Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Harag Mátyás: Avar kori ásólapátok és ásóvasalások az avar kori szállásterületről
AVAR KORI ÁSÓLAPÁTOK ÉS ÁSÓVASALÁSOK AZ AVAR KORI SZÁLLÁSTERÜLETRŐL 129 7. Szegvár - Szőlőkalja, 81. sír (I. tábla 1.; Koszta József Múzeum - Szentes, Itsz.: 84.1.70.2.). Férfi. T: ÉÉNy-DDK (332-152°); sm.: 160 cm; sh.: n. a.; ssz.: n. a. Bolygatatlan. A sírról nem maradt fenn sírrajz. A hoszszúkás téglalap alakú, mindkét végén kb. 10-15 cm-rel lemélyített sírgödörben hanyatt, nyújtott testhelyzetben fekvő rossz megtartású csontváz koponyája kissé jobbra billent, karjai a törzs mellett nyújtva feküdtek, a lábak pedig egyenesen. Mellékletek: 1. Feltehetően a deréktájon egy kovakövet találtak 2. Két egymásba kapcsolódott láncszem volt. 3. A jobb medencelapáton kisméretű, négyszögletes vascsatot találtak, egyik sarkán kerek vastárgy ült. 4. A bal oldali szeméremcsont és a combcsont feje között egy nagyobb, téglalap alakú vascsat került elő. 5. A jobb combcsonton egyenes, egyélű vaskés feküdt. 6. A bal térd külső oldalán edényt találtak. Szürkésbarnaszürkésfekete foltos, kézzel formált, cseréptörmelékkel soványított és rosszul kiégetett. Pereme enyhén kihajló, vállában szélesedő. 7. Marhacsigolyák feküdtek a bal lábszáron keresztben és mellette. 8. A koponya bal oldalán, a lemélyítésből, lapjával a sírfal felé, álló helyzetben a földbe szúrva, nagyméretű, restaurálatlan és igen rossz állapotban lévő vasásó került elő. A kiszélesedő, ovális alakú átmetszette! rendelkező, nyitott köpü majdnem olyan hosszú, mint a közel négyzet alakú, lekerekített sarkú penge. Méretek: h.: 23,2 cm; psz.: 11,2 cm; kh.: 12 cm; k.á.: 5x 4,1 cm; kfv.: 0,4 cm; t.: 895 g.14 8. Szórványlelet Magyarország területéről (II. tábla 4. ; Magyar Nemzeti Múzeum - Budapest, Itsz. nélkül). Kisméretű, viszonylag jó állapotúnak tűnő, U-alakú ásópapucs. A szár és a penge középen közel azonos szélességűnek tűnik. Méretek: m.: 9,9 cm; ftv.: n. a.; szsz.: n. a.; psz.: n. a.; t.: n. a.15 A leletek földbe kerülésének módja A felsorolt leletek közül négy tárgy került elő korabeli sírból. Bár későnépvándorlás kori temetkezésekből számos mezőgazdasági eszközt - főleg sarlót, de kaszát, ekevasat sőt szőlőmetsző késeket is - ismerünk, a kapák és az ásók (és olykor a szalukapák) esetében nem dönthető el egyértelműen, hogy sírmellékletek voltak-e avagy a sír kiásásával, kirablásávalbolygatásával állhatnak kapcsolatban. A szándékos sírrablás és a véletlen bolygatás közötti különbségekre mások is felhívták már a figyelmet (Id. Samu és Szalontai 2014). Az avar kori temetőkben a sírrablás nyomaival (rablóaknákkal, összekevert és feldúlt csontvázakkal, több koponyával egy sírban stb.) igen gyakran találkozunk, a kutatás a legtöbb esetben azt feltételezi, hogy e műveletekre még az avar kor során került sor, amikor a sírok felszíni nyomai látszódhattak, valamint a temetkezési szokásokkal is tisztában lehettek az elkövetők. A felsorolt sírok közül egyedül a - sajnos kevésbé alaposan leírt - andocsi temetkezés volt feldúlt, míg a többi három sír esetében nem utalt semmilyen körülmény sírrablásra vagy bolygatásra. 14 Bende 2005, 161-162; 125-126. kép; 164. kép 8-9. 15 Müller 1982, 396, kát. 1802. A kép forrása: U.o. Ezen tárgyakat talán a sír kiásása során felejthették ott vagy veszthették el. A hunyai telepről előkerült eszközt talán az épület gödrének betemetése során veszthették el. A kontextus rávilágít arra a nyilvánvaló tényre, hogy az ásóknak az avar korban is nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a földmunkát igénylő tevékenységeknél vehették hasznukat, úgy mint veremházak, gabonásvermek, sírok és sekélyebb árkok kiásásánál, illetve akár erődítési munkák során is. Ez utóbbi kapcsán érdemes megjegyezni, hogy bár az írott források említenek avar kori erődítményeket, közöttük magát a legendás - kilenc sánccal övezett - „hringet” is, de az avar kori Kárpát-medencéből földvárakat nem ismerünk. Tényleges erődítési munkának számíthat, a császárkorinak tartott16 Csörsz-árok egy szakaszának avar kori „megújítása”, pontosabban árkának kiásása.17 A korszak legnagyobb földmunkával járó, közép-európai (és célját tekintve meghiúsult) vállalkozása a Majna-Rajna-Duna összekötésének kísérlete volt, amire az írott források szerint18 az avarok elleni hadjárat miatt lett volna szükség. A Nagy Károly elrendelte munkálatok során kiásott csatorna („Karlsgraben", „Fossa Carolina") a napjainkig látható (Id. Ettél, Daim, Stefanie Berg- Hobohm 2014). A morvaszentjánosi depóból kettő darab ásóvasalás került elő. A Közép-Európában a 8. század végén - 9. század elején kezdődő és a 9. század végéig - 10. századig tartó deponálási hullámban19 szinte kizárólag csak vaseszközökből vagy vas öntvényrudakból álló - olykor nagy elemszámú - depóleleteket helyeztek a földbe. E leletegyüttesek főleg a mai Csehország és Észak-Nyugat Szlovákia területéről kerültek elő, de a mai Magyarországról is ismerünk ilyen depókat.20 Földbe kerülésükre valamilyen vélt vagy valós fenyegetettség miatt kerülhetett sor, földben maradásukra pedig az elrejtőket ért tragédia (halál, elhurcolás, végleges elmenekülés) miatt, vagy egyéb indokokból (például a környezet megváltozása, biztos pontok eltűnése stb.). A katalógusban feltüntetett, szórvány, talán depóból származó tárgyról, méretei alapján csak az jelenthető ki, hogy valószínűleg a 8-11. századra keltezhető. Mivel a bemutatott ásók többsége egyedi típust képvisel, s pontos párhuzamaik nincsenek, addig az ásóvasalások esetében lehetőség van arra, hogy - az ekevasakhoz és a csoroszlyákhoz hasonlóan (Id. Harag 2020) - méreteik alapján keltezzük őket, mint azt alább részletezem. A kérdéses tárgyat is csak annak kikötésével sorolom fel az avar kori tárgyak között, hogy akár egy Karoling-kori vagy kora Árpád-kori ásókról, mezőgazdasági eszközökről szóló cikkben is meg kellene emlékezni róla. 16 Garam-Patay-Soproni 2003, 49-55. 17 Fischl 1995, 34-36. 18 Szádeczky-Kardoss 1998, 283-284. 19 Curta 1997, 222-223. 20 Például Debrecen-Szepespuszta (Müller 1982, 245-246, kát. 1118-1125.), Mohács-Sárkics tanya (U.o. 272-274, kát. 1220- 1225.), Pölöske (U.o. 297-298, kát. 1311-1314.). Az újabban Vác határában előkerült depót e sorok szerzője fogja közölni.
