Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
M. Aradi Csilla: Adalék a pécsi székesegyház 12. századi építkezéséhez és a Sámson ciklus értelmezéséhez
166 M. ARADI CSILLA bibliai történet több részlete is feltűnik - Sámson az öszszekötött farkú rókákkal, harca a szamárállkapoccsal, és a Delila történet. A Sámson pionok pogány megfelelőjeként, a táblajáték ellentétes oldalán Herkules története elevenedik meg. Sámson alakjának középkori párhuzamai Pécsett Sámson élete a Krisztológiai ciklussal lett párhuzamba állítva. Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen már az ókorban kialakult az az elképzelés, hogy a sámsoni életpálya sokban előre vetíti a krisztusi utat. Sámsonra, akinek neve nap jelentésű, a filiszteusoktól elnyomott zsidók messiásként tekintettek. A4, és 5. században többen, köztük Szt. Ambrus felvetette a Krisztussal történő összehasonlítást, amelyet később Sevillai Izidor és az admonti iskola megalapítója, Gottfried apát is osztott.36 Sámson, a népének védelmezője és az árulás áldozata allegorikusán Krisztust személyesíti meg. Már nevében is (Nazarénus/Názáreti) összefonódik a két alak. Mindketten Istennek szenteltek (a nazarénusok nem ihattak alkoholt és nem vágathatták le a hajukat), és mindkettő születéséről angyal adott hírt. Sámson oroszlán elleni küzdelme Krisztus Sátán elleni küzdelmével lett párhuzamba állítva, a gázai kapuk, feltámadáskor a sír szája elől elgörgetett kőre, vagy az alvilági kapuk megnyitására utaltak. Sámson vállára vetett kapuszárnyak pedig a keresztfát idézték. A Dágon templom lerombolásával vállalt önfeláldozása, párhuzamba állítható Jézus kereszthalálával. A középkori ember számára az azonosításhoz további példák özöne állt rendelkezésre.37 A krisztusi párhuzam mellett azonban adódik egy másik, ókori azonosítási lehetőség is, név szerint Herkulessel, akinek története a középkor embere számára is ismert volt. Herkulessel leginkább nagy ereje köti össze. Euripidés Héraklés drámájában a Thébába hazatérő hős Héra által rábocsátott tébolyában többek között a bezárt ajtót kiszakítja helyéről, és vérengzéséből csak Pallas Athéné tudja kiszakítani, azáltal, hogy egy szikladarabot dob rá, amitől a hős egy oszlopra zuhan és összeesik. Ekkor apja, Amphitryon egy oszlophoz kötözi. A kapukitépés, az oszlop megjelenítése, az épület lerombolása, a megkötözöttség is összekapcsolja a két alakot. Mindkét hős puszta kezével tép szét egy oroszlánt és mindkettőt egy asszony győzi le (Sámsont Delilah, Herkulest Déianeirá). A hellénisztikus korban, Apollónios Rhodios eposzában Herkules egy fát tép ki gyökerestől, talán ez a történet kerülhetett át a pécsi Sámson ciklusba.38 A harmadik párhuzamot Sámsonnak a középkori vademberrel való azonosítása jelenti. A mesék vadembere a természetben él, és a természetből táplálkozik, és vadságát is onnan meríti. Sámson, aki oroszlánokkal küzd meg, rókákat fog el, sziklaodúba menekül, vadmézet eszik, fegyverként szamárállkapcsot használ, jól be36 Dinkova Bruun 2012. 37 A gurki apátsági templom timpanonjában a koronás Sámson fej talán szintén Krisztusra utal. 38 Horváth 2011. 18-19, 22. leülik ebbe a képbe. Állatias vadsága, dühkitörési révén veszélyes. A vademberrel való azonosítás a kőfaragványokban is fellelhető, elég csak a Savigny pillérre vagy a Saint-Nectaire (Puy-de Dome) templom oszlopfőjére gondolnunk. Mindkét esetben Sámsont meztelenül ábrázolják, azonban míg az első esetben az indák által átölelt, szinte megbéklyózott férfit ábrázoltak, addig a második esetben egy oroszlán hátán találjuk, igaz itt is növényekkel körülvéve. (7. ábra b, c.) Sámson alakja tehát összetett, több rétegű értelmezésre ad lehetőséget a középkorban. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a Sámson karakter összetettsége okozhatta, hogy több esetben, nemcsak a szorosan vett bibliai szövegrészek kerültek ábrázolásra, hanem ennek egy kitágított, apokrif és folklór elemekkel tarkított középkori változata. Hatások a pécsi székesegyház nyugati homlokzatának kialakításához A pécsi 12. század végén keletkezett kőfaragványok, reliefek elsősorban francia (burgundi-provanszi) hatást tükröznek. A kapcsolódási pontok feltárása nem egyszerű, mivel a legtöbb esetben többrétegű, többirányú, egymásra ható folyamat eredménye. Ennek az ábrázolásmódnak a kiindulópontja mindenképp Clunyi, ahonnan a reformszellem mellett művészeti hatások is érkeztek. A Clunyi nagy portál a Clunyi III templom 12. századi átépítésének befejező szakaszában, 1110 és 1120 között készült (később egy narthex épült elé), és hatása - a clunyi kongregáció reformszelleméhez hasonlóan - sok helyen érződött. Ez a meghatározó, síkból előugró nagyméretű kapukompozíció ihlethette meg a Toulouse-i St. Sémin bazilika D-i, Miégeville kapuját, amelynek timpanonjában Krisztus mennybemenetelét ábrázolták. Hasonló alkotás a Moissaci apátsági templom ítélkező Krisztust ábrázoló DNy-i kapuja. Ezeknek a falsíkből előreugró portáloknak továbbgondolt változata jelenik meg azArlesi St. Trophime katedrális Ny-i, Utolsó ítéletet ábrázoló, komplex architektúrájú kapuján a 12. sz. második felében. E franciás kör olasz variánsa a Fidenzai dóm 1178-1196 között, Benedetto Antellami által kialakított nyugati homlokzata, ahol a hármas kapu középső eleme mind méretben, mind az épület síkjából való kiemelkedés tekintetében meghatározó. A nyugati homlokzat teljes felületének díszítése, egy másik irányból érkező hatás. A már említett spanyol Ripolli apátsági templom homlokzata mellett hasonló, Utolsó ítéletet ábrázoló, több sorban az ó- és újszövetséget megjelenítő ábrázolás a poitiersi Notre-Dame le Grande templom díszes homlokzatán látható. Némileg leegyszerűsítve német területen is előfordulnak, elég csak a regensburgi S. Jakab templom homlokzatára gondolnunk. Más jellegű faragványokkal díszítették a 12. sz. elején a Páviai S. Michele templom három kapus homlokzatát. Ezeknél a példáknál a középső kapu sem méretében, sem struktúrájában nem domináns.
