Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Horváth János: Ripp-Rónai múzsái, híres kertjei, elveszett festményei és egy rejtélyes hamisítási ügy
398 HORVÁTH JÁNOS is bebizonyosodott, hogy a stílusfejlődés teóriáján játékosan felszabadított rajzi technikával kerekedett felül. Rippl-Rónai a „homo ludens”, a felszabadult technikai érzékkel játszó, kísérletező művész. A rajzok jellemző tulajdonsága, hogy a vaskos vonalú akt motívum még akkor is uralja a papírlapot, amikor csak néhány vonalból van kanyarítva. Mégis öntörvényű, dekoratív erejű. A korabeli akt pózok beállítása a francia Julian Akadémia krokizó gyakorlatát, a mozdulatok gyors felvázolását célozta. A krokizás elősegítette a teljes alakra irányuló koncentrációt, s egyfajta összesített érzékenységet fejlesztett ki a művészben. A modell könnyed, spontán vonalú körülírása az évszázados francia grafikai ha9. ábra. Máté Olga fotója Fenelláról 10. ábra. Máté Olga fotója a gitározó Fenelláról gyományt követte. Abba a rajzkultúrába beletartozik az elrontott, majd kijavított vonal megőrzése. Rippl-Rónai az erőteljes, dinamikus hatás érdekében újította meg a technikát a vastag vonalat húzó lúdtollal. A durva, engedetlen eszköz nem futott akadálytalanul a papíron. A kéz csuklóját ügyesen kellett forgatni a szép ívű szakaszok kanyarításához. Látjuk, amint néha elakad, kifogy a tinta, s a művész újra húzza még vastagabban, dinamikusabban, mint előtte. A papírfelületet kitöltő vaskos vonalú rendszer az akt motívum öntörvényű életszerűségét, dekoratív szerepét juttatja kifejezésre. Az akt téma elterjedése az 1900-as évek elején sokat lendített előre az európai fauvista festészet kialakulásában (11-13. ábra). Fenella beállásai nem sematikusak, hanem életszerűek, professzionális érzéke segítette a művészt, s bemutatta a nőiesség minden megnyilvánulását. Ruhában vagy aktban pózolt, s közben énekelt. Az akt és drapéria tárgyában intim, erotikusán vetkőző pózokat produkált. Az akt és hangszer ugyancsak klasz- szikus párosításaként karcsú alakjához illő gitárral játszott. Az egyik aktos beállításon Fenella zongoraszéken ül és gitárt támaszt magához, a másikon háttal fordulva, korsóval lépked. Amint az aktképekre általában jellemző, a modell arca elnagyolt és személytelen marad. Ez történt Fenellával is. Arckép nem született róla. A „kukoricás” aktfestmények javarésze elveszett, vagy lappang. Van egy dokumentum, amely alapján tudjuk, hogy mit kell keresnünk. 1911-ben volt „Rippl-Rónai József retrospektiv kiállítása 1888-1911 a Művészházban.” A megnyitón Fenella énekelt. A kiállítás katalógusában szerepel 5 db aktos kép reprodukciója cím és megnevezés nélkül. A katalógussal egy időben készült - talán a művésznek ajándékba, a klisék felhasználásával,
