Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Horváth Szilvia - Kiss Magdolna: Pannoniai fürdőkalauz - Római fürdőkultúra, gyógyfürdők Pannoniában. Beharangozó
PANNÓNIA! FÜRDŐKALAUZ - RÓMAI FÜRDŐKULTÚRA, GYÓGYFÜRDŐK PANNÓNIÁBAN. BEHARANGOZÓ 125 egyéb római leletek lehetnek mérvadóak. Az ókorban létesült polgári vagy katonai települések már önmagukban is fürdők meglétére utalnak. Köztudott, hogy a római civilizációhoz a vezetékes víz, illetve a helység vízellátásának megszervezése és a csatornázás hozzátartozott a fürdőkultúra is. Tudjuk azt is, hogy a rómaiak a gyógyvizek fölé emelt kútházakban oltárokat állítottak elsősorban a gyógyvizek istenségeinek: Aesculapiusnak, Hygieának, Apollónak, Sironának stb., illetve a Nympháknak, akiket mindig a vizekhez társítottak. A gyógyforrások és az ezek táplálta fürdők tehát egyúttal szentélykörzeteknek is tekinthetőek. A korai antikvitásban a gyógyfürdő és a kultuszhely ugyanis egy fogalmat takart, mert a rituális fürdőket, mint tisztítószertartásokat a templomok vagy szentélyek mellett végezték. A kutatást nagyban megkönnyítette, hogy a témához jelentős ismeretanyag érhető el az interneten. A könyvritkaságok mellett fontos adatbázisok is. Egy-két kivétellel az összes - Pannóniára vonatkozó - feliratos anyag (Lupa.org, CIL, CIL-Heidelberg, Epigraphische Datenbank Clauss-Slaby, Görög feliratok adatbázisa) megvan elektronikusan, a hiányzó epigráfiai emlékek pedig a hagyományos CIL, RIU, és egyéb kiadványokból összegyűjthetőek. Ugyancsak interneten található egy régészeti adatbank, ásatási jelentések, MRT topográfiája, terepbejárásokgyűjteményesanyaga. Pannonia Magyarországon kívül eső részeinekrégészeti emlékanyagához pedig a nyomtatott publikációk mellett ugyancsak fellelhetőek szép számban internetes munkák. Mindezen adatok összesítése, értelmezése után állítottuk össze a könyv lényeges részét, a katalógust. Minden olyan mai települést bevettünk a felsorolásba, sötétebb betűtípussal szedve, ahol - ideális esetben - gyógyforrás (természetes) és ahhoz épített szentélyre utaló oltárkő, és/vagy rómaiakjelenlétét bizonyító egyéb epigrafikus vagy régészeti leletanyag került elő. Besoroltunk olyan helyet is a listába-normál betűtípussal-, ahol természetes gyógyforrás fakad ugyan, de - mind ez idáig, például a kutatottság hiánya miatt - nem bukkantak rómaiak jelenlétére. Ám ez a tény nem jelenti azt, hogy a jövőben ne kerülhetnének elő római megtelepedés nyomai. Másrészt, ha a környező helységekben vannak római leletek, akkor semmi sem zárja ki, hogy ők azt a bizonyos forrást is ismerték. Úgyszintén szerepelnek továbbá katalógusunkban azok a települések, ahol a római jelenlét kimutatható, és az gyógyforrás létezésére utal, de jelen ismereteink szerint nincs természetes forrás sem a községben, sem a közelben. Elképzelhető ugyanis, hogy a rómaiak idején létezett vízfolyás a kérdéses vidéken a római időszak után elapadt, egyszerűen eltűnt. Katalógusunk tehát ezekkel a meggondolásokkal nemcsak összegzi a római gyógyfürdő-kultúráról eddig kialakult ismereteket, hanem a továbbkutatáshoz is egyfajta alapot, vezérvonalat kíván nyújtani. Munkánk során végig szem előtt tartottunk három fontos szempontot: a régészeti anyag elemzésénél számításba vettük a Kárpát-medence kutatottságának egyenetlenségét, hogy mit tekintettünk gyógyfürdőnek, illetve a feliratos anyag felhasználásának„buktatóit". Mit tekintettünk tehát gyógyfürdőnek? Szűkebb értelemben azt jelenti, hogy a gyógyforrásra - kifejezetten gyógyászati célból, és a közösség használatára szánva - épült fel, a gyógyfürdő szerkezeti sajátosságait magánviselő fürdő. Továbbá a fürdő vonzáskörzetében, gazdaságilag arra alapozva épült ki egy-egy település, melyet - jellegét hangsúlyozva - Aquae-nek neveztek. Ez utóbbi esetben Pannóniában csupán az alábbi pár fürdőhelyet lehet eddig biztosan gyógyfürdőként-gyógyhelyként meghatározni. Aquae-Baden bei Wien, Petronell és Bad Deutsch-Altenburg- Carnuntum; Óbuda-Aquincum Atiliae Firmae (vagy Kettős) fürdő; Balatonfüred; Varazdinske-Toplice-Aquae lasae.Tágabb értelemben viszont minden fürdőt, a magántulajdonban lévő létesítményeket is gyógyhatású fürdőnek tekinthetjük, amennyiben az bizonyíthatóan gyógyforrással üzemelt, és azt a rómaiak idején bizonyíthatóan gyógyászati célból (is) használták. Könyvünkben ezt a tágabb értelmezést vettük alapul. A római gyógyfürdők kutatása alapvetően két írott forrástípusra, az ókori szerzők munkáira és az epigráfiai emlékekre támaszkodik. Ezenkívül csekély számban előfordulnak érmefeliratok és papirusz-szövegek is. Az epigráfiai források esetében gyakran problémás, hogy ismeretlen a lelőhelyük, legtöbb esetben másodlagos felhasználásúak, azaz szívesen szállították el messzire más építkezések alapanyagául, vagy akár későbbi korok főúri kertjeit díszítették velük. Szintén problémát jelent, hogy olvasatuk sokszor bizonytalan. Ennek számtalan oka lehet, úgymint felületük kopása, megrongálódás, esetleg elvesztek és csak átiratban maradtak meg. A római fürdők esetében az epigráfiai források általában fogadalmi oltárok, istenszobrok feliratai, valamint sír- és építési feliratok voltak. Ezen belül is a döntő többséget a fogadalmi (votív) oltárok feliratai jelentik. Azonban ezek esetében sem mindig egyértelmű eldönteni, hogy milyen célzattal születtek, vajon gyógyulást kértek vagy éppen a betegségből való felgyógyulást köszönték meg bennük.9 9 Gyakoriak a pro salute állított oltárok.
