Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Gallina Zsolt - Török Béla: Az avar kori vasművessék munkafolyamatai, korabeli mesterségei
64 GALLINA ZSOLT-TÖRÖK BÉLA 5. ábra. Kohók szikkasztása (kísérleti bucavaskohászat, Ómassa, 2010) 6. ábra. Bucatömörítés Zamárdiban (2012) A kohósítást ideálisan három-négy ember tudja elvégezni, egyikük (mester) irányításával. A kohósítás folyamata, az előfűtés, adagolás, fújtatás (öt-nyolc óra), tömörítés összesen fél nap alatt megtörtént.12 Rendkívül nehéz és fárasztó munkának számított a kézi erővel történő fújtatás, amit váltásban lehetett csak elvégezni. A kemence előtti sekély mélyedésben mindig található kifolyt salak, ami fontos információt jelentett a kohász számára az olvasztás állapotáról.13 A kohósítás hatásfoka, vaskihozatala alacsony volt. Kísérleti régészeti adatok bizonyítják, hogy egy kohósítással átlagosan 15-20 kilogramm faszén felhasználásával és 10-15 kilogramm előpörkölt érc adagolásával 1-2,5 kilogramm jó minőségű bucavasat nyerhettek, és egy kemence átlagosan mintegy tíz olvasztást bírhatott ki jelentősebb átépítés nélkül.14 Természetesen ez utóbbi nagyban függött a bucakemence műhelyfalba történt beépítettségétől és a kohósítások folyamatosságától is. Minden kétséget kizáróan avar vaskohászok által készített buca eddig alig került elő Magyarországon, viszont a 2003-ban, Lábod-Petesmalom lelőhelyen előkerült, 9,5 kilogramm súlyú, 25-26 centiméteres átmérőjű, ún. ékelt vasbuca környezetében talált salakdarabok és kori vaskohászati műhelyekre engednek következtetni.15 A kemencéből fogókkal kihúzott bucavasat még meleg állapotban egy helyi tűzhelyen újraizzították, majd kalapálva tömörítették és szabadították meg a felesleges salaktól (6. ábra).'6 Zamárdiban és Kaposváron is egy ízben meg tudtuk figyelni, hogy a kohó és az újraizzító tűzhely egymás közvetlen közelében, funkcionálisan összetartozva helyezkedett el, s egy tetőzet alatt ment végbe (7. ábra).17 Az újraizzító tűzhelyek kerek, 40-50 centiméter külső átmérőjű, kissé lemélyített gödrök.18 Egy-egy kohótelepet igen hosszú ideig, akár évtizedekig is használhattak, több periódusban, egyszerre két-három kohót üzemeltetve, azaz egy kohótelepen legfeljebb két vagy három csapat dolgozott egyszerre.19 Minden évben új kohókat kellett építeni, mivel a téli időjárás viszontagságai, a fagyok minden bizonnyal tönkretették az agyagépítményeket, amelyek felett kivitelezésű, tölcséres fúvókák töredékei avar 7. ábra. Kohó és újraizzító együttese egy tetőzet alatt Kaposváron (Fotó: Gallina Zsolt) 12 E fázisokat Agricola is részletesen leírja, a fújtatást a korai középkorinál nagyobb belső térfogatú kemencében 8-12 órára teszi, továbbá beszél a salakcsapolásról és a tömörítésről is (Agricola 428-429). 13 Török 2011,18. 14 Török 2011,25; Török - Gallina - KovAcs 2015, 236. 15 A szokatlanul nagy vasbucát Költő László bocsátotta rendelkezésünkre. Metallográfiái vizsgálata heterogén szövetszerkezetet mutatott, helyenként igen nagy foszfortartalommal (Török etal. 2018.). 16 Török 2011,17. 17 Gallina 2002,78,5. kép; Gallina - Hornok - Somogyi 2007,160; Gallina 2011,180,9. kép. 18 Gömöri 2000a, 257-269. 19 A kohótelepek éppen emiatt a folyamatos megújítás miatt akár hatalmas méretűek is lehetnek, egy-két emberöltő alatt igen távol kerülhettek eredeti helyüktől (Heckenast 1966,144). Kiváló példa erre a bemutatott Kaposvár-Fészerlakés Zamárdi esete.
