Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
S. Perémi Ágota: Varkocsfésű és szalu a Balatonudvari-Fövenyes temetőből
VARKOCSFÉSŰ ÉS SZALU A BALATONUDVARI-FÖVENYESTEMETŐBŐL 301 lemezgömb-díszes fülbevalópár, kb. 100 darab zömében szemes gyöngyből álló nyaklánc, bronz karperecek, bronz csat, agyag orsógomb, több római kori tárgy (fibula, kulcs, érem stb.), vas kések - egyik volutás végű -, egyéb vastöredékek, amelyek a temetkezést a 7. század közepére, esetleg második felére keltezik. A máltai kereszt alakú csatot a tulajdonosa, minden bizonnyal a többi római kori darabbal együtt, értékes alapanyagként^) őrizte meg. A bizánci eredetű máltai kereszt alakú csatok elterjedésével Vladimír Varsik foglalkozott korábban. A kis méretű csatot a mediterrán-adriai csoportba sorolta.20 A kereszt alakú csatok, véleménye szerint, a keresztény hitre utalnak, felületüket gyakran pont-kör mintával díszítik. A csattípus különösen nagyobb városokban bukkan fel, mint Konstantinápoly (Taf. III. 12.), Athén. A párhuzamok alapján a kereszt alakú csatokat a 6-7. század fordulójára, 7. századra keltezi, mindazok ellenére, hogy krími feltárások során sokkal későbbi, V. Leo (813-820) érméjével együtt is napvilágot láttak. Ezt a korábban divatos ékszer továbbviselésével magyarázza.21 Nagyobb tanulmányt szentelt a bizánci csatok feldolgozásának Schulze-Dörrlamm, aki sokkal több részlet figyelembevételével csoportosítja az egyes csatokat.22 A kis méretű, máltai kereszt alakú csatok közül összesen tizennyolc darabot mutat be, amelyeket a D22 típusba sorolt.23 A balatonudvari és a zánkai daraboknál mutatkozó nagy hasonlóság jellemzi az általa gyűjtött példányokat is, mintha egymás párjai lennének. Ennek alapján úgy véli, hogy akár lábbeli vagy tarsolyt záró csatok is lehettek, illetve a valamivel nagyobb, pont-kör díszes példányokat övcsatként is viselhették. Véleménye szerint a csatok gyártása, divatja a 7. század első felében kezdődik és még a század második felében is tart.24 Gyűjtése alapján ezek a kis méretű csatok elsősorban a Krím-félszigeten,25 Görögországban, a görög szigeteken, Szicíliában és Itáliában fordulnak elő. Egy példány a Balbi Kripta bronzöntödei műhelyéből került elő, minden bizonnyal itt is készült. A Schulze-Dörrlamm által megállapítottak megerősítik azt a véleményt, hogy az udvari és minden bizonnyal a zánkai darabok is, mint törött, használaton kívüli darabok a 7. század második felében kerülhettek sírba. A tarsolyban talált, bizánci eredetű csatok típusukat tekintve viszonylag ritkák a hazai avar emlékanyagban. Eredetileg mindkettő tarsolyzár lehetett, készítésük és minden bizonnyal használatuk az avar kor korai időszakára tehető. A sérült, használaton kívüli példányok sírba kerüléskor már csak tarsolyban őrzött darabok voltak. Kérdéses, hogy azonos funkciójú, azonos időszakra keltezhető csatok hogyan kerülhettek későbbi tulajdonosukhoz. Elképzelhető, hogy a balatonudvari közösség egy korábbi avar közösség leszármazottjaként telepedett le a Balaton vidékére, és nyitotta meg temetőjét. Az udvari 309. sír a temető közép avar kori sírjai közé sorolható.26 Egy korábbi avar közösséggel való kapcsolatra utalhat a sírból előkerült, ritkaságszámba menő, szintén a tarsolyban őrzött csont varkocsfésű (4. ábra 4c„ 5. ábra 4c.). A magyarországi avar kori emlékanyagban ez a hatodik darab és a negyedik lelőhely. Szemben a púpos hátú, egy és két oldalas csont fésűkkel, a varkocsfésűk száma igen csekély, az udvari példányon kívül újabb, további darabokról egyelőre nincs tudomásunk. A fésűtípussal a legbehatóbban Csallány Dezső foglalkozott elsőként a deszki darab kapcsán.27 Végeredményben ő határozta meg a melléklet funkcióját.28 Az alattyáni temető három fésűje kapcsán Kovrig Ilona - Csallány nyomán - foglalkozott a leletekkel.29 Gyakorlatilag azóta, új lelet híján, csupán egyes összefoglalásokban említették a varkocsfésűk kérdését.30 20 Varsik 1992, 84-85, 93, Taf. III. 11. sz. 21 Varsik 1992, 85. 22 Schulze-Dörrlamm 2002,193-208. Elterjedési térkép: Abb. 71. Újabb darabok: Schulze-Dörrlamm 2009,400-401,613,614. számon, D 22. típusba tartozó, ismeretlen lelőhelyűek. 23 További ismertetések, összefoglalások: Escher 2014,305-308. Fig. 3., 2.,3., 5.; Entwistle 2010,22., 12. számú csat, pont-kör díszes, D 22. típusba sorolja. 24 A Krím-félszigeten feltárt temetkezések alapján (Lucsisztoje, Eski Kermen, Keres; Sook-Su) Ajbabin a 7. század második felére keltezi a csattípust. Айбабин 1999, Табл. XXIX. 30, Табл. XXX. 25,44, 45. 25 Az internetes oldalakon gyakran ajánlanak vásárlásra a Krím vidékén talált(?), szerzett(l) bizánci eredetű leleteket, többek közt kereszt alakú csatokat is, gyakran párban, alátámasztva az eredetükről tudottakat, illetve feltételezett lábbeli díszítő funkciójukat. 26 A temető feltárt sírjainak teljes feldolgozásáig ennél pontosabb keltezésre nem vállalkozhatunk. 27 CsallAny 1943, 3-8. 28 A Kamennaja bábák ábrázolása alapján a haj fésülésére használt eszközként határozta meg. Ezzel szemben Erdélyi István a mongoloid embertípushoz köthető szakállfésűnek vélte. Erdélyi 1982, 201. 29 Kovrig 1963,139. 30 Kürti 1983a, 36.V,t. 6; Balogh 2016,61; Bővebben MesterhAzy2012, 815-816; Balogh 2013,282.
