Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Szatlóczki Gábor: A nemzetségi szállásoktól a vármegyékig. Adalékok és párhuzamok Somogy megye 10-11. századi településtörténetéhez
138 SZATLÓCZKI GÁBOR forrásunk. A megye két északi, településsávok által határolt belső területe egészében a somogyi, míg a két déli a segesdi főesperességhez tartozott.8 Hasonlóképpen a 16. század eleji négy szolgabírói járásnak az 1542-es rovásadójegyzékek alapján megállapítható területe, megfeleltethető a négy, településsávok által kijelölt régióknak.9 A mai Somogy megye két felének különállása jól körvonalazható a történeti forrásokból is, annak eredete írásos emlékeinkben egészen a 11. századig nyúlik vissza. Somogy megye első említését hagyományosan az 1001-ben kelt pannonhalmi alapítólevélhez köti a történetírás, amelynek feltehetően két oklevélből interpolált szövegében, az egyes szám első személyben megfogalmazott, és István királynak tulajdonított oklevél részében szerepel. Ennek hitelét azonban némileg gyengíti, hogy Somogy megye - a korban sem ismeretlen fogalommal - csak comitatusként, azaz a 13. századtól elterjedt szóhasználattal vármegyeként, avagy ispánságként szerepel.10 11 Mivel az oklevél ezen része elsősorban éppen a tizedek birtoklását hivatott alátámasztani, abban a veszprémi püspökség adományleveléhez hasonlóan épphogy az oklevél kiadása idején már nyilvánvalóan létező somogyi civitas(ok) kéne, hogy szerepeljen, nem pedig a 13. századra kialakult egységes vármegye. Tizedfizetési kötelezettsége ugyanis nem az ispánságnak, hanem a birodalma alatt élő közösségnek volt. Ennek ellenére aligha van okunk Szent István adományában kételkedni, de az alapítólevél többszörösen átszerkesztett oklevélszövegei miatt, annak 11. század elejére vonatkoztatható forrásértéke óvatosan kezelendő. Somogy megye legelső egykorú említése így jelen tudásunk szerint a zselicszentjakabi apátság 1061-ben kiállított alapítólevelében maradt fenn. Ebben az apátságot gazdag adományokkal megalapító Győr nembeli Ottó, mint „Symigiensis civitatis comes” szerepel, másként a somogyi civitas ispánja.11 Amilyen korán előfordul a somogyi civitas, olyan késői a segesdi első említése, ami 1245-ből maradt fenn, már mint comitatus. Kétségkívül valóságos civitas volt, akárcsak Somogy, lévén a herényi (ma Iharosberény) hospesek 1264. évi szabadságleveléből egyértelművé válik, hogy mint „polgárok”, nem a somogyi, hanem a segesdi ispán alatt voltak kötelesek a királyi hadba vonulni, illetve annak ispáni, azaz bírói közhatalma alá tartoztak.12 Többet azonban ez alapján sem tudunk meg, mert a 13. század második felének közállapota közvetlenül nem vonatkoztatható a 10-11. századra. Emellett Segesd a 13. században kialakuló nemesi vármegyék sorába már nem lépett be, igy önálló nemesi törvényszéke sem létesült, és a 15. század eleji felszámolásáig és eladományozásáig, megmaradt a királynék jószágaként, mint ispánság. Ennek oka vélhetően az a körülmény lehetett, hogy más ispánságok 8 ETE V. 454-462. 9 MNLOLE 158 39. kötet 11-64. folio. 10 Thoroczkay 2002. 257-259. 11 Kumorovitz 1964. 53. 12 Pesty 1880. 214. civitasaival ellentétben, Segesd területének eladományozható része, túlnyomórészt a 13. század folyamán is megmaradt a királynék tulajdonában, így az annak településsávjaiban élő nemesek Somogy vármegye nemesi közösségébe integrálódtak. A somogyi és segesdi civitasok ispánságának területét a már említett két főesperesség pápai tizedjegyzékekben összeírt egyházai alapján lehet rekonstruálni.13 Eszerint a somogyi főesperesség magába foglalta a Balaton déli partján lévő mindkét sávok által körülhatárolt területet, illetve meglepő módon kimaradt belőle a fő településsáv Besenyőszentgyörgy-Terebezd közötti szakasza, ami pedig a segesdi főesperességhez tartozott. Hasonlóképpen a somogyi főesperesség területe is lenyúlt délre, éppen a segesdi területeket keletről határoló Ropoly-Drávatamási településsávot foglalva magába. Somogy és Segesd megye területe, tehát egy-egy településsávi szakasz erejéig, mintegy átkarolta egymást. Ez a jelenség azonban úgy tűnik nem a gyűrűs belsőterületekkel, hanem a településsávok létrejöttével és annak egymáshoz való viszonyával lehet összefüggésben, mivel az egyes területek közös településsávjai esetében hasonló jelenség szerte az országban minden szállássáv és gyűrűs belső területe, valamint korai esperessége esetében kimutatható. így a külső-somogyi terület északi határoló sávja a Balaton déli oldalán északról átkarolja a középkori regölyi főesperességet, míg annak a Külső-Somoggyal közös településsávja pedig dél felé benyúlik a kelet-segesdi és tolnai gyűrűk közé. Mindezen felül akad még két olyan területe Somogy megyének, ahol mind a településtopográfia, mind a régészeti lelőhelyek üres területet jeleznek. Az egyik ilyen a Sió csatorna menti részek, a másik pedig lényegében a Zselic keleti oldala. Ugyanakkor mindkét területről tudjuk, hogy a 11. század közepén már lakott volt, és ott a tihanyi, illetve a szentjakabi apátságoknak birtokot adományoznak. A két terület topográfiájának meghatározásához további kutatások szükségesek. Régészeti topográfia A mai Somogy megye területén előkerült honfoglalás kori leletanyag ugyan korántsem nevezhető nagynak, de ahhoz éppen elegendő, hogy a településsávok térképére vetítve értelmezhető legyen. Az un. szállási temetőkből napjainkig 6 került napvilágra, amelyekből a Vörs-Papkert B, a Balatonújlak-Erdő-dülő, a belső-somogyi terület, míg Tengőd-Hétkútpuszta, Balatonboglár-Bereke-dűlő, Balatonboglár-kilátó u. a külső-somogyi terület szállássávjára esik. Egyetlen kivétel Somogyjád-Alkotmány Tsz. lelőhely, ami az Őrei patak nyugati oldalán, a két említett területet elválasztó szállássávban került elő. Akad még további két temető, így a balatonlelle-irmapusztai, és a törökkoppány temető u.-i amelyeket a bizonytalan leletkörülményei okán nem vettem figyelembe, mivel további adatok hiányában egyelőre a pontos besorolásuk sem lehetséges.14 13 Engel 2001. A somogyi és segesdi főesperességek. 14 Hegyi-Varga 2015. 1-8.
