Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Gulyás Bence - Lőrinczy Gábor: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei V. Kora avar kori padmalyos temetkezés Tiszavasvári, Eszenyi-telekről
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE AVAR SÍRLELETEI V. KORA AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉS TISZAVASVÁRI-ESZENYI-TELEKRŐL 93 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy valószínűleg a régebbi ásatásokon is gyakrabban kerültek elő a vájt koporsóra utaló elszíneződések, de nem fordítottak kellő figyelmet annak dokumentálására. A részleges lovastemetkezés A kora avar kori tiszántúli temetkezések egyik legjellemzőbb melléklete a részleges állattemetkezés: ló, szarvasmarha, juh és kecske egyaránt került a sírokba.32 Ahogy azt az itt ismertetett sír is mutatja, a tágabb régió 7. századi temetkezései esetében egy sajátos nyúzási módot lehetett dokumentálni: a csuklóízület fölött az állat orsó- és a sing-csontját kb. az alsó harmaduknál ferdén kettéhasították, majd ezeket, valamint a koponyát a bőrben hagyva az állat maradványát a sírba helyezték.33 A Tiszavasvári határából ismert lelőhelyek esetében a részleges lovastemetkezés általánosnak mondható. Koldusdomb 24 sírjából nyolc,34 míg a Kashalmi-dűlő hat temetkezése közül egy35 tartalmazott ilyen maradványokat. A részleges lovastemetkezés során a ló maradványait általában felszerszámozva (zabla az állkapcsok között stb.) temették el. Ahogy az előbb említettük, a tiszántúli kora avar kori sírokban nem csak lovakat, hanem nagy- és kiskérődző állatok viszonylag nagyszámú maradványait is mellékelték. Elég utalnunk a nem messze fekvő koldusdombi temető sírjainak „állatbőségére".36 Ennél a temetkezésnél azonban csak ezen állatmellékletek hiányát regisztrálhatjuk. Pedig a sír nagy mérete, formája és az elhunyttal eltemetett bizánci amfora, a lószerszámzat ezüstveretei alapján elvárható lenne itt is a gazdag állatmelléklet. Akárcsak az Eszenyi-telki sírtól alig 2,5 kilométerre előkerült Tiszavasvári-Kashalmi-dűlő 34. sír esetében,37 ahol a szintén gazdagnak mondható régészeti leletanyag mellett a temetkezésből csak egy részlegesen eltemetett ló fel szerszámozott maradványa került elő. E két temetkezéssel szemben igen gazdag állatmellékletek kerültek elő a tiszavasvári-koldusdombi38 és a tiszavasvári-utaséri-dűlői39 7. századi avar temető sírjaiból. Az edénymelléklet Az amforát még a temetés előtt fektették le a padmaly belső fala mellé. Fektették, és nem állították,40 mert a padmaly belmagasság nem valószínű, hogy a fél métert meghaladta volna, főleg nem annak belső fala mentén. Valószínűleg az amfora előtt helyezték el a vaslemezből kalapált mellékletet (7. ábra 2.), mert csak ez okozhatta az amfora nyakán látható, az edény tengelyével párhuzamos 4,5-5 centiméter hosszú, 2-2,5 centiméter széles vasrozsda elszíneződést.41 Az amfora mellé helyezték a férfi koporsóját. A sír megtalálása során az előkerült amforával együtt a mellette fekvő fiatal jobb felkarcsontját emelték ki a sírból. ATiszántúl mintegy 100 kora avar kori lelőhelyéről összesen kb. 250 edényt ismerünk, ami alapján nagyjából minden ötödik sírba helyeztek kerámiát.42 Ez sokkal nagyobb arány, mint ahogy a kora avar kori Kárpát-medence más területein megfigyeltek. Az edények túlnyomórészt a koponya körül találhatóak, csak igen ritkán kerülnek elő a láb mellől. Az Eszenyi Mihály telkén előkerült amfora nemcsak típusában egyedülálló a Tiszántúlon, hanem a sírban elfoglalt helyében is. A tiszántúli kora avar kori sírok döntő többségében a fej mellé helyezték az edényeket,43 a padmalyos temetkezések esetében szinte mindig a koponya bal oldala mellett kerülnek elő. Ez arra utal, hogy az elhunyt koporsóját becsúsztatva a padmalyba ezt követően tették a kerámiaedényt a koporsó fej körüli végéhez. Az amfora eredetileg minden bizonnyal bor tárolására szolgált.44 Ezzel szemben a sírokba helyezett edények sírbeli funkciója nem egyértelmű, mert temetés során folyadék/ital mellett ételt vagy akár virágot45 is tehettek bele. 32 Lörinczy 1992,110-111; Lörinczy 1996,184; Lőrinczy 1998,354; Lörinczy 2017,153-154. 33 Vörös 2002,346. 34 GulyAs - Lörinczy 2018,540. 35 Lörinczy- RAcz 2014,172. 36 GulyAs-Lörinczy 2018,541. 37 Lörinczy-RAcz 2014,148-151. 38 GulyAs-Lörinczy2018,540. 39 IstvAnovits - Lörinczy 2017,58. 40 Gombás András a kézzel írt ásatási naplóban nem tesz említést az amfora helyzetéről. Az előre nyomtatott sírrajzon valaki ceruzával egy edény sematikus körvonalát rajzolta, oldalnézetben, mintha állna. Csallány Dezső a géppel írt ásatási jelentésében álló amforáról írt. 41 Hacsak nem egy ismeretlen, a találás során előkerült, de elveszett vasmelléklet nem volt az amfora alatt, ami az edényen látható rozsdafoltot magyarázná. 42 Lörinczy 2016,161. 43 Lörinczy 2016,161. 44 A részletes értékelést lásd lentebb. 45 Bende 2017,300-301.
