Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Mesterházy Károly: Pántkarperecek a magyar honfoglalás korából
190 PÁNTKARPERECEK A MAGYAR HONFOGLALÁS KORÁBÓL és időrendjének kapcsolatához.30 Az 1980-as évek elején Kiss Attila gyűjtötte össze a teljesség igényével már mindhárom karperectípus lelőhelyeit és példányait. Alapforrása a „leletkataszter" volt, melynek adatait saját gyűjtésével is kiegészítette. Az alapforrás adatait mechanikusan vette át, így szerepel nála nem létező, illetve nem azonosított lelőhely, illetve a karperec típusa, díszítése, jellegzetességei csak autopszia útján deríthetők ki. Az általa gyűjtött lelőhelyek száma 179. A 10. és 11. századi lelőhelyek térképezését településtörténeti vizsgálatokhoz használta fel.31 Azóta Kiss Attila lelőhelylistája, illetve listái szolgálnak alapul húsz 10-11. századi tárgytípus elterjedéséhez. Nagyjából Kiss Attilával egy időben foglalkozott a köznép (nála Bijelo Brdo-kultúra) ékszereivel Jochen Giesler. A karperecek időrendjére tipológiai besorolásukhoz volt szüksége. Megerősítette azt a felfogást, miszerint a honfoglalás kori környezet tovább élő formái a pödrött végű (nála 2. formaszámú) karperec, és a 3. számú, pontkörös poncokkal díszített pántkarperec. Ezek szerinte mind az ó-magyar horizonthoz, mind a Bijelo Brdo-kultúrához kapcsolódnak.32 A karosi, majd a Heves megyei honfoglalás kori temetők feldolgozásánál Révész László is Szőke Béla és Kiss Attila munkáit hasznosította, de Szőkével ellentétben saját gazdag ásatási példáira hivatkozhatott.33 A pántkarperec összefoglaló kifejezést használta, kiiktatva a lemez szót. Ennek következtében a készítési technikára kevesebb figyelmet fordítva bevezette, talán Bálint Csanád nyomán, az öntött pántkarperec meghatározást, ami azonban téves megállapítás. Másik nem szerencsés állásfoglalása a valódi karperecek és a vékony lemezből készült fémpántok összemosása. A közös szerepüket abban is megerősítve látta, hogy mindkét ékszer végein előfordulnak kis ütött vagy fúrt lyukak, melyek szerinte a viselet azonosságával magyarázhatók. A karperecek időrendjében és típusfelosztásában Szőkét követi, viszont jóval nagyobb a saját példatára több tekintetben is, így a férfiak és nők karperecviselésével kapcsolatban is.34 A legújabb szakirodalomban már gyakran Révész László összefoglalásaira hivatkoznak.35 Gáli Erwin az „erdélyi" pántkarpereceket egyetlen típusba sorolja négy altípussal (kikerekedő végű, pszeudorátétes, körponcokkal díszített és pödrött végű).36 Készítési technikájuk szerint megkülönböztet lemezből kivágott és öntött változatot. Vizsgálja az egyes altípusok elterjedését, nemek szerinti megoszlásukat, az egyes altípusok súlyát, időrendjét. A korábbiaktól eltérő keltezésre nem volt módja. Megismétli Révész megállapításait Varga Sándor is a keceli és homokmégy-székesi példányok kapcsán.37 A Szabolcs megyei Rétköz honfoglalás kori leleteinek közlésekor Istvánovits Eszter foglalkozott a karperecek e típusával.38 A Szőke-féle terminológiától eltérően ő is a pántkarperec kifejezést használja, és a terület hagyatékának példatárából kiindulva három altípust különböztet meg: a pödrött végű és kikerekedő végűeken kívül az eddig még fel sem bukkanó vas hornyolt oldalú változatot (Tiszabercel-Ráctemető 26. sír). Statisztikailag vizsgálja az egyes típusok számát, viseleti szokásokat, a karperecek anyagának kapcsolatát a társadalmi tagozódással. A szomszédos nyíri Mezőség emlékeit Tóth Anikó foglalta össze, gondosan számon tartva minden eddigi véleményt és megállapítást.39 A magyar kutatás viszonylag bőséges szemléje mellett szükséges lenne a témával foglalkozó külföldi szakirodalom áttekintése is, ahogy Szőke Béla is támaszkodott Zdenék Varia, Lubor Niederle vagy Heinz Knorr munkáira. Erről azonban le kell mondanunk részint terjedelmi okokból, részint pedig a magyar kutatás eredményei ritkán érintették meg a külföldi kollegákat, és mi is ritkán reflektáltunk az ő tapasztalataikra. így a pántkarperecek esetében csak példatárnak használjuk a külföldi szakirodalmat. Első feladatunk egy viszonylag teljes lelőhely adattár összeállítása. Ennek alapja mindenképpen Kiss Attila 1980 körüli adatgyűjtése. Adatait azonban egyenként ellenőrizni kell, részben mert hiányosak, és ezért kiegészítendők, részben mert pontatlanok, továbbá nem tett különbséget a valódi karperecek és a ruhaujjat díszítő lemezes pántok között. Azon felül az elmúlt negyven évben jelentékenyen megnőtt az új leletek száma. Bár a teljes lelőhelylista elérhetetlen, de a kimaradók száma 1-2 százaléknál aligha nagyobb, s közöttük nem várható olyan fontos egyedi példány, amelynek hiánya döntően befolyásolhatja a megfigyeléseket. Kikerekedő végű pántkarperecek Valójában többségében nem kikerekedő a végük. A kikerekedő végű típus is többféle. A ritka változat pántja egyenletesen széles 10-14 milliméter között, és a két pántvég valóban kikerekedően 30 Szabó 1978-79,51. 31 Fehér - Éry - KralovAnszky 1962; Kiss 1985,232,257-264. 32 Giesler 1981,88-89. 33 Révész 1996b, 91; Révész 2003,435; Révész 2008,415-416. 34 BÁLINT 1971,51; Révész 1996b, 24, 30,90. 35 Gall 2013,673-686. 36 Gall 2013,208. kép. 37 Varga 2016,165,289. 38 Istvánovits 2003,311-313. 39 T0TH2014,212-213.
