Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Sütő Zoltán: Ecsettoll, vagy ecset és toll? - Baromfi- és tojásábrázolás a festészetben egy állattenyésztő szemével
ECSETTOLL, VAGY ECSET ÉS TOLL? - BAROMFI- ÉS TOJÁSÁBRÁZOLÁS A FESTÉSZETBEN EGY ÁLLATTENYÉSZTŐ SZEMÉVEL 71 13. ábra. ID. JAN BRUEGHEL (1568-1625) és PETER PAUL RUBENS (1577-1670): Az éden kertje (1615, Mauritshuis, Hága) spanyol (Velazquez), de még a francia (La Tour) festészetben is, tegyük gyorsan hozzá, azzal a megszorítással, hogy ezeknek az alkotásoknak van valamilyen baromfis vonatkozása. Az állatok be- és kimenetelének - Noé bárkájából - hihetetlen számú változata született, nem egyszer ugyanattól a művésztől. Sok esetben baromfitenyésztési kavalkádot lát a szemlélő, de úgy, hogy az itáliai festészetben az esemény tragédiája üti szíven a nézőt (lásd: Bassano, 15. ábra), addig a flamand festészet ezt a pillanatot egy színes kirándulás tömegjeleneteként képes ábrázolni id. Jan Brueghel és Vos (16. és 17. ábra). Érdekes, hogy sem Noé hálaáldozata (18. ábra), sem pedig a zsidóság pusztai vándorlásának sorsfordító eseménye - mikor Mózes vizet fakaszt a sziklából (19. ábra) - nem nélkülözi a baromfi ábrázolását, aminek igenis jelentőséget kell tulajdonítanunk. Természetesen nem olyan értelemben, hogy ezek a fajok a történéseknek lettek volna fontos szerepelői, hanem jelentősek, azaz kitüntetettek voltak az ember számára akkor, amikor a művész saját korának berendezkedése, jellegzetessége, értékrendje szerint vászonra vitte a történelmi eseményt. Érdekes, hogy az oly sok művész által és oly gyakran ábrázolt esemény, mint Jézus születése, az állatseregletben a legritkább esetben vonultat fel baromfit. A dolog logikus, hisz a nyájat őrző pásztorok juhot, kecskét, szarvasmarhát, és legfeljebb teherhordásra használatos szamarat tartottak a pusztában, mit keresett volna ott baromfi? Az istálló padlásán látható kakas (20. ábra, ismeretlen cseh mester alkotása) akár prekoncepciónak is tekinthető, mint kellék gyanánt az a színpadi revolver, amit azért látunk az első felvonásban, hogy a darab későbbi részében biztosan eldördüljön. Ugyanakkor a baromfi/tojás az események valóságos idejében is ott lehetett (21. ábra) - mi több, meghatározó volt a szerepe - de ezek szerint a művész korának is fontos részese kellett, hogy legyen. Előbbi tételt igazolja az alábbi bibliai idézet, amiből kitűnik, hogy a tojás, illetve a tojásfogyasztás már akkor nagyon pozitív tartalmat hordozott: „Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? Vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ád-é néki? Avagy ha tojást kér, vajon skorpiót ád-é néki?” (Luk. 11,12). És lám, mind a spanyol Velázquez (22. ábra), mind pedig a flamand Bloot (23. ábra), ugyanannak a bibliai jelenetnek kellékévé teszi a tojást, mint a kezdet és az újjászületés szimbólumát, nyilván nem véletlenül. Egyébiránt ha a baromfit keressük a Bibliában, egy rendkívül szemléletes hasonlat mellett biztosan nem mehetünk el szó nélkül, ráadásul ezt a fájdalmas mondatot nem is akárki, hanem egyenesen Jézus mondta: Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.” (Mt. 23:37, Luk. 13:34) Aki látott már életében kotlóst tojásokon ülni, majd amikor a fészekalja csibét vezetgeti és tanítgatja a tyúk, az tökéletesen megérti ennek a szándéknak, ennek az önfeláldozó magatartásnak a lényegét. A magyar állatábrázolás ide
