Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)

Svégel Fanni: A bábamesterség átalakulása a XX. század közepén

A BÁBAMESTERSÉG ÁTALAKULÁSA A XX. SZÁZAD KÖZEPÉN 251 tathatóan érvényesültek a bábái szemléletmód egyes elemei, a kórházban azonban az orvosi autoritás már nem vagy csak kevéssé tette lehetővé a bábái gyakor­latok alkalmazását. A városi kórházhoz tartozó nővérszállón egészség­­ügyi képzés is folyt, ahol Horváth Mária - szülésznői elfoglaltságai mellett - még kezdő ápolónőknek tanított egészségügyi ismereteket.134 Hatalmas munkabírásá­nak bizonyítéka, hogy nyugdíjazása után is visszament dolgozni a kórházba,135 mert sokan elmentek az osztály­ról és szükség volt megbízható szakemberre. Meghív­ták a 40. jubileumi ünnepségre, küldtek neki kiadványt is, de már nem ment el. Elmondása szerint az utcán nem sokan ismerik meg, de azt tudják a városban, hogy van a Mária néni, aki szülésznő.136 Idősebb korában, a kórházban Mária mamaként emlegették. Az általa világ­ra segített újszülöttek száma kapcsán megjegyzi, hogy ugyan nem emlékszik pontosan, de a kórházban „ezer valahány száz" szülésnél volt jelen.137 A modern orvostudomány XVIII. század végi meg­születésével egyidejűleg elterjedt a Michel Foucault által orvosi tekintetnek nevezett ellenőrzési mechaniz­mus.138 „A szem lesz a világosság forrása és letéte­ményese; rendelkezik azzal a hatalommal, hogy nap­világra hozza az igazságot. (...) A tekintet már nem redukálja, hanem megalapozza az egyént a maga redukálhatatlan tulajdonságaiban.”139 Bár a jelenség évszázadok óta ismert volt, a Nagyatád környéki nők életében csak a XX. században jelentett változást. Az intézményben történő szülés lehetőséget ad az egész­ségügyi személyzet számára a női test feletti ellenőr­zés gyakorlására. Ennek első állomása a szülőotthon, ahol - a fentiek tükrében jól látható módon - még erős a bábai/szülésznői dominancia. A kórházi szülészeti ellátás kapcsán megjegyzen­dő, hogy az orvos-beteg viszony egyben egy hatalmi viszony is.140 A viszonyrendszer szereplői pedig tár­sadalmilag és kulturálisan meghatározott szerepeket töltenek be, vagyis mind az orvos, mind a beteg (je­len esetben a szülő nő) normatív viselkedésmintá­kat követ. A hatalom birtokosa (orvos) folyamatosan rákényszerül önnön hatalmának reprezentációjára, 134 Ebből az időszakból őrzött könyve: Ulbing István: Házi gondozás, betegápolás. Magyar Vöröskereszt, második kiadás, 1986. 135 Egészen hatvan éves koráig, 1987-ig dolgozott. 136 Kutatásom során bárkit kérdeztem idős, még élő szülésznőkről, egyöntetűen őt nevezték meg, vagyis a közösségi emlékezetben máig jelen van alakja. 137 Horváth Mária életének 91. évében, 2018 nyarán elhunyt. Tárgyi és írásos emlékeit megőrizzük az utókor számára. 138 „E bíróság írja majd elő, milyen könyveket kell olvasni és mely műveket megírni; a kapott információk alapján kijelöli, hogy az uralkodó betegségek terén milyen gondozói tevékenységet kell foganatosítani; saját vizsgálódásai vagy külföldi munkák alapján közzéteszi, mit kell felvilágosult gyakorlatnak tartani. Az orvosi tekintet autonóm mozgást írva le körben jár egy téren belül, ahol megkettőződik és ellenőrzi önmagát; önállóan osztja el a hétköz­napi tapasztalásnak a saját, nagyon messziről átvett tudását, amelynek gyűjtője, egyszersmind elosztó központja." Foucault 2000. 134-135. (kiemelés tőlem: S. F.) 139 Foucault 2000. 93 ; 97. 140 Foucault meghatározásában „a hatalmi viszony más cselekvé­sekre ható cselekvés.” Foucault 2002. 404. mely által fenntarthatóvá válik kiemelt pozíciója.141 En­nek megtartásához szüksége van egy másikra (szülő nő), akin keresztül érvényesül pozíciója. A hegemónia fenntartásához mindkét fél aktív jelenlétére (szerepját­szására) szükség van.142 Az orvos-szülésznő viszony is társadalmi szerepekre épül, melyekhez kötődő vi­selkedésminták és szemléletmódok eltérő mivolta di­namikus kölcsönhatásban van egymással. Elmondha­tó ugyanis, hogy a klasszikus, empátiára és beleérző képességre épülő szülésznői szerep mint társadalmi konstrukció nem valami „esszenciálisán női” képessé­gek megtestesülése, hanem a hatalmi hierarchiában betöltött pozíció kifejeződése.143 A „női megérzés” konstruált mivolta a nők társa­dalomban betöltött tanult szerepével is magyarázható. A biológiai esszencializmust megkérdőjelező feminista irányzat azt állítja, hogy a nemek szerinti munkameg­osztás nem valami eredendő nemi sajátosságokból fakad, hanem a szocializáció során belsővé tett ké­pességekben gyökerezik.144 Ebben a keretben a nők „anyai ösztöne” is egy gazdaságilag, történetileg és szociokulturálisan meghatározott konstrukcióként, nem valami veleszületett biológiai sajátosságként ér­telmeződik.145 Összegzés Jelen tanulmányban két somogyi bába munkássá­ga alapján tártam fel a bábaság korabeli lokális gya­korlatát. Horváth Gyuláné Boli Irma tárgyi emlékei és bábanaplói által kirajzolódó kép és a helytörténeti for­rások információi alapján bemutattam, milyen lehetett egy dél-somogyi bába élete a XX. század közepén. A mesterség átalakulásának megfigyeléséhez szüksé­ges volt egy másik bába, Dudás Béláné Horváth Mária szakmai életútjának elemzése is. A nagyatádi szülőott­honban, majd később a kórházban dolgozó szülésznő-141 A nyilvánosság és a hatalmi reprezentáció kérdéséről az uralkodó és udvartartása valamint férfi és nő viszonyában lásd: Habermas 1993. 12-14. 142 A hatalmi viszony fennállásának feltétele, hogy „a »másik« (aki felett a hatalmat gyakorolják) mindvégig teljes egészében cselek­vő személyként legyen elfogadva.” Foucault 2002. 405. (kiemelés tőlem: S. F.) Ugyanitt jegyzi meg Foucault, hogy a kormányozni [conduire (vezet, kormányoz) - se conduire (viselkedik)] annyit tesz, mint „más emberek lehetséges cselekvési terét alakítani." Habár a kórházi szülészeteket érő kritikában az egyik leggyakrab­ban megjelenő elem a szülő nő döntés- és/vagy cselekvésképte­lensége, véleményem szerint ez nem zárja ki a hatalom foucault-i meghatározásának használatát, ellenkezőleg. Az indirekt vagy szimbolikus uralom természetéből fakadó kettősséget példázza, hogy miközben a nők látszólag cselekvéseket hajtanak végre (be­mennek a kórházba, felmásznak a szülőágyra stb.) valójában nincs más lehetőségük, mint végrehajtani ezeket a cselekedeteket. Va­gyis a számukra kijelölt cselekvési keretben mozognak. A kórházi személyzet egyrészt cselekvő állampolgárokként bánik velük (jogi nyilatkozatok aláíratása) másrészt tudatában van a szülő nő aláve­tett pozíciójának, limitált mozgásterének. Ez a paradoxon hozzájá­rul az intézményrendszer működési elveinek fenntartásához. 143 A nature vs. nurture vitáról lásd: Nagy 2014. 144 Bem 1993. 6-38. A biológiai esszencializmus cimű fejezet magyar fordítását lásd: Kende Anna - Vajda Róza (szerk.): Rasszizmus a tudományban 2008. 147-198. 145 Az anyai ösztön történeti, kritikai elemzéséről lásd: Badinter 1999.

Next

/
Oldalképek
Tartalom