Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Juhász Magdolna - Márkus András: A belső somogyi homokvidék égerlápjainak cönológiai vizsgálata (Carici elongatae-Alnetum glutnosae W. Koch 1916)
A BELSŐ-SOMOGYI HOMOKVIDÉK ÉGERLÁPJAINAK CÖNOLÓGIAI VIZSGÁLATA 47 (Carici elongatae-Alnetum glutinosae W. Коен 1926) Lemn Nymp Phrag Magn Bid Alnion Quer-F Al-UIm Indiff □ csoportrészesedés Bcsoporttömeg 4. ábra. Cönológiai csoportok százalékos megoszlása (lásd 5. táblázat) □ csoportrészesedés Bcsoporttömeg 6. ábra. Relatív vízigény (WB) kategóriák százalékos megoszlása (lásd 7. táblázat) leginkább tömeges az Eupatorium cannabinum, mely faj megjelenése és elszaporodása az égerlápok természetessége szempontjából nem kedvező. Égerlábakon telepszik meg, a társulás jellemző specialista fajainak életterét jelentős mértékben csökkentve. Az ökológiai indikátor értékek közül a fajok relatív vízigény (WB, 6. ábra, 7. táblázat) szerinti megoszlását vizsgáltuk. A társulásban a talajvízjelző fajok (WB: 9) vannak többségben, ezek részesedése 41%, borítást tekintve 21%, közülük leginkább tömeges a Carex elongata. Csoporttömeg szerint legnagyobb arányban a vízben úszó gyökerező vagy lebegő vízi szervezetek (WB: 11) vannak jelen, ebbe a csoportba tartozik a Hottonia palustris, Lemna minor, Hydrocharis morsusranae, Salvinia natans, Riccia fluitans. Ezek után következik a nedvességjelző, átszellőzött talajú növényeknek (WB: 7) a részesedése, ezek aránya csoportrészesedés szerint 18%, csoporttömeg szerint 14%. Ide tartoznak olyan égerlábakon élő fajok, mint a Dryopteris carthusiana, Athyrium filix-femina, és a lecsapolt, kiszáradó állományokban megtelepedett Agrostis stolonifera, Deschampsia caespitosa, Carex leporina, Lysimachia nummularia. A nedvességjelző, rövid elárasztást eltűrő növények (WB: 8) jelenléte csoportrészesedés szerint számottevő (13%), de a borítást figyelembe véve szerepük alárendelt (Lysimachia vulgaris, Carex remota, Myosotis palustris). A változó vízállású termőhelyek vízi növényeinek (WB: 10) részvétele viszont csoporttömeg □ csoportrészesedés Bcsoporttömeg 5. ábra. Szociális magatartástípusok százalékos megoszlása (lásd 6. táblázat) szerint jelentősebb (14%), közülük leginkább tömeges a Carex elata. A láperdő állományok viszonylag kis kiterjedésével van közvetlen összefüggésben, hogy a félüde és üde termőhelyek növényei (WB: 5, 6) is jelen vannak, ezek főként a környező társulások fajai (Carpinus betulus, Cornus sanguinea, Quercus robur, Quercus cerris, Galeopsis speciosa, Pteridium aquilinum, Hedera helix) és égerlábakon való megtelepedésük ideiglenes, nem tartós. Összefoglalás A Kárpát-medence homokvidékei közül Belső-Somogyban legnagyobb a vízbőség. Ez egyrészt a legnagyobb átlagos évi csapadékmennyiségekből adódik, másrészt a táj geológiai helyzetének van ebben fontos szerepe. A somogyi futóhomok síkság ugyanis mind nyugaton, mind keleten magasabb fekvésű pannon dombsági tájakkal érintkezik, így a környezetéhez képest nem kiemelt, hanem alacsonyabb helyzetben fekszik. A vízbőségnek a lápok kialakulásában fontos szerepe van, ezek a tényezők okozzák azt, hogy a belső-somogyi homokvidék ma lápokban leggazdagabb tájunk. A vizsgált terület égerlápjai specialista fajokban gazdagok, borítást tekintve ezek dominálnak az aljnövényzetben. Jellemző specialista növényfajai a Carex elongata, Hottonia palustris, Thelypteris palustris, Dryopteris carthusiana, D. dilatata, D. cristata, Urtica kioviensis, Ludwigia palustris, Leucobryum glaucum, Sphagnum palustre. Felméréseink során az Eupatorium cannabinum gyakori és tömeges előfordulását tapasztaltuk az égerlábakon, helyfoglalása a társulás jellemző specialista növényfajainak életterét jelentős mértékben csökkenti. Előfordulása az állományok belső részein, vízmennyiség szempontjából optimális termőhelyeken jellemző. Megjelenési sajátságai arra engednek következtetni, hogy elszaporodása a magas vadlétszám okozta zavarással, trágyázással függ össze. Emberi tájhasználat következtében a lápi folyamatok által érintett területek nagysága, a lápok száma és kiterjedése ebben a tájban is jelentős mértékben csökkent. A kiemelkedően értékes lápi életközösségek fennmaradása érdekében a meglévő lápi élőhelyek feltétlen kíméletet érdemelnek.
