Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Gáspár Ferenc: A Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egylete Somogy vármegyei fiókegyletei és tevékenységük az I. világháború idején
234 GÁSPÁR FERENC hogy ez majd előbb-utóbb őket is érinteni fogja, tekintettel arra, hogy a náluk elhelyezett sebesültek szükséges műtétéit a közkórházban végzik el. A főispánt felkérik a kórház érdekeinek védelmezésére. A belügyminiszter 5110/1916. VII. sz. rendeletével, majd ennek nyomán az alispán 10010/1916 sz. alatt megküldött értesítésével bizonyossá válik: maradhat a jelenlegi működési gyakorlat. A döntésben Hoyosné közbenjárása sokat segített. Ferenc Szalvátor főherceg, a Vöröskereszt fővédnöke a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemeiért dr. Rusa Ernő szigetvári közjegyzőnek és Inkey József iharosberényi földbirtokosnak, a vöröskeresztegylet megbízottainak a vöröskereszt hadiékítményes másodosztályú díszjelvényét díjmentesen adományozta.45 A megyében 1916. március végéig meglehetősen sok, 140 személy kapott kitüntető elismerést. Ezek megoszlása: Kaposvári járás Barcsi járás Nagyatádi Marcali Igali Lengyeltóti Szigetvári 29 7 19 7 2 33 29 (köztük 5 apáca).46 A szokásos Péter-Pál-napi gyűjtéshez csatlakozva részletes akciótervet dolgoznak ki a központtól kapott 43 gyűjtőív szétterítésére. Szigetváron sikeres az akció, a fiatalok 286 koronát gyűjtöttek, a felállított négy sátorban urnákban 311, a vöröskeresztes kitűzők eladásából 313, összesen 910 korona jött össze. Ugyanakkor a környékbeli községekhez kiküldött 43 íven 656 korona érkezett be. Jellemzi a helyzetet, hogy harminc ív „elveszett”, vagy talán nem is akartak gyűjteni. A kórházi felügyelő fizetésemelést kér, de már nincs rá fedezet. Hoyosné vállalja a 40-ről 60 koronára történő emelést, és azt is, hogy ezentúl maga fogja téríteni azt. Rontja a hangulatot, amikor kiderül, hogy a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyesületének rendkívüli közgyűlésére (Budapest, 1916. december 16.) a fiókegylet nem küldhet közvetlenül küldöttet, mert arra csak a megyei választmány jogosult. Nincs leírva sehol, ám joggal feltételezhető, hogy a megbántottság motiválta azt az 1917. április 1-jén született „megoldást”, hogy kiválnak a megyei választmányból, és a Somogytarnóca és vidéke fiókegyesülettel közösen önálló „vidéki választmányt” hoznak létre, így biztosítva az érdekérvényesítést, a tekintély növekedését, benne a küldöttküldés lehetőségét. Tekintettel arra, hogy az országos egyleti megbízott - Rusa Ernő - Szigetváron lakik, a „vidéki választmány” székhelye Szigetvár lesz. Mindkét fiókegylet választmánya elfogadja ezt a megoldást, így az áprilisi közgyűlések mindkét helyen szentesítik azt. Az 1916. év végi zárszámadás fő számai: bevétel: 27 573 korona 38 fillér, kiadás 27 013 korona 91 fillér, így a pénztári vagyon 559 korona 47 fillér. A takarékbetéti vagyon 1000 korona. Az 1917. április 22-én megtartott közgyűlés jegyzőkönyvéből van tudomásunk róla, hogy a kórházban kilenc állandó önkéntes ápolónő 1916-ban 274 katonát 6409, majd 1917. január 1. és április 22. között 86 katonát 2055 napon át ápolt. Kötelességünknek érezzük név szerint is megemlékezni róluk: gróf Hoyos Miksáné, Herkovics Ilona, Karsai Józsefné, Kriszt Béláné, Kohn Riza, Major Elza, özv. Maurer Jánosné, Rostás Böske, Schlesinger Irén. Az átlagos ápolási napok száma a teljes működés során évente alig változott: 22 és 24 nap között volt. A hátországi viszonyok és a már bemutatott anyagi körülmények ismeretében nehezen indokolható (magyarázható) a választmány optimizmusa, amikor határozatot hoznak arról, hogy a kórházat bővíteni fogják, tekintettel az ápolási díjak emelkedésére,47 és mert „sok az ideutalt”. Az 1917. április 30-i választmányi ülés dokumentuma rövid és szűkszavú: „Határozat: A választmány elhatározza, hogy a kórházat kibővíti, és ennek foganatosítására felkéri és felhatalmazza az orvost, gondnokot és titkárt.” Ez az utolsó bejegyzés a jegyzőkönyvek sorában. Ebből adódóan nincs lenyomata a viszonyulásnak, amelyet a Magyar Vörös-Kereszt Egylet korábbi országos vezetőségének leváltása és gróf Károlyi Mihálynénak a népkormány által történt kormánybiztossá való kinevezése váltott ki a fiókegylet tagjaiból. Az új kormánybiztos székfoglaló programbeszéde a Vöröskereszt egy teljes korszakának végét jelzi: „Hódolva az érdemnek, mélyen meghajolva a vértanúságig menő ápolónői önfeláldozás előtt, nem hallgathatom el, hogy a vöröskereszt tevékenységét a viszonyok nehézségein túl szervezeti alaptévedések is oly mértékben akadályozták, hogy a vörös-kereszt iránt a közönség széles rétegeiben lehangoltság és elhidegülés támadt. A vörös-kereszt bizonyos életnyilvánulásait eredetben is értelmetlen, de az új időkből már éppenséggel kirívó kasztszerű elzárkózottság és szertartásos formalizmus jellemezte a reprezentatív teendők túlbecsülésével, aminek következményeképp olykor a legfontosabb helyekre is rendszeres tevékenységhez nem szokott s a gyakorlati élettől idegen műkedvelőket állítottak, akik az intézményt nem tehették rokonszenvessé az arcvonal lerongyolt komoly mártírjai előtt. [...] De a vörös-keresztre a háború sebein is túl hatalmas feladatok várakoznak. Az új Magyarország legnagyobb gondjainak egyike lesz a hygienikus demokrácia [sic!]. Nem fogjuk ennek feladatait orvossal győzni. Itt nyílhatik meg a vörös-kereszt aranykora. Küldje 45 Vörös-keresztes kitüntetések. Somogyvármegye, 1916. január 28. 4. 46 Kitüntetett somogyi vöröskeresztesek. Somogyi Hírlap, 1916. április 1. 3. A lap megjegyzi, hogy néhányan kimaradtak a felsorolásból, a hibát később korrigálni kell. 47 Emelkednek az ápolási díjak. Somogyi Hírlap, 1916. augusztus. 3. Az ápolási díj legfeljebb 5 korona lehet naponta az élelmezés drágulása miatt. A nem kórházszerű ellátás tiszteknél az 5 koronát, legénység esetében a 3,50 koronát nem lépheti túl.
