Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Viharfelhők a Róma villa felett. A Ripp-Rónai hagyaték utóélete
VIHARFELHŐK A RÓMA VILLA FELETT A RIPPL-RÓNAI HAGYATÉK UTÓÉLETE 415 ja. A beszélgetésünk folyamán érdeklődtem Rónainak egy pár híresebb festménye után, melyek azelőtt az özvegy birtokában voltak. „Több képet a doktornak ajándékoztam” volt az özvegy válasza. Már akkor ott a helyszínen az volt a benyomásom, az esetről, hogy az idős hölgy /akkoriban 80 esztendős lehetett/ egy késői rajongással viseltetik Völgyessy doktor iránt. Másképp sehogy sem tudtam magamnak megmagyarázni ezeket a nagy értékű ajándékokat. Hajói emlékszem még ugyanebben az évben hallottam azonban egy másik esetet is, amely a pesti művészeti körökben széltében-hosszában feltűnést keltett. Nem kisebbről volt szó, mint a kaposvári Múzeumban lévő Bonnard francia festő Rippl-Rónait ábrázoló arcképének Völgyessy doktor úr által való megszerzéséről.42 Nem akartam vallomásomat pusztán emlékezetemre bízni, így vettem magamnak a fáradtságot, hogy a kaposvári Múzeum jelenlegi igazgatójához forduljak s megkértem, hogy erre a kép megszerzésre vonatkozó muzeális irattári adatokat másolja ki számomra. Ez meg is történt. Vallomásom pótlásául tehát én ezeket az eredeti iratokat a felperes kezébe adom azzal, hogy ő azokat mutassa be. A Bonnard - Rippl-Rónai képcsere nézetem szerint abban nélkülözi a formális eljárás szabályait, hogy sem a kérelmezés alkalmából, sem az átvételnél özvegy Rippl-Rónai Józsefné aláírása nem szerepel. Dr. Völgyessy úrnak 1942. II. 16-án kelt levelének azt a passzusát, hogy «szegény jó Nagyságos Asszony érdekét mindig szem előtt tartom és érte mindent megteszek» nézetem szerint erőtlenné teszi az a tény, hogy tudomásom szerint Völgyessy doktor ezt a képet rögtön a megszerzés után Budapesten értékesítette, ahogy akkoriban értesültem 6.000 pengőért. Ezen adatnak hitelessége után annakidején nem jártam. 42 Az esettel a kaposvári sajtó is foglalkozott: Uj Somogy 1942. 57. 2 p. „ Mi értékesebb: Rippl-Rónai utolsó festménye, vagy Bonnard: Rippl-Rónai portréja? A Somogyvármegyei Múzeum igazgatójához, Gönczi Ferenc ny. tanfelügyelőhöz levél érkezett Rippl-Rónai Józsefnek, Somogy nagyhírű festőjének özvegyétől. Az özvegy a levélben kéri a Somogyvármegyei Múzeumot, hogy a múzeum adja át neki Bonnard francia festőművész által férjéről készült tanulmányfejet. Nem ellenszolgáltatás nélkül kéri azonban erre a múzeumot. Ugyanis az özvegy a Somogyvármegyei Múzeumnak nagyhírű férje utolsó képét egy pasztell-festésű arcképét ajánlotta fel. Az özvegy kérését azzal indokolja, hogy nem maradt fenn kép uráról és ily módon szeretne egy olyan festményhez jutni, amely urát ábrázolja. A Somogyvármegyei Múzeum vezetősége részéről a múzeum igazgatója, Gönczi Ferenc a Stephaich Pál alispánnal folytatott megbeszélés után felterjesztést intézett a Nemzeti Múzeumhoz, a kérdéses két képet is felküldve. A múzeum vezetősége arra kért választ a Nemzeti Múzeumtól, hogy belemenjen-e a cserébe? Az esetleges csere által nem károsodna-e meg a múzeum? A Rippl-Rónai festőművészről francia művész által készített tanulmányfej egy kartonon készült, meglehetősen megviselt állapotban lévő pasztell, míg az özvegy által felajánlott női arckép, amely a híres somogyi művész utolsó alkotása, szintén kartonon lévő pasztell, jellegzetes Rippl-Rónai kép, lehelet finomságú színezéssel festve. A Nemzeti Múzeum dönti majd el, melyik festmény értékesebb, Rippl-Rónai utolsó képe-e, vagy a francia festőművésznek Rippl-Rónairól készült tanulmányfeje?" A fennmaradt Völgyessy dokumentumok között az előzőekkel kapcsolatos feljegyzést a hagyaték tulajdonosai nem találtak. Budapest, 1949. III. 24. Bernáth Aurél főiskolai tanár’’43 Dr. Martyn Róbert.vallomása (részlet) „A családban is, bennem is az a benyomás keletkezett az alperes magatartásával kapcsolatban, hogy az alperes meglehetősen kihasználta a művész özvegyét és sok képet elhordott jóformán ajándékba. Alperestől kapott a művész özvegye a képekért élelmiszert is, pénzt is, de az alperes részéről történt eme juttatások aránytalanul csekélyek voltak a képek értékéhez viszonyítva. Jellemző esetként megemlítem, hogy a művész özvegye az Apám, Anyám című festményt nekem ígérte halála utánra, ennek ellenére alperes azt elvitte, miként az özvegy nekem említette, csak azért kapta meg ideiglenesen az alperes azt a képet, hogy lakását díszítse vele. A kép azonban többé nem került vissza. A felperesi képviselő által felmutatott, Kolozsvárott 1942. december hó 20-án keltezett és általam a felpereshez intézett levél tőlem származik és annak tartalma a valóságnak mindenben megfelel; a most felmutatott levél második oldalán írottaknak megfelelően ezen levelet megelőző időben írtam az alperesnek, aki válaszlevelében azt írta nekem, hogy visszaad mindent, de Lazarine néni, a művész özvegye, nem fogadja vissza a képeket. Emlékezetem szerint azt nem írta ebben a válaszlevélben az alperes, hogy a képeket megvette, hanem olyan értelemben írt, hogy azokat ő ajándékba kapta a művész özvegyétől.” Dr Rónay Gusztáv 55 éves törvényszéki tanácselnök (részlet) „[...] Alperes később, a háború folyamán mint orvos főhadnagy Kaposvárra került és kezdetben a kaposvári 533. sz. hadikórház Apponyi utcai részlegénél volt beosztva; ugyanitt volt a lakása egy primitíven, szokásos katonai egyszerűséggel berendezve, amit onnan tudok, mert nálam is, - bizonyára mint a festőművész unokaöccsénél - látogatást tett és én ezt a látogatást az említett kórházi lakásán viszonoztam. A látogatásom alkalmával meglepetéssel észleltem, hogy az alperes szobájában egy nagyobb méretű perzsaszőnyeg van, amely azelőtt nagybátyám Róma villájában volt; úgyszintén meglepetéssel láttam az egyszerűen berendezett kórházi lakószobában nagybátyámnak az Apám- Anyám című nagyméretű muzeális értékű festményét, melyen az alakok életnagyságban voltak ábrázolva, és ugyancsak láttam ott több kisebb képet is, melyek 43 Szelesi Zoltán művészettörténész Völgyessy Ferenc gyűjteményét bemutató tanulmányában sajnálattal állapítja meg, hogy Bernáth Aurél egyetlen alkotásával sincs képviselve abban. Kézenfekvő - de felszínes - lenne elfogadnunk, hogy az idézett vallomásában lelhetünk rá a jelenség magyarázatára. A feltételezést cáfolata, hogy Völgyessy, a képeiről vezetett nyilvántartásának tanúsága szerint Bernáth egy olyan jelentős alkotását szerezte meg (Tanárnő, pasztell, 70x50), amelyet maga az alkotó, Fruchternek írott levelében egyenesen „bübáj"-nak minősített. Szelesi, Z. 1984: 302 Rum, A. 2007: 115-116
