Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Harag Mátyás: Avar kori ásólapátok és ásóvasalások az avar kori szállásterületről
AVAR KORI ÁSÓLAPÁTOK ÉS ÁSÓVASALÁSOK AZ AVAR KORI SZÁLLÁSTERÜLETRŐL 131 Ásóvasalások / ásópapucsok A bemutatni kívánt leleteket két nagy csoportra oszthatjuk: ásóvasalásokra vagy más néven ásópapucsokra és ásólapátokra. Az ásópapucs/ásóvasalás kifejezést több kutató is helytelenül használja a köpüvel rendelkező tárgyak leírásakor is. E meghatározás egyedül csak az ásóvasalásokra vonatkoztatható, amelyeket valóban „fel kell húzni” az ásóra. Müller Róbert is csak az ásóvasalásokat érti az ásópapucsok alatt.21 A vasalt faásók használata a császárkorban sem Pannóniára, sem a Balkánra nem volt - a Birodalom egyes provinciáival szemben - jellemző csak bizonytalan keltezésű szórványleleteket ismerünk ebből az időszakból,22 elterjedésükkel a kutatás csak a későnépvándorlás korától kezdve számolt.23 A legkorábbi, népvándorlás korára keltezhető darabnak a szabadszállási sírból előkerült példányt tartották, bár a datálási problémákra már Müller Róbert felhívta a figyelmet.24 Szintén Müller Róbert érdeme, hogy bevonta vizsgálatába a morvaszentjánosi depóleletből származó két ásóvasalást is, amely leletegyüttest a benne lévő övveretek alapján terminus post quem az avar kor végére és a Karoling-kor elejére (8. század vége - 9. sz. eleje, első harmada) keltezhetünk, tehát ha bizonytalan is a szabadszállási ásóvasalás helyzete,25 a kérdéses eszköztípus a magyar honfoglalás előtt is kimutatható a Kárpát-medencében. Ennek kihangsúlyozására azért is szükség van, mert viszonylag több példányt ismerek 10-11. századi temetkezésekből.26 A többé-kevésbé keltezhető, korai (9-11. századi) ásóvasalások között kimutatott egy nagyobb (16 cm-nél magasabb) és egy kisebb (10-13 cm) magasságú változatot is (Müller 1982), melyek közül utóbbiak az Árpád-kori, késő középkor és újkori anyagban már nem gyakran fordulnak elő. Ezért is keltezte a már említett, MNM gyűjteményében lévő tárgyat a késő népvándorlás korára. A kereki avar temető 63. sírjából került elő az eddigi egyetlen, biztosan az avar korra keltezhető ásóvasalásunk. A sírból származó amphora-alakú üveggyöngyök alapján a halott az avar kor végén, a 9. század első harmadában kerülhetett sírba,27 tehát körülbelül abban az időben, amikor a morvaszentjánosi eszközöket is eláshatták. Hasonló magasságú, kissé szögletes alakú és többé-kevésbé egyenletes szélességű lemezből készült párhuzama is az említett depóleletből származik, illetve Mikulciceből.28 Mind a három kérdéses tárgyat Joachim Henning a F2-es típusba sorolta, az ásóvasalások 21 Müller 1982, 442. 22 Rupnik 2014, 180-181. 23 Müller 1982, 444-445. 24 U.O., 445. 25 U.o., 180-181, kát. 775. 26 Kecskemét-Cédulaházi-domb IV. sor 2. sír (U.o., 104, kát. 362); Soltszentimre (U.o. 176, kát. 757), Szakony 51. sír (U.o. 1982, 182, kát. 780.); Ibrány-Esbó-halom 152. sír (Istvánovits 2003, 90- 91,583, 81. tábla). Itt említhetnénk még a feltételezhetően a 8-11. századi bolygatott temetkezésből származó, az avar kori szállásterületen kívül előkerült érkeserűi ásóvasalást (Cosma 2002, 185; 559, Pl. 2. ) 27 László 2012, 134. 28 Henning 1987, Taf. 29, 28-29. közé, míg az általunk ásóvasalásnak nevezett tárgyak többségét pedig a D1-es típusba. Felosztásának nem annyira formai okai voltak, hanem azt vizsgálta, hogy van-e a kérdéses tárgyakon szeglyuk, vagy nincs. Azokat az ásópapucsokat, amelyeken nincs szeglyuk, nem is tartotta igazi ásópapucsoknak, hanem a földfelszínnel vízszintesen haladó ekék vasalásainak gondolta, mivel szegek nélkül, csak így nem eshettek le onnan, ahová felerősítették őket.29 A kereki ásóvasalás egyik oldalán is felismerni, egy kerek lyukat, amely esetleg szeglyuk lehet, ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a felerősítésnek más módjai (pl. ragasztás) is lehetnek.30 Az sem dönthető el csak a megmaradt vasalások kapcsán, hogy szimmetrikus- vagy aszimmetrikus faásóra szerelhették-e fel őket, azaz a nyél az eszköz középen vagy az egyik oldalán helyezkedett-e el.31 Mindkét nyélhelyzetnek vannak képi ábrázolásai a 12-13. századból32 és a néprajzi anyagban lévő ásóknál is megfigyelhető e kettőség.33 A 11. századra keltezett zalavári faásó nyele pedig középen helyezkedett el.34 Az aszimmetrikus eszközzel fáradtságosabb a munka, mert a kiemelt föld súlya mindig az egyik vagy a másik oldalra húzza az ásót.35 Az újonnan előkerült kereki lelet méretadatait összevetve a 8-11. századi ásóvasalásokéval (1. táblázat), megállapítható, hogy tárgyunk méreteit tekintve a Müller Róbert által elkülönített kisméretű ásóvasalások közé tartozik, a hasonló kialakítású egyik morvaszentjánosi (II. tábla 3.) az ismeretlen lelőhelyű és a 11. század első felére keltezhető szakonyi ásóvasalással egyetemben. Elmondható továbbá, hogy a többi lelethez viszonyítva kis fesztávú, átlagos szárszélességű és keskeny pengéjű, továbbá az ismert eszközökhöz képestjóval könnyebb. Éle kerek, nem hegyes, mint az a magyaroroszági anyagra jellemző.36 Átlagos szélességű vájata azonban jóval mélyebb, 1,8 cm. A tárgyat egy körülbelül 9 cm széles faásóra húzhatták fel. Az ásóvasalások eredetét illetően, a rendelkezésünkre álló anyag ahhoz kevés, hogy állást tudjunk foglalni. Nem értek egyet Joachim Henninggel, aki felvetette annak lehetőségét is, hogy az általa ásó alakú vasalásoknak nevezett eszközök az avarok és a bolgárok révén terjedtek el Dél-Kelet Európában.37 A vitatott korú szabadszállási ásóvasalás utalhat rá, hogy ezek a tárgyak - ha szórványosan is - de az avar honfoglalás előtt is ismertek voltak a Kárpát-medencében, s talán a későbbi ásatások leletei igazolni is fogják ezt. 29 U.o., 73. 30 Egy 2007 januárjában Irt német cikkben arról számolnak be, hogy az elkészített ásóvasalásba (amelyen nem látszott szintén felerősítésre szolgáló szeglyuk) nyírfakátránnyal ragasztották bele az ásó fa részét (http://www.brandenburg1260.de/spaten.html). Jánossy György hívta fel a figyelmemet arra a lehetőségre, hogy ha a vasalt faásót használat előtt az ember vízben áztatja, a fa megszívhatja annyira magát, hogy beleszorul a vájatba és így alkalmassá válhat függőleges irányban történő ásásra is. 31 Müller 1982, 442-445. 32 Id. Kralovánszky 1962, 124. 33 Balassa 1994, 14. kép 34 Cs. Sós-Bökönyi 1963, 138, Taf. LXXX. 35 Müller 1982, 442-445. 36 U.o.,330. 37 Henning 1987, 74.
