Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Gömöri János: Technológia-kontinuitási kérdések a somogyi vasvidék "izzó" vasbucái fényében
78 GÖMÖRI JÁNOS A Győr-Moson-Sopron, illetve Vas megyék területén korábban megismert avar kori10 és Árpád-kori11 vastermelő helyek mellett Somogy megye kohászatrégészeti emlékeinek interdiszciplináris értékelése tovább gazdagíthatja ismereteinket a 8. századi avar, a 9. századi Karoling-kori és a 10. századi magyar honfoglalás, majd államalapítás korszakainak egymást váltó hatalmi struktúráiról is. Fontos kérdésekre kaphatunk választ a gazdaság-, ezen belül a vasipar szervezéséről, a kohótelepek termelékenységéről, technikai színvonaláról. Az egyik fontos kérdés, hogy az alkalmazott technológiai eljárások folyamatossága, vagy megszűnése milyen összefüggésben lehetett az egyes területek feletti - esetleg néptömegeket is elmozdító - hatalmi változásokkal? A kérdés vizsgálata alapvető fontosságú a népességi kontinuitás12 kutatása szempontjából is. A vasipari objektumok abszolút kora több módszerrel meghatározható,13 egymástól független kontrollvizsgálatok sorozataival pontosítható. így egy-egy kohó elvileg besorolható a késő avar kortól, a Karoling-koron, illetve a magyar honfoglalás koron át az Árpád-korig tartó relatív kronológiai sorrendbe. Ha pl. a korábban használt kohótípusokat új formájú és méretű bucakemencékkel váltják fel, megvizsgálandó, hogy ez a váltás más hagyományú néptömegek beáramlásával, az anyagi kultúra drasztikus megváltozásával járt-e együtt, vagy a társadalom és gazdaság más elemeinek jelentősebb változása nélkül csak a vasipar területén történt olyan innováció, amelynek célja egyedül az előállított vas mennyiségének növelése, vagy a kovácsolható vas minőségénekjavítása volt. A népességbeáramlásokkal járó területfoglalások, hatalomváltások után a különböző helyi mesterségek hagyományai tovább élhettek, ha a hódítás nem járt drasztikus népességcserével. Emellett az új elit igényeit és a „divatot" követő kereslet megváltozása a - korszakonként is három-négy szinten termelő -„kézművesipar" tevékenységét különböző mértékben érinthette. Először tehát a feltárt kohótelep - ipari jellege szerinti - szintbesorolását kellene elvégeznünk a kohók és a telep objektumrendszere alapján. Majd lehetőleg több módszerrel keltezni kell a kohót, mert vele együtt az egész vasolvasztó telepet besorolhatjuk a kronológiai sorrendbe. I: Az alsó, legszélesebb szinten a falusi, önellátó háziipar (a szövéstől a kerámiakészítésig és famegmunkálásig) a leginkább hagyományőrző. II: A következő szintet az önellátó mezőgazdasági munka mellett, speciális ipari szolgáltatást végzők csoportjai jelentik. Az ipari produktumokkal adózók között a korai középkorban már voltak vaskohászok és kovácsok is. Műhelyeik, kohóik az avar korban a faluban, gyakran hatalmi központok közvetlen közelében találhatók. Az Árpád-korban14 a településen kívül létesítettek kohótelepeket,15 de a kovácsműhely a faluban volt. Ili: Magasabb szinten álltak a piacra termelő, részben speciális termékfajtákat előállító szabad iparosok, esetleg faluközösségek, vagy etnikai csoportok. IV: A vasipart tekintve, olyan manufaktúraszerű ipartelepek is létesültek, ahol egy-helyen történtek a különböző munkafázisokhoz tartozó műveletek, a vasérc-előkészítéstől, a faszénégetéstől és a vas kohósításától a kovácsolásig, illetve az igényesebb felszerelések előállításáig. Ez jellemző a Karoling-kori pannóniai Ostmark grófságainak néhány kohótelepére.16 V: Előfordulnak több száz, sőt ezernyi bányagödörből álló vasércmezők, amelyek gyakran a próbaolvasztásokhoz épített vasolvasztó kemencék is megtalálhatók. Ezek a központilag szervezett vastermelés bizonyítékai.17 VI: A koraközépkori ipar legmagasabb szintje a királyi, vagy„grófi" központokban18 létesített változatos kézműves-műhelyek sora, a luxusigényt kielégítő iparosok, köztük kovácsok műhelyei. A kohótipológia fontosabb eredményei és kérdései A kohótipológia nem zárja ki, inkább támogatja a 8-9. századi kohászati hagyományok továbbélését a 10-11. században. A gödörműhelyek oldalfalába beépített kohók mérete és formái, valamint a használt mellfalazatok és fúvókák alapján úgy látszik, hogy a Dunántúl e szempontból kutatott területein ugyanazt a vaskohászati technológiát használták a 10. századtól (Bodrog-Alsóbű,19 Somogyfajsz-ívató tó20), amely már a késő avar korban is kimutatható (Bátaszék-Nagyorros21). Viszont az avar korból ismert félig földbemélyített, salakcsapolós kohók és a földfelszínre épített, szabadon álló kohók már nem jellemzőek a 10-11. századi kohászati telepeken. 10 Gömöri 1978, 109-158. 11 Gömöri 1976,411-424. 12 Költő - Szentpéteri 1996. 13 Gömöri et al. 1999,142-148. 14 Heckenast 1970. 15 Gömöri 2000a, 240-243. 16 Gömöri 1999b, 152; Gömöri 2012b, 17-24. 17 Gömöri 1999a, 130-141; Gömöri et al. 1992. 18 Szőke 2010, 9-52; Szőke2014; Szőke- Wedepohl- Kronz2004. 19 Gömöri - Magyar 1999,112-220; Gömöri 2000,11-32. 20 Gömöri 2000b, 163-218. 21 Czövek2010, 214-241; Györke etal. 2014,61-69.
