazott, amely az előbbi esetében a női sírokhoz hasonlóképpen, jellegében arányosnak tűnik a vörsi csoport temetkezésének gazdagságával. Másodsorban a lelőhelyek szállás/településsávbeli helyzete alapján elmondható, hogy a szállásokból kialakuló középkori birtok, illetve az abból általánosságban eredő társadalmi helyzet, egyezést mutat a három szállási temető leletgazdagságából hangsúlyosan csak vélelmezhető állapottal. A legszegényebb és egyben legegyszerűbb mellékletekkel bíró somogyjádi temető, a későbbi alsójádi kisnemesi birtokon került elő. A vörsi temető népe esetében viszont már joggal feltételezhető, hogy a szállássávot uraló nemzetség fegyveres kíséretének rangosabb rétegéből származókat képviseli, így a női sírokban megjelenő szerényebb kivitelű nemesfém ékszerek és a veretes íjászfelszerelés alapján alighanem a somogyjádi lovasíjászokhoz hasonló csoportok alacsonyabb rangú vezetőjének, családtagjainak, fegyvereseinek és szolgálóinak temetőjét rejti. A vörsi szállás, sávbeli mérete és helyzete alapján az ősfoglalóktól leszármazó, vagy azt felváltó középkori birtokosa ugyancsak a tisztségviselő köznemesség legalsó, de már saját szolgáló famíliát tartani tudó csoportjába tartozhatott. A kulyai (Balatonújlak-Erdő-dűlő) szállási temető esetében azonban már korántsem ilyen egyszerű helyhez kötött földrajzi összefüggést felvázolni. Kulya ugyan a Bő nem nemzetségi eredetű birtokai közé tartozott, de a nemzetség többi hasonló, vélhetően szállás eredetű birtokai, az egész belső-somogyi szállássáv gyűrűjén megtalálhatóak voltak. Mindazonáltal a gyűrű határoló szállássávjának körhossza a nyúlvány nélkül, mintegy 60-70 kilométert jelentett, amelyen öszszesen 17 olyan birtok feküdt, amely már a 13. század elején nemzetségi közös birtok lehetett, majd azokon a 14. század elején tettek osztályt.25 Vélhetően mind a 17 birtok nem létezett önálló szállásként a 10. században, 23 Engel 2001. Alsójád. 24 Hegyi-Varga 2015. 4-5. 25 Az I. Trepk idejében vásárolt vagy adományos birtokokat nem számolva: Lak, Kürtös, Jád, Bő, Bodrog, Hidas, Sörnye, Szentmárton, Szővécs, Как, Lók, Léta, Szőcsény, Zsitva, Monyorókerék, Nyír, Terpec. Karácsonyi 1900. 280-283.
