Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Györgyövics Katalin–Katona Orsolya: Mennyiben pontosíthatja a georadaros vizsgálat a homokterületek geomorfológiai kutatásának eredményeit?
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 04: 5-12 Kaposvár, 2016 Mennyiben pontosíthatja a georadaros vizsgálat a homokterületek geomorfológiai kutatásának eredményeit? Komplex tanulmány egy belső-somogyi homokbuckán GYÖRGYÖVICS KATALIN és KATONA ORSOLYA H-7461 Kaposvár, Váci Mihály utca 40., e-mail: katalingy87@gmail.com, katonaorsolyag@gmail.com Györgyövícs, K. & Katona, O.: Can georadar surveying contribute to clarifying aeolian research results? Complex study on a sand dune in Inner Somogy, Hungary. Abstract: A complex geomorphological research was carried out on an aeolian sand dune in Inner Somogy, Hungary. Sedimentological analysis showed three layers of sediment composed of sand with differing characteristics (Györgyövics et a!., 2014) which suggested at least 3 aeolian phases in the region. OSL dating of samples from the same boreholes confirmed these periods and determined that sand was deposited during the Late Glacial, the Dryases and Boreal phase (Kiss et al. 2012). However, carrying out a GPR survey revealed much more detailed structure of the particular dune. Comparing research results and applying GPR profiling in the early stages of geomorphological investigation could help choosing the OSL sampling points and depths resulting in a more precise study. Keywords: GPR, stratigraphy, aeolian sediments, landscape development Bevezetés A homokterületek vizsgálatával a mérsékelt övben, így a Kárpát-medencében is jól kimutatható az éghajlat változása akár több tízezer évre visszamenőleg is. Az üledék kötetlen jellegéből, vagyis a homok tulajdonságaiból adódik, hogy a klíma legtöbb elemének változásaira rendkívül érzékeny: meleg, csapadékszegény időszakban könnyen átalakul a felszín, hűvös, de csapadékosabb periódusokban kisebb változások, módosulások történnek, míg nedves, csapadékos éghajlaton stabilizálódnak az eolikus formák és más folyamatok, mint a felszíni leöblítés és a mocsarakban történő finom por ülepedése válnak jellemzővé. A másmás klimatikus szakaszokban mutatott, jól leírható változás teszi ideális klimatikus kutatási területté ezeket a vidékeket. Azonban mivel a felszín átalakulása különböző mértékű az eltérő klímájú periódusokban, és gyakran az emberi tevékenység is kisebb-nagyobb módosításokat indukál, a változások utólagos rekonstrukciójához, a teljes felszínfejlődés részletes megismeréséhez interdiszciplinális kutatásra, vagyis több módszer együttes használatára van szükség. A Dunántúl délnyugati részén fekvő Belső-Somo- gyot 5-12 méter vastag futóhomok borítja (Marosi 1970), melynek vizsgálatával megismerhető hazánk legcsapadékosabb homokterületének fejlődéstörténete. A kistájon a pannon rétegekből álló alapra az Ős- Duna épített hordalékkúpot (Ádám et al. 1981), melynek anyagát a szél átdolgozta a würm során (Pécsi 1962, Marosi 1970, Lóki 1981). Azonban az újabb OSL mérések alapján (Kiss et al. 2012) az eolikus aktivitás fő időszaka a késő glaciális Dryas időszakaiban volt, majd a homok újra mozgásba lendült a preboreálisban, a boreálisban és antropogén hatásra a szubboreálisban, majd a 17-18. században is. A terület eolikus formakincséről a 20. század elején Cholnoky (é.n.) írt először, aki a teljes kistájat egy szél- barázda-garmada együttesnek vélte. Később Marosi (1967, 1970) térképezte fel részletesen a szélbarázda- maradékgerinc-garmada formacsoportokat és megállapította, hogy a formák egymásra települve is előfordulnak. Lóki (1981) készítette el az egész kistájat bemutató 1:100 000 méretarányú geomorfológiai térképet, melyen komplex dűnerendszereket, hosszanti formákat és széllyukakat is ábrázolt. A legújabb kutatások alapján (Györgyövics és Kiss 2013) különböző kitöltöttségű, nagy és közepes parabolabuckák, garmadák és hosszúkás szármaradványok különíthetők el a mintaterületen. Ezek a formák vagy magányosan, egyszerű buckákként fordulnak elő, vagy akár három hierarchia szintben egymásra települhetnek. Jelen tanulmányunkban Kelet-Belső-Somogy déli részén, a Barcsi Borókásban található közepes parabolabuckák (1. ábra) korábbi szedimentológiai (Györgyövics et al. 2014) és OSL kormeghatározással kapott (Kiss et al. 2012) eredményeit egészítjük ki geofizikai módszerrel kapottakkal. A georadar-GPR (Ground Penetrating Radar) segítségével a korábbi mintavételi helyek (1. ábra, D2 és D3 fúráshelyek) felett, illetve ezekhez igazodva rácshálóban készítettünk felvételeket. A hat kereszt (K-Ny) és egy hosszanti (É-D) irányú szelvények (1. ábra) segítségével megállapítható a homokbucka belső szerkezete, az eolikus szállítás, a forma mozgása során kialakult rétegek kimutathatók, így a pontszerű szedimentológiai és kor adatok kiterjeszthetőek, a kisebb, lokális változások pedig feltárhatók. Anyag és módszer Georadar - Ground Penetrating Radar A georadar, egy igen elterjedt sekély mélységű geofizikai módszer, a földtudományok minden ágában. Maga a mérőműszer 3 fő egységből áll; jeladó-, vevő- és vezérlőegység (2. ábra). Ajeladó egység rövid, magas frekvenciájú elektromágneses (EM) impulzusokat bocsát ki melyek a kibocsátott hullám természetének megfelelően visszaverődnek, megtörnek, szóródnak, miközben interferencia, szuperpozíció, diszperzió, stb.
