Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
S. Perémi Ágota: Varkocsfésű és szalu a Balatonudvari-Fövenyes temetőből
294 S. PERÉMI ÁGOTA A balatonudvari temető feltárt területén, ahogy az már a leletmentés és később az ásatások során is dokumentálható volt, az általánostól eltérő temetkezési szokásokat mutatott. Több korszakon keresztül, a közép és a késő avar korban, valamint a kora Árpád-korban is használt temetkezőhely volt. A terület felső rétegében Ny-K-i tájolású, 10-11. századi sírok láttak napvilágot. Alattuk ÉNy-DK-i tájolású, közép és késő avar kori, 9. század elejei temetkezések kerültek elő. A 10-11. századi temetkezésekkel nem bolygatták meg a korábbiakat, mi több, nagyon következetesen törekedtek arra, hogy a korábbi sírokban ne tegyenek kárt.2 Ebből az időszakból összesen 120 sírt sikerült feltárni. A 10-11. századi sírok a feltárt terület nyugati felében koncentrálódtak, a terület északi széléhez közeledve ezek a sírok egyre inkább a nyugati, erdős sáv felé húzódtak, az ásatási terület közepén és keleti részén már nem kerültek elő. E sírok leletanyaga elég szegényes volt, ugyanakkor temetkezési szokások tekintetében nagy változatosságot mutattak (kartartások több változata, kőpakolások). Jellegzetes leletek az egyszerű vagy S-végű fülbevalók, különböző bronz vagy ezüst gyűrűk, gyöngyök, vas csat, egy esetben kétélű nyílcsúcs, csörgőgomb, nyakperecek, egy esetben öntött, bronz, korpuszt ábrázoló mellkereszt, amely kis függesztő fül segítségével volt a nyakláncba fűzve. Sokkal összetettebb volt a közép és késő avar sírok feltárása. Ezek közül az első avar közösség sírjai elsősorban a feltárt terület déli részén és középső sávjában, míg a későbbi avar sírok a temető teljes területén láttak napvilágot. A feltárt területen megfigyelt sírbolygatások egy részét a területen levő fák vagy bokrok gyökerei, esetleg állattúrások okozták. Újkori bolygatás csak a II. világháborús árkok, valamint a csatorna nyomvonalának kiásása során érte a sírokat. Ugyanakkor éppen az avar korra keltezhető temetőrész esetében több rabolt, bolygatott sír is napvilágot látott, amit elsősorban a korábbi avar kori sírok esetében lehetett megfigyelni. Ezek a rablások egyértelműen a késő avar kori népességhez köthetők, akik nem csak az értékeket vitték el, hanem több alkalommal a már kiásott sírt újra felhasználták: a korábban itt nyugvó csontjait a sír végébe halmozták fel vagy kidobták, és csupán az előkerülő „idegen" vázrészek utalnak arra, hogy a sírgödörbe korábban is temetkeztek.3 A kifosztás elsősorban az igen mély sírokat kerülte el. Ennek az időszaknak leggazdagabb temetkezései a 195., 531., 536., 110. és 337. fegyvermellékletes sírok, hogy csak néhányat említsünk. Hasonló gazdagságúak a női sírok is. /. ábra. Balatonudvari-Fövenyes lelőhely helyszíne. I. Google térkép alapján; 2. Fényképfelvétel a lelőhelyről 2 Gyakran saját elhunytjaikat szinte összepréselték, hogy a sír beférjen a korábbi sírok közé. Minden bizonnyal a felszínen még jól látszottak az avar kori sírok hantjai, és ebben a vonatkozásban utalni kell Költő László és Szentpéteri József e témában írt cikkére, amelyben kifejtik: „Egyelőre elégségesnek látszik némely esetben közülük elfogadtatni, hogy a terület folyamatosan temetkezésre szolgált a 9/10. század fordulóján, azaz nem volt időbeli hiatus (törés) a különböző régészeti műveltséggel rendelkező népességek életében." (Költő - Szentpéteri 2001,120-121.) Természetesen ez nem jelenti a két nép egymásba olvadását is, amelynek régészeti bizonyítékai egyelőre még nem állnak rendelkezésünkre. 3 Ennek oka talán az lehetett, hogy a temetkezésre alkalmas terület e kis völgyön kívül nem nagyon volt. A völgyet övező dombokon néhány centi termőréteg alatt köves, sziklás réteg van. A temetőtérképen látható „fehér foltok" is arra utalnak, hogy a területen levő sziklás részeket kénytelenek voltak kihagyni, a sírok szinte körbeveszik ezeket (lásd 2. ábra).
