Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Svégel Fanni: A bábamesterség átalakulása a XX. század közepén
A BÁBAMESTERSÉG ÁTALAKULÁSA A XX. SZÁZAD KÖZEPÉN 239 a bába személyéhez? Valódi jelentős vetéléstöbbletről beszélhetünk, vagy csupán a hivatalos adminisztrációban történt változást? Ezekre a kérdésekre a rendelkezésemre álló adatok nem adnak kielégítő választ, azonban néhány hasznos információval szolgálnak. Általánosan két vagy három hónapos terhességek megszakadásáról szól a dokumentáció. Egy öt hónapos „halott, maczerált magzat” spontán vetéléséről szóló jegyzetben orvosi aláírás is szerepel, ami jelenlétére illetve közreműködésére is utalhat. Egy másik esetben a vetélés „orvos jelenléte nélkül folyt le”. Öt bejegyzésben szerepel az „ab. imp.” terminus19 társítva az „ujjal befejezett” megjegyzéssel. A (spontán) vetélést követően, ha a méh tartalma nem ürül ki teljesen, szövődményekhez vezethet (vérzés, fertőzés és láz) veszélyeztetve ezzel a nő életét, így bizonytalan helyzetben szükséges lehet a méh - jelen esetben kézzel történő - mesterséges kiürítése. Egy ilyen eset után az orvosi megjegyzés rovatban a következő szöveget olvashatjuk: „Műszerei régiek, az előírtak kicserélve most sincsenek. 1933.” Egy évvel később: „Műszerei régiek.” Hogy e körülmények mennyiben befolyásolták Bráváczné munkáját, arról nincsen kielégítő információm. Azonban tudható, hogy az újszülöttek halálozási száma nem emelkedett, csupán a vetélések száma. Az összes feljegyzett szülés közül 29 végződött az újszülött halálával.20 Ha a halálozás a szülést megelőzően vagy aközben, még az anyaméhben állt be a halva született megjegyzés olvasható a naplóban. Több esetben fennálló kockázati tényező a magzat farfekvése, láb- és homloktartása vagy az elöl fekvő lepény. Egy feljegyzés szól a bába közvetlen beavatkozásáról,21 három esetben orvos általi műtétről.22 Egyetlen 1928-as esetnél fordult elő, hogy magas láz fellépése miatt az anya és az újszülött sem élték túl a szülést. Mint látható, a bábaasszony munkásságának bőven van tehát feltáratlan aspektusa, csupán nagy vonalakban igyekeztem felvázolni a későbbiek során hasznosnak ígérkező információkat. Az őt követő bába, Riba Mária 1889-ben született Orda községben. A pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem bábatanfolyamát 1930-ban végezte el, oklevelén Scipiades Elemér orvostanár aláírása szerepel. Munkáját 1939-ben kezdte meg, legalábbis erre enged következtetni a Szülések jegyzőkönyve (1939-1941 )23 és a tény, hogy Brávácz Józsefné előző év végén hagy fel bábái teendőivel. A Bábanaplóval (1947-1952)24 együtt összesen 184 általa feljegyzett szülésről van tudomásunk, melyeknél bábaként vett részt. A két napló között kimaradó évekből, második világháború alatti tevékenységéről nincs információnk, így munkásságának mindössze kilenc évéről maradt fenn dokumentum. 19 abortus imperfectus = befejezetlen, tökéletlen vetélés 20 3,27% 21 „Húzást gyakoroltam, szülésznő.” 22 „Műtétet végeztek a keszthelyi és a szentgyörgyl orvosok.; Műtétet végezte Lanbergel doktor úr.; Műtétet Fülöp doktor végezte." 23 Kiadó: Hangos Géza, Budapest (Ugyanaz a nyomtatvány, mint amit Boli Irma használt ebben az időszakban.) 24 Fenyvesi nyomda, Kaposvár Az első naplót kinyitva, rögtön a belső borítón gyerekfirkákba botlunk. Rajznak nem nevezhető, bizonytalan kéz húzta kisebb-nagyobb vonalak keresztezik az üres oldalt. Egy feltehetően felnőtt kéz pedig a „Csibím” szót írta a hátsó fedőlap tetejére, ahol hasonló firkálmányok találhatók. Ebből arra lehet következtetni, hogy Riba Máriának volt saját gyereke és ő készíthette a „rajzokat” édesanyjának. Az egyébként nem túl feltűnő vonalkák egészen személyes jelleget kölcsönöznek a munkaköri kötelességből szorgalmasan vezetett füzetnek, így a benne szereplőket kevésbé hajlamos a kutató puszta statisztikai adatként kezelni, igyekszik megtalálni a sorok közt az embereket. A naplók leginkább említésre méltó adatainak ezúttal a férjek foglalkozásai bizonyultak. Ahogy arról már szó esett, egészen más társadalmi csoportok képviseltetik magukat a Balaton déli partján, mind a jóval archaikusabb - főként földművesek lakta - Dél-Somogyban. A különböző mesteremberek (hentes, szíjgyártó, bognár, cipész, asztalos, pék), uradalmi alkalmazottak (kocsis, juhász, cseléd, kanász) mellett a vasútvonal közelsége miatt számottevő MÁV alkalmazott is szerepel a foglalkozások listáján. Olyan ritkaságokat is olvashatunk, mint fodrász, csendőr törzsőrmester, hangyaszövetkezeti alkalmazott, budapesti kereskedő vagy párttitkár. Természetesen itt is akad bőven az alsóbb társadalmi rétegből származó földműves, segédmunkás és famunkás cigány, de képviselteti magát a helyi értelmiség is: állami iskolák tanítói, igazgatói és orvosok. A szocialista rendszerre jellemző foglalkozások is megjelennek: tanácselnök, tenyészállat-ellenőr, gyári munkás, szövetkezeti terménybegyűjtő. A nők foglalkozásáról - már ha volt nekik egyáltalán, négy-öt gyerek mellett - nem tudunk meg semmit. Figyelemre méltó a bábái feljegyzések precizitása a szülés körülményeire vonatkozóan. Az esetlegesen fellépő komplikációkat rendszeresen feltünteti az arra szolgáló rovatban. Az élet és halál közötti mezsgyén egyensúlyozva a mérleg nyelve hol erre, hol arra billen. Szerencsétlen esetben egy duplán nyakra tekeredett köldökzsinór megpecsételi az újszülött sorsát. Riba Mária feljegyzései szerint az összes szülésből 17 esetben halt meg az újszülött közvetlenül vagy pár nappal a szülés után25 és 6 terhesség végződött vetéléssel.26 A halál okai között szerepel az újszülöttkori anoxia (oxigénhiányos állapot) két esete: az ún. kék álhalál (livid asphyxia), melyről abban az esetben beszélhetünk, ha a születést követően az újszülött légzése elégtelen (nem lélegzik, nem sír fel), viszont a szívműködése kielégítő, míg fehér álhalál (algid asphyxia) esetében légzési és keringési zavarról van szó. Három esetben a bába fel tudta éleszteni a csecsemőt, szintén háromszor esett meg, hogy nem sikerült.27 Két ikerszülésből egy alkalommal egyik magzat sem ma-25 9,23 %, utóbbi 2 esetben fordult elő. 26 3,26% 27 „1939.IX.23. Kék álhalál, koraszülött. Odaérkezésemkor már halott volt.; 1940.11.23. Fehér álhalál, beteg volt, meghalt 24-én. Orvosi bejegyzés: elhúzódó, gyenge szülési fájások.; 1940.X.14. Fehér álhalálba született, nem sikerült feléleszteni.”
