Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Madaras László: Ötvösök és kovácsok az Alföld közepe táján
ÖTVÖSÖK ÉS KOVÁCSOK AZ ALFÖLD KÖZEPE TÁJÁN 175 6. Karcag A Karcag melletti Berekfürdőről, a Béke-100-as major nevű lelőhelyen egy 7-8. századra keltezhető temetőrészlet 27 sírját tártuk fel. A nem különösebben gazdag temetőrészlet 12. sírja vasszerszámokat is tartalmazott. „A sír leírása: M:-118; Sz.:72-77; H.212; Vh. 165cm. Háton fekvő, nyújtott helyzetű, bolygatatlan férfi váza. A váz bontása közben a sír földjében sok faszénmaradványt figyeltünk meg, a váz medencecsontja erősen hamus volt. Mellékletek: Préselt ezüst lemez (szíjvég?) melynek felső pereme hármas bordával tagolt - a bal combcsont felső harmadának külső oldalán a sírgödör falánál. Kettő darab préselt ezüst övveret, a hármas tagolású lencseforma közepén kiemelkedő háromszög - a bal medencelapát felső peremén és a jobb térdkalács belső szegélyén. Benyomott oldalú, téglalap alakú vascsat pecekkel - a gerincoszlop alsó végének jobb oldalán. Trapéz alakú vascsat pecekkel - a jobb alkarcsontok felső harmadának belső oldalán. Egyélű, egyenes vaskés a tok és a nyél famaradványával - a jobb alkarcsontok alsó harmadában, annak belső oldalán. Vas harapófogó - a jobb alsó lábszárcsontok felső harmadának külső oldalán. Négyzet alakú vaslemez mindkét oldalán és a peremén famaradványokkal. Ismeretlen rendeltetésű vastárgy - a jobb alsó lábszárcsontok felső harmadának a külső oldalán."'4 Az, hogy a sír egy nagyobb temetőből került elő vitán felül áll. A halott mellé helyezett tárgyak ugyan a feltárt 27 sír ismeretében„gazdagnak" mondható, de nem volt fegyvere, lóval való temetkezésnek pedig az egész temetőrészletben nyoma sincs. Ami viszont figyelmet érdemel az a tény, hogy a fogó, a vaseszközök, illetve az ezüst övveretek egy csomóban kerültek el, ezért feltehetőleg egy egységet alkottak azok szemében, akik a temetés szertartását végezték. 7. Damjanich János Múzeum A Damjanich János Múzeum gyűjteményében a fentebb ismertetett eszközkészleteken túl találunk egy agyag öntőmintát, amely valahonnan a megye területéről került elő. Ennél pontosabb helyhez kötést nem tudunk adni.15 Ezen tanulmányban való említését a rajta lévő tárgyak indokolják. Ez a töredék két tárgy öntésére volt alkalmas. Az egyik egy egyenlő szárú bizánci típusú kereszt, a másik egy félhold alakú lapos lunula. Magunk is tisztában vagyunk azzal, hogy e tárgyak más korszakokban is használatban voltak, így például az Árpád-korban. Mi több legutóbb Nevizánszky Gábor és Prohászka Péter azt feltételezték, hogy a: „Gazdag kivitelű, nemesfémből készült félhold alakú csüngök eredetileg a Kijevi Busz déli tartományaiban készültek, ezeket később gyatrább kivitelben tömegesen utánozták Közép-Európában, így a Kárpát-medencében is, ahol két helyről öntőminta is előkerült: Deutsch-Altenburgból és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből."'6 Ennek értelmében e helyen történő említése feltételes. Összegzés Felsorolásunkból kiderül az, hogy egy viszonylag kis területen meglehetősen sok olyan sír látott napvilágot, melyekben valamiféle fémmegmunkáló szerszám vagy szerszám-együttes volt. Dolgozatunk megírásának kezdetekor azt a kérdést tettük fel magunknak, hogy vajon lehetséges-e ezeket a „mestereket" egységesen a társadalom hierarchiájában, vagy esetleg saját közösségükön belül elhelyeznünk, vagy sem? Kérdésünkre egyértelmű választ nem kaptunk. Úgy tűnik, mintha különböző státuszú emberek alkotnának valamiféle, általunk ismeretlen elvek mentén szerveződő csoportokat. Az egyetlen közös elem náluk a veretes öv megléte. Amennyiben elfogadjuk Fancsalszky Gábor azon megállapítását, miszerint: "A veretes öv nem minden szabad, fegyveres, lovas férfi jelzője, hanem a helyi vezetők társadalmi pozíciójára utalhat",'7 akkor minden szerszámmal eltemetett férfi a helyi közösségen belül valamiféle különleges szerepet tölthetett be. Ezen általános megállapításon túl úgy véljük, hogy mégiscsak lehettek közöttük különbségek is. Vannak olyan férfiak, akiket lovukkal és fegyvereikkel együtt temettek el. Szembetűnő a kunszentmártoni és a kisújszállási mesterek szerszámkészletének nagyfokú hasonlósága mellett a melléjük helyezett fegyverek hasonlósága is. Megkockáztatjuk, hogy ez a két férfi aktív harcosa volt a korai avar hadseregnek is. Az viszont feltűnő, hogy Kisújszálláson több olyan tárgycsoport is előfordult a sírban, amelyek egyébként szokatlanok a korszak fegyveres, lovas sírjaiban. Itt nem csupán a kőeszközökre gondolunk, hanem a különböző állatkarmokra is. Ezek együttesen sugallják azt, hogy a férfi életében nem csupán ötvösmester, harcos katona, hanem valamiféle kultikus szerepet betöltő tagja is lehetett a közösségnek. Fegyverével és lovával temetik el a rákóczifalvi ötvössír halottját is, de a szablya sírba tétele a korszakon belül időrendileg egy későbbi időpontra utal. Véleményünket erősíteni látszik magának a temetőnek a leletanyaga is. Míg az előző két sír inkább a 7. század első harmadának a végére, utóbbi a század harmadik harmadára keltezhető. 14 Madaras 2001,174, és 4. kép 1. 15 Madaras 2001,177, és 18. kép 1. 16 NevizAnszky - ProhAszka 2016, 281. 17 Fancsalszky 2007,121.
