Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Grynaeus András: Őrtilos - Zrínyi-Újvár kútjából származó famaradványok dendrokronológiai vizsgálata
ŐRTILOS - ZRÍNYI-ÚJVÁR KÚTJÁBÓL SZÁRMAZÓ FAMARADVÁNYOK DENDROKRONOLÓGIAI VIZSGÁLATA 17 Elfogadva néhai Babos Károly meghatározását1, e jegyek alapján fafaját a kocsányos tölggyel (Quercus roburL.) azonosítottuk. Ugyanakkor a minták egy másik részében (1., 4., 8., 13. és 14. minta) a nagyméretű szállító-edények a tavaszi pásztában következetesen több sorban helyezkedtek el (5. ábra). Ismét elfogadva Babos Károly meghatározását, e jegyek alapján fafaját a szárazságtűrő kocsánytalan tölggyel (Quercus petraea (Mattuschka) Lieblein.) azonosítottuk. Az eddigi kutatások fényében általánosságban megállapíthatjuk, hogy a tölgyfélék használata az újkor előtt tipikusnak mondható Magyarország területén, és nem számít rendkívülinek a település földrajzi helyzete révén sem. Ugyanakkor a kétféle tölgyváltozat vegyes használata jelzi, hogy nem egy zárt, gondozott állományból származnak a felhasznált fák, hanem nagyobb területről. Mivel a lelőhely a Zalai-dombság (ahol a természetes erdőalkotó tölgyfaj a kocsánytalan tölgy) és a Dráva-ártér (mely természetes tölgyfaja a kocsányos tölgy) határán fekszik, nem meglepő ez a megfigyelés2. A minták között néhány fenyőfából kialakított deszka illetve gerenda is volt. E minták szöveti képének jellegzetessége, hogy nincsenek gyantajáratok benne és a késői pászta a legtöbb esetben keskeny volt (6. ábra). Ezen szöveti jegyek alapján a faanyag faját a lucfenyővel (Picea abies (L.) Karst.) azonosítottuk. Az eddigi kutatások eredményei alapján a fenyőfélék épületfaként való használata az újkorra jellemző, a korábbi korszakok magyarországi ásatásainak anyagában alig fordul elő. Az ország belső területén - ismereteink szerint - nem volt érdemi fenyőállomány, így távolabbi területekről, vélhetően az Alpok térségéből szállíthatták ide a faanyagot. A Dráva folyó közelsége miatt ez nem okozhatott komolyabb nehézséget. A 23. minta, az egyik csapoláshoz használt fa alapanyaga eltért az eddigiektől. Gyűrűslikacsú fafajt használtak hozzá (7. ábra), de nem tölgyfélét, hanem kőrist (Fraxinus sp.) E fafaj előfordulása a térség növényvilágának ismeretében ismét nem meglepő, ugyanis a Dráva-ártér természetes kőrisfaja a magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), így vélhetően ezt a fafajt használták fel a kút készítésekor. Technikai megfigyelések Egyetlen mintán sem találtunk kéreg maradványt. A tölgymintákon szijácshoz tartozó évgyűrűket sem sikerült azonosítani. E két megfigyelés jelzi, hogy a kút készítői igényes munkát végeztek. A sérülékeny és a kút tartósságát negatívan befolyásoló farészeket a felhasználás előtt eltávolították a fatörzsekről. 1 Babos 1994 2 A helyi növényföldrajzi sajátságok értelmezéséhez Dr. Juhász Magdolnától (Rippl-Rónai Múzeum - Kaposvár) kaptam értékes segítséget, melyet ezúton is köszönök! A felhasznált (és megvizsgált) faanyag minőségére jellemző volt, hogy sok a sérült évgyűrűszerkezetű, torzult növekedésű fa közöttük. Ez jelzi, hogy a kút készítői valamilyen okból nem tudtak/akartak minőségi faanyagot beépíteni, „beérték” (vagy beérni kényszerültek) a gyengébb minőségűvel. Kialakítás szempontjából több csoportba oszthatók a maradványok: vannak négyzetesre lebárdoltak (1., 2., 5., 8., 10., 11., 13., 14., 15., 16. és 17. minta), csak részben lebárdolt (6. és 9. minta), rönknek meghagyott (7. minta) és deszkának kialakított példányok (3., 4., 12. és 18. minta) egyaránt. Speciális a 19. minta esete. Ez a 3 darab maradvány egyértelműen zsindelyből származik. Ezek kialakítása sajátos: a néprajzi, illetve recens anyagon, valamint az eddig megvizsgált középkori/koraújkori régészeti ásatásokon előkerült ilyen maradványokon3 megfigyeltektől két ponton eltér. Egyrészt vegyes fafelhasználás jellemzi: az általánosnak mondható fenyő mellett tölgyből készült zsindelyt is használtak. Másrészt a kialakításuk is sajátos, míg a megvizsgált tölgyzsindelyt a ma is megfigyelhető módon sugárirányban hasították ki a rönkökből, addig a fenyőket nem szabályos sugárirányban, hanem pontatlanul dolgozva, vagy szándékosan érintő irányba (8. ábra). Ez az anyaghasználatban és kialakításmódban megfigyelt jellegzetesség arra utal, hogy ezek kialakítására nem figyeltek oda, hevenyészve vagy nem megfelelő felkészültséggel, gyakorlattal rendelkező személyek végezték azt. A leletanyag lehetővé tette a gerendák összeerősítésére használt csapok vizsgálatát is. Ezekre, mint láttuk vegyes fafelhasználás volt a jellemző: lucfenyő és kőris egyaránt előfordul köztük. Másrészt kiderült, hogy ezeket a szabályos kör keresztmetszetű elemeket nagy fatörzsekből faragták/esztergályozták ki, így például a 23. minta 49 darab évgyűrűt tartalmazott a kb. 8 centiméteres átmérője ellenére! Dendrokronológiai elemzés Adendrokronológiai elemzés során a mintákon (néhány kivételtől eltekintve) több sugár mentén mértük le az évgyűrűk vastagságát és ezeket az értékeket átlagoltuk. A minták többségére az alacsony (60 db körüli) évgyűrűszám volt a jellemző. Ez egyrészt jelzi, hogy az építők nem a legjobb minőségű, idős állományból származó faanyagot használtak fel. Másrészt jelzi, hogy az adott pillanatban a felhasználás fontosabb szempont volt az erdőgazdálkodás gazdaságossági szempontjainál, hisz a tölgyeket a mai erdészeti gyakorlat szerint 90-120 éves korukban „éri meg” kivágni. írott és képi forrásokból tudjuk, hogy már a középkorban törekedtek a tudatos erdőgazdálkodásra, és felhasználás szempontjából többféle erdőt különítettek el. Ugyanakkor a források azt is megmutatják, hogy a török háborúk idején az amúgy is magas fafogyasztás megugrott, és 3 Például az Eger - Dobó tér-i ásatás egyik kútjából kerültek elő hasonló korú zsindelyek, melyek valószínűleg ugyanígy a kútházhoz tartoztak.
