Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Horváth János: Ripp-Rónai múzsái, híres kertjei, elveszett festményei és egy rejtélyes hamisítási ügy
394 HORVÁTH JÁNOS Tizenkét éves párizsi és hatéves magyarországi együttélés után 1906-ban Budapesten a családot kizárva kötöttek házasságot. Talán van egy valószínű magyarázat arra, hogy miért nem korábban és miért éppen akkor történt meg a házasságkötés. A művész édesanyja, mint a kisváros bigott erkölcsi szokásainak híve, katolikus kisleányok magánórás illemtanára, nem tudott szerető viszonyban lenni a fiával vadházasságban élő idegen nővel. A családban mindenek fölött álló, szeretett Mamának kíméletet adott a fia azzal, hogy kivárta a házasságkötés megfelelő idejét. Egyik Rippl-Rónai kép beszédesen vall a két asszony közti távolságról. A „Karácsony” (1903-04 között) című festményen csak ők ketten szerepelnek. Feketébe burkolt, egymástól teljesen elszigetelt, elforduló alakjuk a karácsonyfa mellett sem mutat barátságos közeledést. Rippl-Rónai édesanyja 1905. december 29-én halt meg. A családi szomorúságot hamarosan nagy öröm követi azzal, hogy 1906. február 1-jén a budapesti Könyves Kálmán Szalonban rendezett kiállítással Rippl-Rónai befutott festő lett. A sorsfordító kiállítás rendezését és az árverezést egy Pesten bérelt lakásból irányította a művész. Vele lehetett Lazarine is. „Édes Ödönöm. Végre a nagy rumli megszűnt és pedig igen szép eredménynyel: a kiállítás is és az áukczió is. Majdnem egyformán eredményezett, még nincs meg az összeszámolás, de azt hiszem elment 400 kép 45 - 46.000 koronáért. Ebből természetesen nagyon nagy rész - egyrészt 33 és 1/3 %, másrészt pedig 20 % Könyves Kálmánnak jut. Mindenesetre nagyon nagy dolgot oldottunk meg rövid egy hónap alatt. Egész Budapest mozgásban volt és fő tárgy volt a társalgások alkalmával a Rippl-Rónai kiállítás és aukció.... Andrássy-úti (38 sz. IV 8.) lakásomat május 8-ig megtartom. Mialatt azonban lemegyek hozzád is és Kaposvárra is. - Mily boldogság lenne most aranyos kis Anyánkat szíven csókolni. Őt akit ez a dolog oly jól érintett volna. Békesség poraira! Lázárine jól van, jövő héten ő is haza megy. Kapunk egy szép him pávát és a kert is már megköveteli a gazdáit.. Isten veled."20 A művész erkölcsi érzéke fejeződött ki abban, hogy küzdelmeiben hű élettársát május 7-én Budapesten nőül vette. Gyermekük nem született. Lazarine árván maradt unokahúgát, Anette Parist, a művész által adott becenevén ismert Anellát 1910-ben hozták el Issy- L’Éveque-ből és saját gyermekként nevelték fel. „...Mint fiatalasszony, ha nem is kimondottan szép, de csinos megnyerő valaki volt. Kedves volt az arca és egész lénye szimpatikus" - állapította meg a nevelőanyjáról, Lazarine-ról Paris Anella. Lazarine nagyon nehezen tanult meg magyarul beszélni. A franciául tudó Piatsek Ferenc, a Rippl-képek Piacsek bácsija igyekezett ebben a segítségére lenni. A kettőjük napi rendszerű társalgásakor festette róluk Rippl-Rónai az enteriőr korszak képeit. 1908-tól Lazarine volt, aki felügyelte a tízholdas Róma-hegyi birtokot, amelyet egy rokon, Hegedűs György (alias Tóka) felesben művelt. Három-négy tagú személyzet, illetve cselédség felett rendelkezett. Miután a szakács20 Rippl-Rónai József levele Ödön öccsének. Budapest, 1906. március 7. MNG Adattár Itsz.: 20408/1979/14/b; MTA MKCS-C-36/535 nővel megbeszélte az aznapi ebédet, a Róma-villa virágos kertjében, konyhakertjében és a baromfiudvarban tevékenykedett. A ház ura a rendszeres, egész napos alkotómunka közben ebédszünetet tartott, és délután négykor csatlakozott hozzá. Karácsonykor a zongorán álló, feldíszített fenyőfa fölé a francia szokást tartva fagyöngyöt akasztott. Konyhájának jó hírét, a magyarosfranciás ízekben bővelkedő szakácstehetségét a Nyugat folyóirat írói terjesztették. Az állatfarmról sült birkahús, kacsa, pulyka, csirke került az asztalra. Salátakeverékeit gyakran a környező vidék vadon termett növényeiből gyűjtögette össze. A gyomnövények közül sokféle, másmás zamatú apró leveleket tépkedett. Konyhaművészetét még a gyermekkorból hozta, s a festővel töltött párizsi szegénység idején találékonyan alkalmazta. A húsz évvel korábbi párizsi életükben legfeljebb csak álmodozhattak a Róma-villa paradicsomi gazdagságáról (7. ábra). Valószínű, hogy 1899-ben, Aristide Maillol Banyuls nevű szülőfalujában vendégeskedve született meg a vidéki életidill eszméje, keresése. Az álmot a közös sors váltotta valóra. A birtok mérete akkora volt, amely nem haladta meg erőiket. Lazarine naponta a kertjük virágaiból minden szoba asztalán álló vázába rakott egy-egy frissen vágott csokrot. A karóra futó rózsáit nagy gonddal nevelte. Az asszony született otthonteremtő, lakberendező tehetsége nyomán vált programszerűvé Rippl-Rónai otthonkultusza. Nehezen viselte az 1917-től majdnem tíz évig húzódó Zorka-ügyet. Abban az időben a művész „darázsfészeknek” nevezte a villát. Fájhatott az asszonynak, hogy férje oldalán már nem ő, hanem egy fiatal nő díszeleg a budapesti kávéházi társaságban. Rippl-Rónai József halálát követően az özvegy húsz évig élt egyedül. Gazdálkodásból és férje festményeinek eladásából igyekezett megélni. 1934-ben a művészi hagyatékból 53 képet bocsátott árverésre, de csak 27 talált vevőre. Magányát és kiszolgáltatottságát kihasználták, s a Rippl-Rónai képek javától megfosztották. Megtörtént, hogy miután behálózta őt Völgyessy Ferenc műgyűjtő, egy szekérnyi Rippl- Rónai képet pakolt fel magának a Róma-villában. Fizetségül Lazarine elé tett egy alku nélküli pénzösz- szeget. Az asszony hiába tiltakozott és sírva kiáltozott utána, Völgyessy elhajtott a fogatán.21 Nevelt fia, dr. Martyn Róbert írta Paris Anellának: „Völgyessy22 23. Ami a Völgyessy ügyet illeti azt én megmondtam Lazarine néninek, hogy őt a Völgyessy kifosztja, sőt ezt megmondtam, helyesebben megírtam Völgyessynek is, mire igen hosszú levélben válaszolt, hogy ő visz- szaad mindent, de Lazarine néni nem fogadja vissza a képeket. Szerintem nem 10-15 darabot, hanem 50-60 drb képet és rajzot is elvitt. De én már nem szólok bele, én ezt többször is megmondtam Lazarine néninek. Lazarine azt tesz amit akar. Még talán az érne valamit, ha Petrovics igazgató úr felvilágosítaná, bár talán ez sem ér semmit.m 21 Dr. Martyn Róbert szóbeli elmondása. 22 Dr. Völgyessy Ferenc főorvos, műgyűjtő. In: Takács Gábor: Műgyűjtők Magyarországon a 18. század végétől a 21. század elejéig. Budapest, 2012. 481-482. 23 Dr. Martyn Róbert levele Dobossyné Paris Anellának. Kolozsvár, 1942. XII. 20. RRM adattár 2635
