Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Knézy Judit: Három község a Zselic nyugati szélén 1921-27 között. Kadarkút, Bárdudvarnok, Hedrehely népének életkörülményei
HÁROM KÖZSÉG A ZSELIC NYUGATI SZÉLÉN 1921-27 KÖZÖTT KADARKÚT, BÁRDUDVARNOK, HEDREHELY NÉPÉNEK ÉLETKÖRÜLMÉNYEI 263 gazdasági lehetőségekről tájékozódik rendszeresen, Dr. Balla Pál körorvos egészségüggyel, Mózner József plébános társadalmi kérdésekkel foglalkozik. Szerepet vállal a közös feladatokban Mosonyi Sándor, Pesthy Péter, Takáts István, Végh József, Krámi Lajos, Molnár György. Karácsony Sándor református lelkész lejegyzett meséket, mondákat (nem tudni ezek hol lehetnek azóta). Egyáltalán a község vezetői foglalkoznak a község feljlesztésével, de a nagybirtokosok, bérlők nem. Orvos, okleveles bába és gyógyszertár is szolgálja a lakosokat. Az utóbbi hét évben létesült a kisvasút, hősök szobra, dalárda, tejszövetkezet, gazdakör és a körorvosi lakás (1926). Artézi kút nincs a helységben, de közkutak létesültek. E „fúrott” kutak vízszintje 4-8 öl mélyen van. Vízmüvet nem terveznek. A közutakat és szekérutakat megfelelőnek találják, de nem írják, hogy le lennének kövezve. Kivétel lesz az 1924-26-ban épülő, a vasútállomáshoz vezető út. Buszjáratot Kadarkút-Kaposvár és Kadarkút-Szigetvár között szeretnének. A járdákat néhol tégla fedi. Az utcákat nem világítják semmivel33. Villanyforrásra jó lenne a két gőzmalom, nem alkalmazzák erre, vízierő pedig nincs. Van egy téglagyár. Se a két gőzmalom, se a téglagyár nem szövetkezeti alapon jött létre. Hitel- és Fogyasztási Szövetkezet működik. Terveznek szövetkezeti alapon gabonaraktár létesítését. Szerveztek tűzoltóságot két fecskendővel. A községhez tartozó mezőgazdasági terület 6328, a kisgazdáké 2642 hold. Terméketlen terület, futóhomok 100 hold. Idegen határban Visnyén és Hencsén van bérelt földjük. Nincsenek meg nyaraltatásra a feltételek, pl. egészséges tiszta szoba-konyhás-mellékhelyiséges lakás egész nyárra, lakáshiány miatt. A községről festmények, képeslapok, fotók nem készültek. Nem tudnak itt született híres emberről, se hozzá fűződő tárgyakról. Házhelyosztás és birtokreform hatásával elégedetlenek. Széchenyi Jenő Körmendpusztán 30 kát.holdat, Kraft János Dióspusztán 70 holdat, Németh István Sáskón 60 holdat bocsátott rendelkezésre. Ebből 420 holdat vettek birtokba az igénylők. Nem szűnt meg a földéhség, a kapott föld műveléséhez nincs megfelelő eszközük. 20 család vesztette el kenyerét. Ezek részben napszámból élnek, részben cselédnek szerződnek el vidékre. Nincs földmunkás felesleg. Amerikából az első világháború óta nem jött vissza senki. A szomszéd községek határából nem kaptak földet. A kisgazdák az uradalmi földekből 250 holdat bérelnek. Házhelyet 90-et osztottak nagyobbrészt Körmendpusztán, és a község belterületén is 1925-ben, de csak 20 ház épült. Szükség lenne nagyobb épületre közintézménynek, de nincs se a gazdáknak, se a földesuraknak felesleges épülete. Egy középszerű ház szoba-konyha-mellékhelyiséges ára 50-80 ezer korona 1921-ben. Az építkezési anyag agyag és tégla. A községi pótadó 18%. Nincsenek megelégedve vele. 1925-ben a községre kirótt pótadó 4873 aranykorona. A község jövedelme ingatlanból semmi, egyebekből 25000 korona. 33 A10. ábrán lévő ház tornácának fedeléről fakeretes üvegoldalú és nyitható ajtós mécsestartó lóg. Sötétben ilyennel világítottak, járkáltak, később istállólámpának nevezték a villany bevezetése után. Nyomásos gazdálkodást űznek, három forgós, ennek sorrendje: őszi, tavaszi, zöld ugar. A termények fontossági sorrendje: búza, rozs, árpa v. zab, kukorica, burgonya. Nincs feketeugar csak zöld ugar (utóbbi takarmányok termesztésének forgója). A legjobb földek anyaga agyag, a legjobb minőségű szántóföldek a Keleti-dűlőben vannak, leggyengébb fekete homokos földek a nyugati részen találhatók. Káros évként tartják számon 1921-et, mert szárazság volt. Trágyázást három évenként végeznek, műtrágyát nem használnak, kisgazdák alkalmaznak gépeket, cséplőt és kaszálót. De a fejlődés gátjának tartják, hogy nincs tagosítva a határ. Gyenge minőségű a közlegelő is, mégsem kívánják javítani, nem elég nagy méretű, kevéssé fásított és kutakkal ellátott. Állatnevelésre törekednek, a tejet értékesítik a községben. Méhészettel vasutasok, tanítók, iparosok foglalkoznak, kaptáros méhészet az általános. A belsőségekben gyümölcsfákat nevelnek, nem szakosodnak egyfélére. Feldolgozzák lekvárnak, pálinkának vagy aszalják. Zöldséget csak saját használatra termelnek. 1913 óta csak 13 hold szőlőt telepítettek. A borukat a kocsmárosok vásárolják fel és értékesítik. A szőlészet fejlesztése érdekében addig terméketlen területeket szőlővel ültettek be és fásították. A kisgazdáknál holdankénti termésátlaguk: búza 8-9q, rozs 8q, tengeri 8-9q, burgonya 50q. Az uradalmakban a termésátlagok az előbbieknél 2-3-4%-kal többet jelentenek. Nincs rá adat, hogy a kisgazdák hány százaléka van eladósodva. Perről, végrehajtásról sem tud a jegyző az elmúlt hét évben. Földeladás közepes mértékű e vidéken, főként helybeli református és katolikus gazdáknak adnak el. Az uradalmi földek eladási ára azonos a kisgazdákéval. Egy-egy kisgazda földjei 6-7 helyen vannak a határban, de nem kívánnak tagosítást. Egy gazda telke, háza 1914-ben 10000 koronát ért, 1926-ban 10000000-t. A községben legjobban gazdálkodó gazdák: Hochroka Jánosné 80 holdas, Mihályi József 35 holdas, Hollósi János 18 holdas. Az aratók tizedrészt kapnak, a cséplők 20%-ot. Egymás közti eladásnál magyar holdban számolnak, hivatalosan kataszteri holdakban. Mezőgazdasági kísérleteket a község területén a kisgazdák nem végeznek, csak a somogyszentimrei részen lévő földműves iskolában foglalkoznak ezzel a szakemberek. Néprajzi tárgyakból, régiségekből nincs senkinek gyűjteménye. Levelezőlapok, fényképek se készülnek. A Gazdakör működik a legjobban, a télen számtalan ismeretterjesztő előadást tartottak népes hallgatóság előtt. 8 műkedvelő előadás is volt a Strauss kocsmában legalább 200 fő előtt. Tudják, hogy Somogy megye monográfiájában vannak adatok a község múltjáról is. Krónika írással nem kíván senki se foglalkozni. Tagadják, hogy jellegzetes népművészet vagy népviselet lenne a faluban (10. ábra). 1921-ben vallják, hogy fonás-szövéssel legalább 200 család foglalkozik saját használatra, de hogy milyen saját szövésű tárgyak készülnek azt nem részletezik. A jegyző, s talán a kérdőív írója is „jellegzetes”- nek olyan nagyon díszes és festői, esetenként túl díszes viseletre gondolnak, amelyeket a 19. század végéről festők, helytörténetírók és az idegenforgalom előnyben részesítettek (kalotaszegi, torockói, matyó, kalocsai, stb.), rajzoltak, fényké-
