Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gyenes Zsolt: Néhány új struktúra és megoldás az audio-vizuális művészetben
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 04: 427-432 Kaposvár, 2016 Néhány új struktúra, megoldás az audio-vizuális művészetben GYENES ZSOLT Kaposvári Egyetem Művészeti Kar Médiaművészeti Intézet, H-7400 Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 10., e-mail: dyenes@gmail.com Gyenes, Zs.: Some new structures, solutions in audio-visual arts Abstract: To make the mediums get out of their routine has always been a task of the curious creator with the intention to explore. By permanently emerging new techniques, this presents a growing challenge and increasing state of excitement. The experimental artist works against the apparatus; is looking for possibilities to make the program fail. His/Her aim in doing so is to highlight the significant features; to ask the fundamental questions. Keywords: Expanded cinema, Abstract film, Loop, Post-digital, Synchronization, Chance as strategy „A levegő telis-tele volt zenével. (...) ...ha Richard csak kicsit is elfordította a fejét, mindig új és más zenét hallott, de minden újabb zene tökéletesen harmonizált a levegőben mellette úszóval. (...) Agyában kavarogtak a képek, ahogy átömlött rajta a millió és millió hátborzongató futam. (...) ...az egész egyetlen hatalmas, szétrobbanó harmóniagömbbé állt össze...”1 Az érzékszervek nem elkülönülten működnek. Ezt tudták a nagyon régi korok mesterei is. A digitális környezet elterjedésével ismételten lehetővé vált, hogy holisztikus egységbe szerveződjenek a korábban mesterségesen széthulló elemek. Az audio-vizuális kommunikáció kapcsán a két legfontosabb médium, a hang és a kép találkozik, alkothat szerves egységet. Talán soha nem volt akkora kihívás az alkotók számára a két különböző természetű kifejezésmód kreatív „szervezésére” mint napjainkban. A lehetőségek korántsem merültek ki; sőt újak bukkannak fel minduntalan. Száz évvel ezelőtt jött létre a klasszikus avantgárd egyik legnagyobb hatású irányzata, mozgalma; a dadaizmus. Napjaink művészete szempontjából sok ponton hivatkozási alapnak számítanaka dadaisták tevékenységei. Gondoljunk az akcióművészetre, az intermédiára, vagy a tárgyunk szempontjából leglényegesebb momentumra; a mozgóképre. A dadaistákhoz köthető filmesek, akik jóformán kivétel nélkül képzőművészek voltak, első ízben mutattak fel példákat abban a vonatkozásban, hogy létezik egy „másik film”2 is, ami vérátömlesztésként hathat a lumiéri mozira. Létrejön a valódi, ízig-vérig experimentális mozgókép. Elsősorban René Clair, Hans Richter, Fernard Léger, Man Ray és Viking Eggeling3 darabjai jelentik a merőben más megközelítéseket, utakat. Az avantgárd 1 Adams D. 1992: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája. GABO Könyvkiadó, p.p. 331-332. 2 Hajdú István: A másik film. In: Mozgó Világ, Budapest, 1982 június 3 Dada Cinema, RE:VOIR VIDEO EDITIONS, DVD, Centre Pompidou, Paris, 2005. idején néhány magyar származású, illetve magyar alkotó is kiemelkedő szerephez jut. Elsősorban Moholy-Nagy László filmtervei, Alexander László ős-multimédia előadásai vagy Gyarmathy Tihamér 1953-as, neoavantgárd filmje jutnak eszünkbe. De rajtuk kívül olyan későbbi művészek opuszai kívánkoznak még a sorba, mint Bódy Gábor, Tóth János, Háy Ágnes, Maurer Dóra és Szirtes András4. Gyarmathy magányosan, a bemutatás minimális esélye árnyékában készítette el „fotogram-filmjét” az 1950-es évek elején, míg ugyanabban az időben és az elkövetkező évtizedekben is virágzott Nyugat-Európában és Amerikában a kísérleti, underground, illetve „expanded cinema”5. Egyre közeledve időben napjainkhoz kiemelhetjük a lengyel származású Zbigniew Rybczynski kísérleteit6, vagy a fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt Jeremy Blake loop-olt audio-vizuális „pannóit"7. A mozi, a mozgókép az elmúlt 120 évben alig változott. A hangosfilm megjelenésével azontúl, hogy új kapuk nyílnak meg, veszít is képérzékenységéből a hetedik művészet. A színes film, annak is minél valósághübb törekvései újabb távolodást jelenthetnek az előremutató, artisztikus kifejezéstől. A történetmesélés bejáratott sémái lényegében idegenek a vizualitástól. A mozgókép üzlet, ezért a lehetőségeivel is nagyon óvatosan bánnak az érdekeltek a profitorientált világban. Pedig létezik a „másik film", az experimentális mozgókép, mely talán az egyetlen esély az audio-vizuális médium folyamatos, szükségszerű vérátömlesztésére, megújulására. A világ változik és a kifejezésmódoknak összhangban kell lennie a folyamatokkal. A szerzői mozi képviselői közül nagyon kevesen mertek igazán radikális kifejezé4 Peternák Miklós, szerk.: F.I.L.M. - A magyar avant-garde film története és dokumentumai, Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1991., Online: http://catalog.c3.hu/mediatortenet/PDF/FILM.pdf (2016. 02. 09.) Új formák / Kísérleti filmek, A Balázs Béla Stúdió 50 éve, DVD, Műcsarnok-Magyar Nemzeti Filmarchívum, Budapest, 2010. 5 A fogalmak tisztázásához kiváló segítséget nyújt a következő kiadvány: Sebők Zoltán: Az új művészet fogalomtára - 1945- től napjainkig, Orpheusz Kiadó, 1996. A neoavantgárd filmes tendenciák egyik legfontosabb összefoglaló kötete: Gene Youngblood: Expanded Cinema, P. Dutton and Co., Inc., New York, 1970. Online: http://www.ubu.com/historical/youngblood/ expanded_cinema.pdf (2016. 02. 09.). Amellett korrekt, rövid összefoglalása az új audio-vizuális megoldásoknak a következő tanulmány: Peter Weibel: Expanded Cinema, Video and Virtual Environments, Online: http://mccoyspace.com/nyu/13_s/video/ Weibel-expanded_cinema.pdf (2016. 02. 09.). 6 Rybczynski, a témánk szempontjából talán legérdekesebb, legkarakteresebb művei a következők: New Book/Nowa Ksiazka, 1975, Tango, 1980 (erre a műre pár évvel később Oscar-díjat kapott) és The Fourth Dimension, 1988. 7 Online: http://www.ubu.com/film/blake.html (2016. 02. 09.)
