Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Molnár István: Újabb kutatás a kaposszentjakabi apátság területén 2. A 2016-ban végzett régészeti feltárás
152 MOLNÁR ISTVÁN 23. ábra. A késői időszakban ásott kút áltat rombolt, egymást többszörösen metsző sírok 24. ábra. A kolostorudvaron feltárt temetkezés. Az elhunyt feje alá téglát tettek, mellé egy rombolt korábbi sír csontjait helyezték Több jel is arra utal, hogy a kolostornégyzet több lépcsőben épült ki. A keleti szárny alsó szintjén, a domb aljában nem volt helyiség, csak a viszonylag szabályos kolostornégyzet kiépítéséhez töltötték fel a dombot. A most is viszonylag magasan meglévő, keleti, támpillérekkel is megtámasztott falat a ferde domboldalba építették, majd a falak közé földet hordva a kerengő szintjével egy magasságra hozták a területet. A keleti és nyugati fal is hozzáépült a kápolna déli falához. A feltárás során az egykori ferde domboldal vonalát őrző sárga altalajt és a korai padkák feltöltődött maradványait találtuk meg, semmi jele nem volt középkori helyiségnek. Az épület nyugati falának viszonylag sekély indulása is arra utal, hogy ilyet csak a feltöltés tetején, a kerengővei egy szinten, esetleg attól kissé mélyebb járószinttel alakíthattak ki. A fal alsó 80-120 cm-en földbe tett téglából áll, ami biztosan az alapozás része, a felette habarcsba falazott téglákból álló rész indulása is csak 1 méter mélyen van a kerengő szintjétől. A 60-as években feltártak a keleti zárófalnak belülről támaszkodó, a feltöltésen álló kisebb falszakaszokat is. Ugyanekkor a nagy „helyiség” déli részén, a feltöltés tetején 1-2 cm vastag sávban égett növényi maradványokat (jórészt búzát és babot) találtak.43Helyzetük arra utal, hogy a kerengő szintjén álló építményt (legalább a kései időszakban) élelmiszer tárolására használhatták. Nyugaton a dombtető szélére mélyen alapozott téglafalat építettek, amit szintén masszív nagy támpillérekkel erősítettek. A templom déli tornyához korábban épült kéthelyiséges épületet befoglalták a nyugati szárnyba. Ekkor már biztos elkészült az északi helyiség közepén lévő nagy négyszögletes pillér, amely alapozása is habarcsba falazott téglákból áll. Az erősen megépített pillér a tetőt is tarthatta, de hasonlókat kolostori konyhák kéménykürtőjéhez is kapcsolnak.44 A helyiség bejárata ekkor már biztos a keleti fal déli részén volt. Bár csak kis területen kutattuk, megtaláltuk a padlóját is, amit fél téglákból, nagyobb tégladarabokból szárazon rakták. A korábbi időszakhoz képest lesüllyeszthették, a kerengő padlójával kb. egy szinten volt, a 60-as években még a kerengőbe vezető lépcső is megvolt (18. ábra). A délre lévő helyiséget erősen átalakították. A kettő közötti falon, a nyugati szárny osztófalán a 60-as években még egy elszenesedett gerenda jelezte az átjáró helyét (19. ábra). Mint utaltam rá a délnyugati helyiség déli és keleti falai hiányosan maradtak meg, most jórészt műemléki helyreállítást láthatunk. Nagy Emese dokumentációjában is jelez egy az északiakkal egyirányú, de nem egyvonalban lévő, azoktól kissé nyugatra elcsúszó falszakaszt. Ezt megkeresve egy habarcsba falazott téglából készült alapfal maradványát találtuk meg. Feltehetően a korábbi helyiséget növelték meg egy kb. 5,5-6x8,2 m belterű újat kialakítva. Az itt álló hypocaustumot- ha nem is teljes bizonyossággal - inkább a korábbi időszakhoz köthetjük, feltehetően ekkor szüntették be a használatát és töltötték be tűzterét, hiszen az új padló már fedte.45 Egy cserépkályhával váltották fel - a nyugati szárny két helyiségének találkozásának környékén, a 60-as években számos kályhacsempe kerül elő. Délen, a domb lejtőjén álló épületet is befoglalták a déli kolostorszárnyba, a falait újabb falszakaszokkal és támpillérekkel erősítették. Sajnos2016-ra mérnem maradtak középkori rétegek, nem tudjuk, hogy az eredetileg mélyebben lévő padlószintű épületet feltöltötték-e, padlószintjét felhozták-e a kerengő méterrel magasabb szintjéig. A déli szárny nyugati része teljesen megsemmisült, jórészt rekonstrukció látható a területen. Mi csak egy rövid alapfalszakaszt találtunk, amely nem a rekonstruált fal alatt volt. A Nagy Emese dokumentációjában lévő alaprajzon kb. a nyugati kolostorszárny vonalában egy falcsonkot jeleznek. Elképzelhető, hogy a déli kolostorszárny háromhelyiséges volt vagy a helyreállításban megmutatott DNy-i sarokig nem is ért ki. A korábbi helyiség keleti falát elbontották és az épületet kelet felé meghosszabbították. A délkeleti sarka a korai sánc feltöltött padkájára épült, a laza föld és a meredek domboldal miatt többször megcsúszott, egy szakasza teljesen hiányzik (20. ábra). A padka feltöltése miatt mélyen alapozták a falakat, de később így is meg kellett erősíteni, ekkor a sarokra egy nagy támpil-43 A talált növényi maradványokról: P. Hartyáni - Nováki 1975. 37. 45 Elvileg nem zárhatjuk ki, hogy már a megújított helyiséghez tarto-44 Orosz 2010. 583., Mezősiné Kovács 1994. 316. zott és rövid működés után váltották fel a cserépkályhával.
