Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Máró Márta: "Magyar", illetve "török" arany- és ezüstfonalak 17. századi magyar hímzéseken? A korszak "fémfonal-palettája" az írott források és az archeometriai elemzések tükrében
148 JÁRÓ MÁRTA jellegzetességeket. Ugyanez mondható el az ezüstfonalakról valamint az aranyozott ezüst-, illetve ezüstdrótokról, skófiumokról is. A magyar hímzések fémfonalai, a műszeres vizsgálatok alapján, hasonlóak az adott korszakban, Európában, illetve oszmán-török területeken használt„társaikhoz".77 Az importfonalak eredete és beszerzési helye Ha kronológiailag tekintjük át a tanulmányozott, gazdasági jellegű iratokat, akkor legkorábbi emlékként Buda város árszabását említhetjük 1522-ből. Ebben (még) megjelölték a fémfonalak készítési és/vagy beszerzési helyét, például velencei, milánói, firenzei aranyfonalról írtak.78 Észak-ltália a középkori selyemszövés egyik központja volt, a műhelyek mellett fémfonal-készítő manufaktúrák is működtek (pl. Lucca, Velence, Genova stb.). A 16-17. században e manufaktúrák újabb és újabb technológiákat alkalmazva folytatták tevékenységüket, és ugyanúgy, ahogy korábban is, nem csak a szövőműhelyeket látták el a szükséges fonalmennyiséggel, hanem az európai és távolabbi piacokra is szállítottak fémfonalat. Mellettük más országokban is kialakultak hasonló, nagyobb „üzemek", így például Lyonban vagy Nürnbergben. Elsősorban ezekből a centrumokból kerülhetett az áru a főbb „elosztóhelyekre", piacokra, így Becsbe is. Számos adat utal arra, hogy a Habsburg Birodalom fővárosában vásárolták a szükséges fémfonalak jó részét a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség főurainak, gazdagabb polgárainak a 17. században. Erről tanúskodnak, mások mellett, a Thurzó család négy nőtagjának házasságkötése előtt „Bécsben tett' vásárlások dokumentumai 1603 és 1618 között.79 Innen vittek arany- és ezüstfonalat Kolozsvárra is, legalábbis a század első harmadában, 1599-től 1635-ig.80 Később is vettek Bécsben fémfonalat, például Csáky István országbírónak 1666-ban81 vagy Haller Jánosnak 1685-ben,82 hogy csak néhány erre történő utalást említsünk. Talán a korszak másik fő beszerzési helye (magyar vonatkozásban mindenképp) Konstantinápoly lehetett. Innen származó fémfonalként jelölték a skófiumot, az átnézett, 17. századi forrásokban először az 1618-as kolozsvári harmincadjegyzékben.83 A későbbiekben is folyamatosan szállítottak a Török Birodalom fővárosából hímződrótot az erdélyi városba. A Bethlen Gábor fejedelem által 1627 áprilisában aláírt árszabásban a „görög marhák", míg az ugyanezen év októberében kelt limitációban a „Török, görög és zsidó kereskedőktől behozandó marhák" között szerepelt.84 Alig találtunk említést viszont arról, hogy a skófiumon kívül arany- vagy ezüstfonal (sárga- és fehér klabodán néven) is érkezett volna onnan. Bécs és Konstantinápoly mellett ritkábban feltűnnek további városok is, például Krakkó85 vagy Velence.*6 E két utóbbi város kereskedői a helyben készült(?), illetve nyugat- és dél-európai eredetű fonalak mellett keletről jött árukat is kínálhattak, ahogy ez nagyon valószínű Bécs és Konstantinápoly esetében is. A „magyar" és a „török" arany valamint ezüst 17. századi magyar hímzéseken A17. századi árszabásokban, számadáskönyvekben, az elvámolt áruk jegyzékében csak elvétve találkoztunk az arany-, illetve ezüstfonalak eredetére vonatkozó információval. A ritka kivételek között említhetjük például, azt a „6 font olasz arany fonalat...", amelyet 1624-ben Bethlen Gábor fejedelem udvartartása számára Bécsben vettek87 vagy az I. Rákóczi György fejedelem részére 1646-ban Konstantinápolyban beszerzett klabodánt.88 Ugyanakkor a hímződrót elnevezése a skófium, habár nem török szó,89 közvetve utalhatott arra, hogy keleti, nagy valószínséggel török portékáról van szó. A fent említett vásárlási, vámolási stb. jegyzékektől eltérően a hozomány- és hagyatéki leltárak és más öszszeírások közül közel harmincban előfordul a magyar és/vagy török eredetjelző.90 A lajstromozók, mivel nemigen tudták, hogy hol készült a fémfonal, sőt feltehetően azt sem, hogy hol vásárolták, valószínűleg valamilyen szabad szemmel észrevehető jellegzetességet akartak kiemelni, amikor e jelzőket alkalmazták. Sajnálatos módon, ahogy ezt már korábban említettük, a korszak fémfonalas hímzéseit, azok színét olyannak, mint amilyennek az összeírok látták többé már nem láthatjuk, és a felületi rétegek összetétele, az aranyozás vastagsága sem 77 Az összehasonlításhoz több, mint ötven, 16-17. századra datált európai és több, mint negyven oszmán-török szövetről, hímzésről, paszományról származó, közel száznegyven, általunk elemzett minta vizsgálati eredményeit vettük figyelembe. 78 „...auro filato Veneciano..„...auro filato Mediolanensi vel Florentino..Kemény 1889,377. 79 RadvAnszky II. 1879,112,143,200, 210. 80 Az első, 1599-ből származó bejegyzést Id. Pap 2000,107. és egy 1635-ből származót Pap 2000,486. 81 DeAk 1883,588. 82 Szabó 1878,681. 83 Pap 2000, 290. 84 Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1882, 384, illetve 442. 85 Ld. pl. RadvAnszky 1888,66. 86 Ld. pl. RadvAnszky 1888, 70; BarabAs 1881,181 -182. 87 RadvAnszky 1888,74. 88 Веке - BarabAs 1888,818. 89 Vö. Pásztor 1997,36. 90 Az átnézett, többféle fémfonalat is említő összeírások kevesebb, mint 10%-a.
