Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Györgyövics Katalin–Katona Orsolya: Mennyiben pontosíthatja a georadaros vizsgálat a homokterületek geomorfológiai kutatásának eredményeit?
8 GYORGYOVICS KATALIN és KATONA ORSOLYA 3. ábra. A felvett radarszelvény kiértékelése, példa az 590. szelvény egy szakaszán. A rétegszínek jelmagyarázatát lásd a 4. ábrán A mérési eredmények alapján először meghatározásra került a gyűjtött minták szemcseméret eloszlása, majd a minták szemcseeloszlásának statisztikus paraméterei úgy, mint módusz, médián, szórás, ferde- ség és csúcsosság, valamint közepes szemcseátmérő (D50) illetve D90, mindezekből az ülepítő közeg energia viszonyaira lehetett következtetni (Folk és Ward 1957, Bérczi és Balogh 1992, Blott és Pye 2001). Az osztályozásnál az összevont Udden és Wentworth-skálát használtuk (Blott és Pye 2012). A szelvények ábrázolása Tilia Graph programmal készült, melynek a segítségével klaszteranalízist is végeztünk, mely segítette a zónák és a szintek elkülönítését. A részletesebb kiértékeléshez Gradistat programban (Blott és Pye 2001), Folk és Ward (1957) módszere szerint meghatároztuk meg a 90% -os kumulatív százalékhoz tartozó szemcseátmérőt, a dgo-et, melynél a szemcsék 90%-a kisebb, 10%-a nagyobb átmérőjű. OSL kormeghatározás A bucka abszolút kora optikailag stimulált lumineszcens (OSL) mérésekkel került meghatározásra. Egy 210 cm és egy 280 cm mély fúrásból összesen öt mintát gyűjtöttünk. A háttérsugárzás laboratóriumi méréséhez az OSL minták alatti és feletti 10-20 cm-es fúrásanyagot tettük félre. A laboratóriumi feltárás során először eltávolítottuk a minták mész- és szervesanyag-tartalmát, majd Na- poliwolframát oldat segítségével (2,62 illetve 2,68 g/cm3) leválasztottuk a mérésekhez szükséges kvarc mennyiséget, amelyet azután 50 percen át 38 %-os hidrogén- fluorid oldattal kezeltük, a szemcsék külső héjának eltávolítása céljából. A feltárás után a mérésekhez a 90-150 pm átmérőjű kvarcfrakciót használtuk fel, amelyeket acél korongokra vittünk fel, 6 mm átmérőjű maszkot alkalmazva. A tesztmérésekhez 40, az egyenérték dózis meghatározásához 24 korongot készítettünk (Sípos et al. 2009). Az egyenérték dózis méréséhez RIS0 TL/OSL DA- 15 típusú, 0,114 Gy/s dózisteljesítményű béta sugárforrással ellátott műszert használtunk. A mintákat 470 nm-es kék fénnyel stimuláltunk, a detektáláshoz Hoya U-340 szűrőt alkalmaztunk. A mérések során a széles körben alkalmazott egy-mintás regenerációs protokollt (SÁR - Single Aliquot Regeneration), illetve az ahhoz kapcsolódó ellenőrző vizsgálatokat alkalmaztuk (Wintle és Murray 2006). A tájékozódó méréseket követően 180-300°C között végeztük el az előmelegítési teszteket, 20 °C lépésekben emelve a hőmérsékletet. Az előmelegítési tesztet megelőzően hosszú stimulációval eltávolítottuk a minták természetes lumineszcens jelét, és ismert nagyságú dózist sugároztuk be, így a tesztek során azt is meg tudtuk állapítani, hogy a vizsgált mintából összességében milyen pontossággal lehet az ismert dózist visszamérni (Wintle és Murray 2006). Az egyenérték dózis meghatározásakor végül 230- 240 °C-os előmelegítést alkalmaztunk a mintától függően. A kék fénnyel történő stimulálás 160 °C-on történt. A kapott eredményeket Analyst 3.24, illetve MsExcel segítségével értékeltük. A természetes dózisteljesítményt meghatározó U, Th és K koncentrációkat Canberra típusú félvezető Ge detektorral felszerelt nagy felbontású gamma spektrométerrel elemezték az ÁNTSZ Csongrád megyei Laboratóriumában. A koncentrációk alapján számított dózisteljesítmény eredményeket az anyag begyűjtésekor tapasztalt nedvességtartalommal (Aitken 1998), valamint a kozmikus háttérsugárzással (Prescott és Hutton 1994) korrigáltuk. Eredmények A vizsgálati terület komplex interpretálása érdekében, a már meglévő lézeres szemcseösszetétel és az OSL kormeghatározás eredményei, georadar szelvényezés alapján kiértékelt eredményekkel kerültek kibővítésre. A feldolgozott szelvényeken (3/A. ábra) a reflexió erőssége alapján jól elkülöníthetőek voltak az üledékben található egységhatárok (3/B. ábra). Lehatárolásukat indokolja a különböző egységeken belüli eltérő
