Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Lanszki-Széles Gabriella: Három Kapos menti község népének részvétele a katolikus egyház hivatalos jeles napi ünnepein, az 1930-as évektől napjainkig
276 LANSZKI-SZÉLES GABRIELLA lett, ezért a piros muskátlik az 1950-es évekig piros, kék, körtemintás fazékba kerültek az oltárra. ”16 Ezek után nem csoda, hogy a szintén az 1950-as években meginduló buszjáratról alkotott akkor 70 éven felüliek véleménye így hangzott, amit máig megőrzött az emlékezet.: „A Küs’ő soriak e’ mentek megnézni a buszt, nagy híre lett nekije, ki van ám világítva, ujjan vét mint a mennyország, mert sok lámpája volt. Minden újdonság volt, a be’ső soriak nem látták, mert Igainak ment a busz először. Most meg üresen futkosnak az utcán a buszok. ” A 19. század végén született emberek számára, az akkori kis falujuk szegényes viszonyai közt, amikor még a virágcserép is ritkaság számba ment, nem csoda, hogy a kivilágított busz is csodálatot keltett. A hozzátett záró mondat, pedig már a jelen helyzetet tükrözi.17 „A szegénység miatt, a „pusztai cselédgyerekektől, - akik „mostoha körülmények között éltek” -, nem követelték meg a misére járást. Kinek nem volt jobb ruhája nem igen ment el misére.” „A pusztákról 1945-ig sem volt rendszeres a templomba járás. Oka részben a puszták több (esetenként 6-8-10) kilométeres távolsága, a megfelelő ruházat és lábbeli hiánya.”18 „A cselédasszonyok között azonban volt aki a „falusi” viseletét követte. Ugyanolyan, esetleg szebb ruhatára is lehetett, mint egy szegény parasztnak. (...) A belinert az idősek még az 1980-as években is viselték fekete színben. Fiatal lányoknak fehér, drapp esetleg sötétkék illett. Ez a téli kabátot helyettesítette az 1930-as 1940-es években. A fejkendő viselet is az 1980-as évekig szinte kötelező volt az idősebb generáció számára. A templomban viselték legtovább a kendőt, a 70-80 évesek még hordták 2007-ben.”19 Az 5., 6. és 7. ábrákon a misére menést örökítették meg az 1930, 1950, és 2007-es években, Kisgyalánban. A cselédasszonyok: „Selemkendőt (drapp színű brokát anyagból) templomba, vagy gyelös ünnepen és családi eseményen kötöttek. (...) Ebben az időben (az 1930-as években) már csaknem minden családban az imakönyv és a rózsafüzér is megtalálható volt. (...) Szokásban jött, a leányok számára bérmáláskor csontfödeles imakönyvet ajándékozott a keresztanyjuk.”20 Csontfödeles imakönyv ajándékozása bérmáláskor jelenleg is szokásos. Tehetősebb parasztcsaládoknál az 1930-as években húszon felüli imakönyv is lehetett egy nagycsaládban, a háborúba menő férfi 16 „Manapság Pünkösdkor pünkösdi rózsa ha akkor épp virágzik, Űrnapján fehér virág, esküvők, keresztelők, temetések alkalmával az illetékes család viszi a virágot, ami legtöbbször rózsa, szegfű, gerbera, frézia, amarillisz, krizantém. Szépen összepászították virágokat. Szombat délután történik a virágokkal való díszítés, és takarítás. Az ünnepekhez alkalmazkodik a virágdíszités a színekben is." 17 Autóbuszjárat megindítása, hogy községünket a megyeszékhelylyel összekösse. 1948. jul. 20. Kaposvár-Gölle közötti autóbusz részére garázs biztosítás. Egyházközség udvarán lévő kocsiszín javítása. Mivel a 3090 lelket számláló lakosságával, Gölle teljesen el van zárva a megyeszékhelytől. MNL Somogy Megyei Levéltár Szemelvények a közigazgatási iratokból, vegyes számadásokból (1866-1948). 18 Eperjessy E. 2006: 399. 19 Lanszkiné Széles G. 2007:157. 20 Eperjessy E. 2006: 226. 399. 5-7. ábra. Misére menő asszonyok
