Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Kevey Balázs–Tóth István Zsolt: Égerlápok a Tengelici-homovidéken
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 04: 13-30 Kaposvár, 2016 Égerlápok a Tengelici-homokvidéken (Carici elongatae-Alnetum glutinosae W. Koch 1926) KEVEY BALÁZS1 és TÓTH ISTVÁN ZSOLT2 1: Pécsi Tudományegyetem Ökológiai Tanszék, H-7624 Pécs, Ifjúság u. 6., e-mail: keveyb@gamma.ttk.pte.hu 2: H-7150 Bonyhád, Kossuth L. u. 23., e-mail: tizs@citromail.hu Kevey, B. & Tóth, I. Zs.: Alder swamps in the Tengelic Sand Ridge. Abstract: The study contains a phytosociological analysis of alder swamps found in the Tengelic Sand Ridge, an expanse of mostly windblown sand in the westernmost part of the Great Hungarian Plain, west of the Danube River. These swamps occur in the depressions among sand dunes, where the ground is covered with water for most part of the year. The species composition is characterized by the dominance of alder ( Alnus glutinosa) in the forest canopy with the sporadic occurrence of common birch (Betula pendula). The stands also host several rare herbaceous species, some of which are considered relics in the Great Plain, such as Carex paniculata, C. pseudocype- rus, Cirsium palustre, Dryoptens carthusiana, D. dilatata, D. expansa, Listera ovata, Thelypteris palustris, Urtica kiovien- sis,, and Veratrum album. Keywords: Great Hungarian Plain, forest vegetation on sand, syntaxonomy 1. Bevezetés Az egykori alföldi lápvilág hírmondóit a Tengelici- homokvidéken ma már csak néhány parányi folt képviseli. Ilyenek az égerlápok (Carici elongatae-Alnetum glutinosae). Mivel állományaikat eddig nem vizsgálták, jelen tanulmánnyal e hiányt szeretnénk pótolni. E láperdők jövőjét bizonytalannak látjuk, s félő, hogy néhány évtized múltán megsemmisülnek, vagy legalábbis jelentősen átalakulnak. A jövőben így cönológiai felvételeink tanúskodhatnak arról, hogy milyen volt a Tengelici-homokvidék égerlápjainak faji összetétele az ezredforduló tájékán. 2. Anyag és módszer 2.1. Kutatási terület jellemzése A Tengelici-homokvidék meszes homokból épül fel. Az eredeti növénytakaróból igen kevés erdő maradt meg (Boros 1953, 1959; Kevey 2015; Kevey és Lendvai 2015). A homokbuckák közötti mélyebb termőhelyeken néhol még megmaradtak az égerlápok, amelyek gyepszintje az év jelentős részében vízzel borított. Tőzeges láptalajon fejlődnek. Állományaikat néhol kiszáradó égerlápok (Molinio-Alnetum glutinosae), másutt zárt homoki tölgyesek (Polygonato latifolii-Quercetum roboris) szegélyezik (1. ábra). 2.2. Alkalmazott módszerek A cönológiai felvételek a Zürich-Montpellier növénycönológiai iskola (Becking 1957, Braun-Blanquet 1964) hagyományos kvadrát-módszerével készültek. A felvételek táblázatos összeállítása, valamint a karakterfajok csoportrészesedésének és csoporttömegének számítása az „NS” számítógépes programcsomaggal (Kevey és Hirmann 2002) történt. A felvételkészítés és a hagyományos statisztikai számítások - kissé módosított - módszere Kevey (2008) tanulmányában megtalálható. A SYN-TAX 2000 program segítségével (Podani 2001) sokváltozós elemzéseket is végeztünk. E téren részben bináris cluster-analízist (Method: Complete link; Coefficient: Baroni-Urbani és Buser), és szintén bináris ordinációt (Method: principal coordinates analysis; Coefficient: Baroni-Urbani és Buser) alkalmaztunk. A fajok esetében Király (2009), a társulásoknál pedig Borhidi és Kevey (1996), Borhidi és mtsai (2012), ill. Kevey (2008) nómenklatúráját követjük. Atársulástani és a karakterfaj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (Oberdörfer 1992; Mucina és mtsai 1993; Borhidi és mtsai 2012; Kevey 2008) módosított Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtunk, de figyelembe vettük az újabb kutatási eredményeket is (vö. Borhidi 1993, 1995; Horváth F. és mtsai 1995; Kevey ined.). 3. Eredmények 3.1. Fiziognómia A vizsgált zárt lösztölgyesek felső lombkoronaszint- je az állomány korától és a termőhelyi viszonyoktól függően 15-25 m magas, borítása pedig 50-75 %. Állandó (K: V) és egyben állományalkotó (A-D: 3-4) fája csak az Alnus glutinosa. Ahol a felső koronaszint ritkább, a lékeket alacsonyabb fák igyekeznek elzárni. Az alsó lom- bkoronaszint magassága 10-18 m, míg borítása 5-40%. Állandó (K: IV) és helyenként nagyobb tömegben (A-D: 3) előforduló fája itt is csak az Alnus glutinosa. A cserjeszint fejlettsége igen változó. Magassága 1,5-3 m, borítása pedig 5-50%. Állandó (K: V) elemei a következők: Alnus glutinosa, Cornus sanguinea, Frangula alnus, Salix cinerea. E szintben nagyobb tömeget (A-D: 3) csak az idegenhonos Fraxinus pennsylvanica ér el. Az alsó cserjeszint (újulat) fejletlen (1-10%). Állandó (K: IV-V) fajai az alábbiak: Cornus sanguinea, Frangula alnus, Rubus caesius, Viburnum opulus. E szintben fáciesképző szerepet egyetlen faj sem játszik. A gyepszint borítása igen változó (20-90 %). Állandó elemei (K: IV-V) a következők: Bidens tripartita, Calystegia sepium, Carex acutiformis, Carex elata, Carex
