Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Molnár István: Újabb kutatás a kaposszentjakabi apátság területén 2. A 2016-ban végzett régészeti feltárás
ÚJABB KUTATÁS A KAPOSSZENTJAKABI APÁTSÁG TERÜLETÉN 2. A2016-BAN VÉGZETT RÉGÉSZETI FELTÁRÁS 147 A 60-as évekbeli feltárások nyomán kirajzolódó kolostornégyzet épületeit Nagy Emese a 14-15. század fordulójára keltezte, az átépítés előtti kolostorról annyit közölt, hogy alaprajza eltér a megszokott kolostorsémátóFilletve, hogy egy kisebb, a templomtól elkülönülő épület volt.25 26Bár még most is erősen hiányosak ismereteink, a korábbi helyiségek nyomát több helyen - a déli szárnyban, a keleti és nyugati kolostorszárny északi részein - is megtaláltuk (13. ábra). Fontos hangsúlyozni, hogy a monostor környezete ekkor máshogy festett, a mai nagyjából egyenes dombtető a gótikus kolostornégyzet kiépítésekor alakulhatott ki. A monostor életének korai szakaszában még a templomtól délre lejtő dombtetővel és keleten is meredek domboldallal számolhatunk. Az egykori sánc padkái feltöltődtek, de a mai parkoló területén lévő mélyedés (árok) még a mainál mélyebb lehetett. A déli domboldalon több Árpád-kori gödör, cölöplyuk maradványát találtuk meg, amelyek közül több az egykori sánc padkájának feltöltésébe lett ásva. A későbbi nyugati kolostorszárny északi részén már a gótikus kolostor megépülése előtt is állt egy tekintélyesebb, valószínűleg kéthelyiséges épület. A templom délnyugati tornyához illesztették, alapozása nagyjából 1 méter vastagon ledöngölt rétegekből és felettük 3 sor sárga agyagos-löszös rétegbe tett téglából áll. Viszonylag jól rekonstruálható a nagyjából 12x5,5-6 méteres belterű északi helyisége. Az egykori északi és keleti falának szakaszai maradtak meg magasabban. A déli falának (a nyugati kolostorszárny későbbi osztófalának) csak kis induló csonkja van meg, ma már jórészt modern visszaépítés, de a 60-as évek feltárási fotói alapján ez is a korai helyiséggel együtt épült. A helyiség nyugati falát ma már a kolostor mélyen alapozott, masszívabb, támpilléres nyugati zárófala alkotja. Az eredeti fal talán ettől kissé nyugatra álhatott, mivel a 60-as évek dokumentációjának fotóin látszik itt egy falszakasz. Az épület koráról nehéz biztosat mondani. Sajnos a belsejét csak kis kutatószelvényekkel tudtuk kutatni, a nyugati kerengőfolyosó felőli oldalán hosszabb szakaszon betontuskók akadályozzák a feltárást, de a fennmaradó területen alapozása nem metszett semmit. A templomhoz épült, annál későbbi, de korábbi a kolostornégyzetnél, a kerengő is hozzá igazodott. Sajnos nem tudjuk a közepén lévő nagy pillér építése és a keleti fal déli részén lévő bejáratának nyitása melyik periódushoz köthető. Az ettől délre lévő terület (a későbbi nyugati kolostorszárny déli része) nagyon hiányosan maradt meg. Mi csak kevéssé kutattuk, a 60-as évek dokumentációja is csak néhány, nem is teljesen egy vonalban álló falszakaszról tudósít, a műemléki helyreállítás pedig jórészt kiegészítés-rekonstrukció. A korabeli dokumentációban a keleti fal északi részét az északi helyiség keleti falának folytatásának jelezték. Sajnos itt is jórészt modern visszaépítést találtunk, csak egy kisebb, kb. 30 cm-es 25 Nagy Emese 1973. 338. Egy kerítőfairói is írt, amire ráépültek volna a későbbi épületek, de ennek egyértelmű nyomát nem találtuk. 26 Nagy 1978. 91., úgy vélem a déli kolostorszárnyba foglalt korábbi épületre gondolhatott, aminek kapcsán az ásatási naplójában is régebbi falakat említett. 13. ábra. A kolostornégyzet kiépítése előtti épületek azonosított maradványai falcsonk tanúskodik arról, hogy eredetileg az északival együtt épülhetett a déli helyiség illetve annak északi része. Ebben az esetben már a korábbi időszakban is egy kéthelyiséges épülettel számolhatunk. A déli helyiség pontos méretét a falak erős pusztulása miatt nem tudjuk megadni, ha nagyjából a később épült falszakaszig ért kb. 6x4-5 méteres lehetett. Az északi részén 1962-ben egy tüzelőberendezést tártak fel, ami alapján a helyiséget konyhának rekonstruálták. Ugyanakkor a kemence egyértelműen a padló alatt volt. Nagy Emese ásatási naplójában kétszintes és két korszakú kemencéről írt, szerinte egy korábbi kemence tűzterének feltöltése után építettek ki a padló szintjén egy újabb kemencét. Úgy vélem valójában egy téglabordás hypocaustum maradványait tárták fel. Mivel az objektumra csak egy kis részen ástunk rá, rekonstruálásához a 60-as évek dokumentációját használhatjuk (14-15. ábra). A tüzelőberendezés 270x220 cm nagyságú, kissé trapéz alakú volt. A szájánál még megvolt egy téglából épült kb. 80 cm magas boltíves borda, az egyik régi képen a második bordájának maradványa is felfedezhető. A szája előtt két nagyjából méter hosszan megmaradt falszakasz volt, amelyek egy kemence felé szűkülő tüzelőtér maradványai. Ezeket és a boltívet gondosan megépítették, a kemence lefelé kissé lejtős falai viszont habarccsal leöntött bedobált tégla- és kődarabokból álltak. Ez alapján először alapárkot ástak, ebben építették meg a kemence falát, majd elkészítése után ástak le falai mellett és alakították ki száját, bordáit. Nagy Emese naplója alapján a tüzelőberendezés belsejében égett téglákat (nyilván a bordák maradványait) és apró tört
