Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Függelék
Két világ határán. Szerk.: Varga Máté - Szentpéteri József ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) DÓI: 10.26080/krrmkozl.2018.6.353 Kaposvár, 2018__________353-356 Költő László: Késő avar kori tárgyak röntgenemissziós analízise. Bölcsészdoktori értekezés bírálata (vázlat)1 LÁSZLÓ GYULA Előre kell bocsájtanom, hogy az értekezés fémvizsgálati részeinek vizsgálatára nem vállaikozhatom, mert nem értek hozzá. De a vizsgálatok a Debreceni Atommagkutató Intézetben készültek az ottani kiváló kémikusokkal együttműködve, s ez egymagában is biztosíték - nem is beszélve a szerző jó felkészültségéről és becsületes emberségéről -, hogy a dolgozat kémiai része a kor színvonalán áll, és a vizsgálat módszereinek teljes ismeretét tükrözi. A téma időszerűségéről. Régészetünk a „humán" módszerek tekintetében világszínvonalú, de állandóan érezzük, hogy természettudományos részről, különösen a kémia oldaláról nem kapunk olyan segítséget, mint a külföldi kollégák. Nos, ebben kivétel a szerző, akinek kémiai mérnöki oklevele van, s azon kívül elvégezte egyetemünkön a régészeti szakot is. Kiváló munkakészsége és tehetsége megbecsülést biztosított számára már hallgató korában is. Mi az, ami ebben a dolgozatában előreviszi régészet-tudományunkat? Egyre inkább látjuk, hogy a késő avar (onogur) népnél az övnek nemcsak összefogó és tartó szerepe volt, hanem a szabad ember jelképe volt, és a rajta lévő veretek mintái nem csupán művészi kedvtelés eredményei, hanem rang- és méltóságjelzők voltak, és a veretek számának is jelentősége volt. Nos, e tekintetben például alapvető kérdés, hogy egy öv vereteit egyszerre szerelték-e rá az övre, vagy pedig egymás után kapta meg viselőjük a magasabb s magasabb rangját, s ennek megfelelően a veretek száma nőtt. Ezt külső szemmel eldönteni nagyon nehéz, bár látjuk, hogy az egyes veretek mintáiban kisebb eltérések vannak, tehát nem kerülhettek ki ugyanabból az öntőmintából. De itt a döntő szó az anyag összetétele. Ugyancsak döntő a felerősítő szögecsek anyaga. Nos, éppen ezeket a kérdéseket vizsgálja Költő László, s ezzel teljesen új eredményeket és új utakat nyit régészetünkben. Ez a bírálat nem tűzheti ki céljául az eredmények tallózó bemutatását, ez részletkérdés. A magam részéről úgy látom, hogy még egy aprósággal kiegészíthetők a vizsgálatok, bár ez nem az anyagot illeti, s így ebben a kitűnő doktori értekezésben nincs is keresnivalója. Ez pedig az övveretek felerősítése közben szenvedett esetleges torzulások, horpadások vizsgálata. Az érzékeny arany övvereteket pántokkal látták el, s ezeket átdugva a bőrbe vágott réseken, hátul összefűzték, majd az egész övét egy belső borító szíjjal takarták. Máshol az egész veretet átfogó kengyelt forrasztottak a veretekre, s úgy húzták rá a szíjakra. Amit Költő László vizsgál, az a harmadik módszer, amikor is az aklákkal ellátott szegecseket rákalapálták az övre. Költő írja is, hogy a szegecsek rendszerint puhább fémből készültek, s ennek így is kell lennie, mert egyébként a szegecsek fejére mért erős ütések, amelyek szétlapították a szegecsfejeket, könnyen tönkretehették volna magát a veretet is (feltehetőleg a vereteket faalapra tették szerelés közben, és az ütés így kevésbé ártott nekik). A fentiekkel jeleztük, hogy ezek a látszólag „jelentéktelen" apróságok milyen mélyreható történeti kérdésekbe torkollanak. Érdekes - és tovább kutatandó - az a megfigyelése, hogy az öv különböző anyagú veretéinek szegecsei azonosak, tehát - így is magyarázható -, hogy egy-egy új veret felerősítésekor a többit leszedték, hogy az övre új rendben kerüljön fel valamennyi, az egyszer már elkalapált szegecsek hasznavehetetlenek lettek, s ezért kellett valamennyit új szegeccsel ellátni. Költő külön fejezetet szentel az úgynevezett ezüstözésnek, ám ezek legtöbbje ólom és ón ötvözet volt, és igen magasrendű technológiát követelt. Ez megint új oldalról gazdagítja az avar kor technikai felkészültségét. Költő végül is vizsgálatainak eredményeit temetőtérképekre vetítve értékeli, s így a „magyar iskola" temetőelemzéseit jelentős módon elmélyíti. De felveti például a bronz származásának kérdéseit is, vizsgálván eddig csak sejtett kapcsolatait a római kisbronzokkal. 1 A bírálat az MTA ВТК László Gyula Digitális Archívumban maradt fenn (http://lgyda.btk.mta.hu/). Gépirat másolata, helyenként László Gyula kézírásos javításaival, aláírt példány. Itt is köszönjük László Zoltánnak, hogy a dokumentum publikálását engedélyezte számunkra. A szöveggondozás Szentpéteri József munkája.
