Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)

Megyery Noémi: A "Sárga zongoraszoba". Rippl-Rónai zenei festészete

A „SÁRGA ZONGORASZOBA”. RIPPL-RÓNAI ZENEI FESTÉSZETE 305 érdemes megvizsgálni, amelyen ugyancsak szerepel egy zongora. A szakirodalom gyakran említi, hogy a zongora, a kasmírkendő és a piros támlás szék rend­szeres motívumok Rippl-Rónai képein, itt azonban ér­demes megállni egy pillanatra. Habár a műterem falai épp ugyanolyan sárgák, mint a zongoraszoba falai, ez a kép azonban nem a zongoraszobában készült, ahol természetes, hogy zongora van. Ez a festő mű­helye, amelyről Horváth János azt írja, hogy később ide került át a bécsi hangszer a villából.81 Nem tudjuk, mit jelent ez a „később”, hiszen Balogh Rudolf 1912- es fényképén már ott van a zongora a műteremben (13. ábra).82 Mindenesetre kérdés, miért tart egy festő zongorát a műtermében. Míg a zongoraszoba sokkal inkább a társasági élet színtere, egyfajta szalon, addig ez a kis műterem a festő intim tere, ahova visszavonul­hat akkor is, ha a társaság már túl harsány a zavarta­lan munkához. Bár a források szerint ritkábban dolgo­zott ebben a műteremben, hiszen elsősorban a kert­ben festett, de tudomásunk van arról is, hogy munka közben időnként pihenésképp egy negyedórára leült a zongorához, játszott kicsit, majd újult erővel folytatta a festést.83 A nyitott zongora, rajta a nyitott kottával jelzi azt, hogy a hangszer folyamatos használatban van. Mivel azonban a szoba üres, sokkal valószínűbb, hogy a festő a dolgos hétköznapokat kívánja bemutatni, melynek része volt az is, hogy festés közben ő maga ült időnként a zongorához. Ezzel a képpel betekintést enged a saját intimszférájába, művészi alkotóéletébe, amelyben a zene is helyet kap. Rippl-Rónai grafikái Rippl-Rónai 1910-ben írta Emlékezéseit, melynek illusztrációi között számos zenei témájú grafikát talál az olvasó. Ez jól mutatja azt, hogy éppen abban az időben mennyire intenzív volt a festő művészetében a zene iránti érdeklődés. Szándékosan válogathatta bele éppen azokat a rajzokat, melyekkel ezt az érdek­lődését fejezi ki. Az, hogy ennyi zenei tárgyú rajza szü­letett akkoriban, az annak köszönhető, hogy a mester szervezésének köszönhetően az 1910-11-es évben különösen gazdag volt a zenei élet a Róma-villában. A Fenella-sorozat „A kaposvári villának szerintem egy feltűnő tulaj­donsága volt; a vendégjárás gyakran bátran eltúlzott­nak volt mondható”- emlékezik vissza Anella.84 A ven­déglista, mely az évek során egyre nőtt, csupa olyan emberből állt, akik az akkori művészeti élet meghatá­rozó alakjai voltak. Művészek, művészettörténészek, írók, költők és zenészek egyaránt gyakori vendégei voltak a villának. A Róma-villa egyik legkülönlege­sebb vendége azonban ismét csak Párizsból érkezett. Rippl-Rónaiék 1910-es párizsi tartózkodásuk alkalmá-81 Horváth J. 1998, 169. 82 Rippl-Rónai József műterme, 1912, Balogh Rudolf felvétele. Meg­jelent: Petrovics E. 1912, 777-783. 83 Vö. Horváth J. 1998, 169. 84 Uo., 53. 13. ábra. Rippl-Rónai József műterme, 1912. Balogh Rudolf felvétele val ismerkedtek meg a Párizsban élő félig amerikai ci­gánylánnyal, Fenella Lowell-el.85 Amikor 1910-ben Rippl-Rónaiék Anelláért mentek Lazarine szülőfalujába, természetesen megálltak Pá­rizsban. Itt Galimberti Sándor szobát bérelt a párnak a Hotel de la Haute-Loire szállodában, mely a Boulevard Montparnasse és a Boulevard Raspail sarkán állt.86 Egy délelőtt az egyik terem előtt elhaladva ismertek rá a Csak egy kislány van a világon című magyar nótára, melyet valaki rossz kiejtéssel, gitárkíséret mellett éne­kelt. Rippl-Rónai benyitott a szobába, hogy megtudja, ki énekli Párizsban egyik kedvenc nótáját. A szőnyegen egy különös ruházatú, furcsa megjelenésű fiatal nőt lát­tak, aki tudomást sem vett róluk, annyira bele volt me­rülve énekébe, amelyet - mint később kiderült - magyar festőktől tanult, akiknek modellt ült. Kiderült, hogy zenei műveltsége igen nagy, francia, angol, olasz, spanyol, német, orosz és cigánydalokat is tud, a nyelveket be­széli is, ezenkívül remekül zongorázik. Az ismeretség eredményeként Fenella még abban az évben leköltö­zött a Róma-villába, ahol kilenc hónapon át szinte csa­ládtagként élt velük. Megjelenése rendkívül egzotikus volt, egybeszabott, gömbölyű kivágású cigányruhát vi­selt, melynek szoknyája bő redőkben omlott le egészen a bokájáig. Ez a viselet, pénzérmékből összeállított ék­szereivel együtt nagy feltűnést keltett.87 85 Apja amerikai cigány volt, aki Londonban élt és ott egy polgári származású lányt vett el feleségül. Két lányuk született, az idő­sebbik volt Fenella. 86 Horváth J. 1995, 54. 87 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom