Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Horváth Tünde: Harcosnők klubja? - Specializált társadalmi helyzetű nők a késő rézkor időszakában Magyarországon
84 HORVÁTH TÜNDE madó és védő-fegyverek, presztízs-szimbólumok.39 Ötzi, a Jégember felszerelései közt is megtalálhatók ezek a tárgytípusok, sőt, előkerülésük környezete arra utal, hogy ő maga is egy csetepaté áldozata lett 3300- 3110 BC között. Mindettől függetlenül senki nem gondolja a Hauslabjoch mellett, magashegyi környezetben előkerült késő rézkori jégemberről, hogy a maga korában harcos vagy előkelő lett volna, éppen a lelet tökéletes épségben maradt, ezúttal tényleg teljes teste és felszerelése miatt. Ez az előkerülés mélységesen el kell, hogy gondolkodtasson bennünket azokban az esetekben, amikor temetők sírjaiban talált tucatnyi hasonló felszerelés számos előkerülése után ezeket publikációinkban harcosoknak vagy rangos temetkezéseknek nyilvánítottuk (vő. pl. Bodrog ke resztúri, Lengyeli kultúrák „gazdag” sírjai). Ötzi nem volt harcos, sem főnök vagy akárcsak Big Man, személyét leginkább harcban, konfliktusban elhunyt áldozatként értelmezik. Lehetett viszont életében pásztor, bányász, hegyi vezető és vadász - valamennyi egyszerre, ha arra szükség volt, aki, ha kellett, emellett harcolt is az éppen aktuális ellenségei ellen, akik akár még a saját közösségéből is kikerülhettek.40 Erődített települések Több szerző evidensen összekapcsolja az ellenség fenyegetését, a szervezett hadviselés létezését a támadás kivédése érdekében épített erődített települések megjelenésével,41 én azonban ezt illetően - akárcsak a temetkezési halmok esetében azok evidens összekapcsolását a magas társadalmi státusszal - szkeptikus vagyok. Elképzelhetőnek tartom azt, hogy az erődítés óriási munkája mögött egyik okként talán a védekezés és a biztonság képzetének megteremtése állt, amelyet kiválthatott egy egykori valódi támadás vagy attól való, akár ok nélküli rettegés, de más okokat is el tudok képzelni, amelyek ugyanolyan fontosak lehettek. Bizonyított ugyanis, hogy bizonyos közösségek szociális és lelki életében nagy szerepet játszhat egyfajta látszat megteremtése, a valós vagy vélt megalománia kifejezése és a „másoktól különbek vagyunk” érzése - az olyan erőfitogtatás, amely a valóságot messze felülmúlja. Ezek a lélektani tényezők is közrejátszhatnak a hatalmas közösségi munkák eredményeképpen, akár több évszázadon keresztül épülő sír-, erődítési vagy egyéb (pl. csillagászati obszervatórium) céljára szolgáló, közösségi munka során születő építmények emelésében a megtámadottság és a védekezés érzése mellett vagy azt akár teljesen kizárva.42 39 Zieh 2015; Maraszek 2015. 40 Harding 2007, 48-49. 41 Vandkilde 2006, 366. A Baden-komplexumban is számon tartanak magaslati, erődített telepeket: Id. Horváth 2004, 64. Ezek revíziója során ÉK-Magyarország térségében azonban kiderült, hogy sem nem magaslatiak, sem pedig erődítettek nem voltak (Horváth 2018). A Dunántúl területén fekvő potenciális lelőhelyekről egyelőre még nem tudok nyilatkozni. 42 Dani and Horváth 2012, 121-122. Halom-emelés sírépítmény céljából A társadalmilag magas státusz kifejezésének egyik formája lehet a halotti rítusok között megjelenő halomépítés szokása. Úgy gondolom azonban, hogy az ide tartozó esetek mindenkor egyéni vizsgálat tárgyát képezik. Az atlanti megalithikus sírok esetében például semmi köze nincs ehhez. A pre-Gödörsíros, korai Gödörsíros melléklet nélküli sírok esetében sem látom egyértelműen ezt, bár nem zárom ki lehetőségét. A halom-emelés a teljesen mobil társadalmak esetében szolgálhat a temetkezési rítuson kívül olyan egyszerű, profán célt is, hogy egy stabil térbeli és időbeli pontot képezzen a közösség mindig mozgással telő életében; ahol sokáig, rendszeresen összegyűlhetnek és megemlékezéseket tarthatnak. Ahová, mert megjelölték, mindig visszatalálnak, mert ugyanúgy benne él a kollektív topográfiai tudatukban, mint a valós tájban. Újratemetkezhetnek benne, vagy a halott évfordulóján újabb emlékezést segítő fesztivált tarthatnak rajta. Másik halottnak új halmot emelve, állandóan terjeszkedve, bővülve velük térben és időben (kurgánmező), valamint mentálisan és szakrálisán is, mementóként szolgálnak - tehát egyszerre több célt is - a leszármazottaknak. Nagy valószínűséggel azokban az esetekben, ahol sztélé-állítás is kapcsolódik hozzá, gazdag melléklet-adással, már státuszszimbólum is lehet.43 A kőből épülő kisebb Baden sírhalmok esetében az építés mögött az az egyszerű tény is állhat, hogy talajban szegény vidéken mindössze le akarták takarni az elhunytat a szokás szerint, de a talaj helyett rendelkezésre álló kő eltérő építési technikát igényelt (Ózd-Piliny csoport). Tömegsírok, kannibalizmus, traumák nyomai a csontokon, halál utáni manipulációk, fejvadászat, koponyakultusz, agyvelő-evés A felsoroltak ugyan a megnyilvánuló erőszak jelei lehetnek, de korántsem egyértelműen a háború jelenségéhez köthetők.44 A háttérben ezt előidéző motiváció sokféle lehet, és több közülük kizár mindenféle ellenséges szándékot és harci kedvet, háborúzást. Az őskori tömegsírok többségéről sajnos az előkerülési körülmények és a gondos régészeti-antropológiai feldolgozás után sem lehet biztosat állítani.45 A Badenben rendszeresen fordulnak elő többes temetkezések a településeken belüli temetkezésekben 43 Összefoglalóan Horváth 2015, 111-112. 44 Az ilyenfajta tömegsírok tipikusak a Vonaldíszes kultúrától, vő. az egyik leghíresebb lelőhely, Talheim példáján: Wahl-Trautman 2012. Magyarország területén a legkorábbi az Esztergályhorvátiban előkerült, Lengyeli kultúrához köthető jelenség: P. Barna 1996. Hasonló, településeken feltárt tömegsír lehet, amelyet csatározáshoz kötnek az Altheim csoport névadó földvárában: Saile 2014, amelya Badent közvetlenül megelőző középső rézkori időszakkal párhuzamosítható; valamint a Bernburg kultúrába tartozó Gotha lelőhelyen: Beier 1983. Még a késői Badennel részben egyidős Gömbamfórás kultúrában is előfordul, mint jelenség, Id. Konopka et al. 2016: az 523. sírban 15 egyedből 12 koponyáján volt éles, vésőbalta okozta halálos sérülés, 2875-2670 BC; de ismert a Zsinegdíszes kultúrában is: Id. Eulau híres esetét: Meyer et al. 2009. 45 Kivételes példa egy 1200 BC körüli bronzkori, folyó menti háborús csatahely előkerülése, amely már a feltárás során árulkodott erről az értelmezési lehetőségről: Jantzen et al. 2011.
