Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Megyery Noémi: A "Sárga zongoraszoba". Rippl-Rónai zenei festészete
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 05: 291-312 ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2018 DÓI: 10.26080/krrmkozl.2018.5.291 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm A „Sárga zongoraszoba”. Rippl-Rónai zenei festészete MEGYERYNOÉMI Petőfi Irodalmi Múzeum - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet 1013 Budapest, Krisztina krt. 57., e-mail: megyerynoemi@gmail.com Megyery, N.: „The Yellow Piano-Room”. The musical painting of Rippl-Rónai. Abstract: The 1910’s brought about the appearance of a number of pieces with the subject of music in Rippl’s oeuvre, which do not exhibit French impact from the perspective of painting only, but with regards to the approach to musical topics and music in general as well. The aforementioned pieces lend themselves to be observed from a new angle when considering the change of attitude which has developed in the areas of painting and music in the 19th century, and which influenced the approach of certain French circles towards music and so the approach of the Hungarian painter who used to foster active relations with these circles. Through the example of The Yellow Piano-Room, I wish to present - with the emphasis placed on the Róma-ville era - the way how the French interest towards music perceived by the painter in Paris during the 1890’s, has gained new and unique shape in his art in the 1910’s. Keywords: Nabis, Kaposvár, Róma-ville, absorption, instrument, nocturne, picturing listening Bevezetés Mivel a Rippl-Rónai Józsefről szóló irodalom olyan bőséges, hogy ahhoz hozzátenni már nem egyszerű feladat, én egy olyan oldalról közelíteném meg az ő művészetét, ahonnan eddig csak kevés figyelem érte. Az eddigi kutatás igencsak alulértékelte azt, hogy Rippl-Rónai számára a zene milyen fontossággal bírt, valamint művészetében mennyiben tekinthető inspirációs forrásnak. Pedig franciaországi évei alatt egy olyan kör tagja volt, ahol a zenének kitüntetett szerepe volt, s a képzőművészek szándékosan keresték a kapcsolódási pontokat a zenével. Ennélfogva szeretném feltárni, hogy Rippl-Rónai számára a zene milyen fontossággal bírt, valamint hogy ezen a területen milyen ízlésformáló szerepet játszottak azok a francia körök, elsősorban a Nabik, akikkel párizsi évei alatt szoros kapcsolatban állt. A zene fontosságát nemcsak életrajzi adatok, a festő önvallomásai, valamint barátai feljegyzései támasztják alá, hanem azok a magánéleti szálak és kulturális kapcsolatok is, amelyekre eddig ilyen aspektusból nem sok figyelem irányult. A zenével kapcsolatos francia hatás mértékét pedig Rippl-Rónai zenei témájú művein keresztül kívánom bemutatni. Főként az 1910-es években érhető tetten ez az érdeklődés, ezért a hangsúlyt e korszakára helyezném, mivel ebben az időszakban váratlanul megnőtt munkásságában a zenei témájú művek száma. Ennek okait, belső indítékait, esetleges korábbi hatások megnyilvánulásait - így az előzményeket is - kutatom, valamint, hogy az 1890-es évek Párizsában tapasztalt zene iránti érdeklődés hogyan öltött új formát az 1910-es Róma-villa-beli években. Fiabár a magyar szakirodalom nagy figyelmet fordít Rippl-Rónai Nabikkal való kapcsolatára, mégis ritkán vagy csak kevés szóban kerül elő e köröknek az ilyen irányú feltárása, s zenei érdeklődésük megnyilvánulásainak a magyar festőre gyakorolt esetleges hatása. E tanulmány célja továbbá, hogy felvázolja annak az ízlés- és szemléletváltozásnak az ívét, amely Munkácsytól a Róma-villáig terjedő időszakban mind festészeti, mind zenei téren egyaránt érinti Rippl-Rónait, hogy ezáltal még teljesebb képet kapjunk alkotói felfogásáról, elhelyezve azt a megfelelő kulturális kontextusban. Rippl-Rónai útja a Nabikig Rippl-Rónai zenére való fogékonysága nem a párizsi művészkörök hatására alakulhatott ki, ezen érdeklődésének jó alapot biztosíthatott családi háttere, ahol a zene erősen jelen volt. A Rippl fiúk nagy valószínűséggel részesülhettek valamilyen szintű zenei nevelésben is, ugyanis négyük közül a legfiatalabb, Sándor, hivatalosan is zenei pályára lépett, s az Operaház énekeseként kamatoztatta tehetségét.1 A többi fiúnak is lehetett affinitása a zenéhez, mindnyájuk számára a hétköznapi élet szerves része lehetett a muzsika. Ezt hivatott bizonyítani az is, hogy a festő Lajos öccse amatőr hegedűsként negyven éven át hangot is adott effajta igényeinek.2 Míg a zenétől legtávolabb Ödön állt, a festő Józsefről köztudott, hogy zeneszerető emberként szívesen énekelt és zongorázni is tudott. Rippl-Rónainak az a vonzalma, amely a zenéhez fűzte, abból is világosan kivehető, hogy Emlékezéseiben sok helyen felemlít olyan kis történeteket, melyek a zenével kapcsolatosak. Ez az írása, amelyben sokszor életére vonatkozó lényeges momentumokat nem emel ki, ellenben terjedelmesen és nagy élvezettel ír apró kis részletekről, benyomásokról egy-egy személlyel vagy - olykor akár lényegtelennek tűnő - eseményekkel kapcsolatban, megmutat valamit a festő személyiségéből. Lényeges információkat szűrhetünk ki abból, hogy húsz év távlatában milyen emlékek foglalkoztatják a festőt, kik azok a személyek, akikre szívesen emlékezik. Ezeknek sorában gyakran előkerülnek ma már ismeretlen-1 Horváth J. 2007, 17. 2 Lajos zenei kötődéséről árulkodik az Apám és Lajos öcsém (1906) című festmény, melyről azonban e dolgozat keretein belül nem kívánok szólni. Ld. Rippl 1998, Kát. 82.
