Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Mesterházy Károly: Pántkarperecek a magyar honfoglalás korából
Két világ határán. Szerk.: Varga Máté - Szentpéteri József ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2018___________187-230 DÓI: 10.26080/krrmkozl.2018.6.187 Pántkarpereceka magyar honfoglalás korából ’MESTERHÁZY KÁROLY 'e-mail: albeker.maria@t-online.hu MesterhAzy, K.: Band bracelets from the Hungarian Conquest period Abstract: The author collected the material of ca. 250 find places by types. He examined the material, manufacturing technique, and chronology of the bracelets, as well as their distribution by social layers and gender, and their direct analogies in Russia and the Balkans. The ancient Hungarians of the Conquest period appeared in the Carpathian Basin with a new archaeological culture in the turn of the 9th and the 10th centuries. Band bracelets were characteristic pieces of this material culture. Today they are represented by three main types: 1. band with rounded terminals, 2. band with coiled terminals, 3. hinged band. The first type has many variants. The terminal of the bracelet can be disc-like rounded, but mostly it just ends in a semicircular form. The band can be undecorated, decorated with punched palmette-tendril ornaments, or sometimes with geometric (zigzag) motifs, and applied decoration can also appear at the end of the band. In the beginning of the 11th century only bronze bands occurred, with various punched dotted circle decorations. A punched hole can often be observed at both ends of the bands. This might have served for sewing the band on, however, others believe that a string threaded through the holes pulled the band together. The most frequent decorations of bracelets with coiled terminals are punched zigzag motifs, and sometimes palmette-tendrils also occurs. While the former type is frequent by both men and women, bracelets with twisted terminals rarely occur by men. Hinged bracelets either copied Byzantine antecedents, or they arrived as imports. The ends of the sleeves of the funerary dress, the cuffs were decorated by thin silver or gold ribbons that were sewed on the hem of the dress. Keywords: band bracelets, Hungarian conquest period, chronology, decoration, main types of the bracelets Kutatástörténeti áttekintés Kereken 160 éve váltak ismertté az első honfoglalás kori karperecek. A verebi sírban a halott jobb oldalán, kezének elporladt csontjai között találtak rá egy gyűrűre, egy „ezüst nyílt karikára" és egy másik nyílt karikára sárgarézből. A leltár szerint az előbbi volt az ezüst pántkarperec, az utóbbi pedig a hegyesedő végű nyitott bronzhuzal karperec.1 A honfoglalás kori magyar sírleletek előkerülésének sorrendjében negyedik sírlelet karperecé még rosszabbul járt. A szolyvai sír ezüst pántkarperecét ugyanis Lehoczky Tivadar fel sem ismerte.2 Fettich Nándor szerint a tegez alkatrészének nézte,3 és meg sem emlékezett róla. A nagyfokú bizonytalanságra maga Hampel mutatott rá első rendszerező munkájában, ahol még úgy látta, hogy „nem lehet mindig bizton tudni, hogy mi volt a rendeltetésük... csak akkor tételezhető fel, hogy kar- vagy lábszár ékesítésére szolgáltak, amikor elég nagyok arra és amikor párosával jelentkeznek,"4 Feltehető azonban, hogy e sorok a „Régibb középkor" első részének írása idején születtek meg, még 1894 elején vagy még előbb, és aztán változatlanul maradt a szöveg, mert a„Magyar honfoglalás kútfői"-be készült összefoglalás első változatában világosabban fogalmaz.5 Mai ismereteink szerint nyilvánvaló, hogy a véletlenül előkerült tárgyak helyes meghatározására csak szakszerű feltárások után kerülhetett sor. Ennek tudható be, hogy Varázséji Gusztáv már 1880-ban helyesen írja le a szeged-öthalmi karpereceket,6 és Reizner János is saját tapasztalata alapján írt a bojárhalmi és királyhalmi leletekről.7 Másrészt az amatőr kutatók inkább egymás tapasztalataira támaszkodhattak, mint az éppen megszülető és alig hozzáférhető szakirodalomra. A Nemzeti Múzeumban dolgozó Nagy Géza mindkét lehetőséget kihasználva előbb saját tapasztalatokat szerzett Székesfehérváron,8 majd a következő évben (1893) már áttekintést is ad a honfoglalás kori temetkezésekről.9 1 ÉRDY 1857,15; Pulszky 1891,10-12. 2 Lehoczky 1870, 201-206; Lehoczky 1886,379-380. 3 Fettich 1937,77. 4 Hampel 1897,131. 5 Hampel 1895, 200. 6 VarAzséji 1880,326-328. 7 Reizner 1891,102-104. 8 Nagy 1892,299-315. 9 Nagy 1893,224.
