Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Sánta Gábor: Zalavári tüskevár
ZALAVÁRI TÜSKEVÁR 381 azt tudatta Fekete Istvánnal, hogy „a hétvégén Zalavárott tárgyalok a Tüskevár II. adatanyagáról”,5 majd pedig azt üzente az írónak, hogy „pár adatot küldtem a Tüskevár //.-hoz. Szeretném tudni, használhatók-e, és ugyancsak azt is, hogy Zalavárból kaptál-e használható anyagot?”6 Miről tájékoztathatták a szerzőt a területtel foglalkozó szakemberek, és az újabbak mindezt mivel egészíthették volna ki? Miféle épületegyüttes lehetett valaha a kis-balatoni berekben, vagyis milyen historikus díszletek maradványai mozgatták meg író és főhőse, azaz Fekete István és Tutajos csapongó képzeletét? 2. A lápvilágban valaha például Nagyrada, Pogányvár és Zalaszabar térségében is épültek várak, sőt a zalavári Várszigeten tovább kisebb erősségek, Récéskút és Várika is állt. Fekete István azonban nem történelmi - és szándékai szerint csak látszólag ifjúsági - regényeket írt, a berek középkori falmaradványait mégis szükségesnek érezte megemlíteni bennük. Közülük az ötvenes években legismertebbet (dokumentáltat és kutatottat) stilizálta szépirodalmivá. „Lehetséges, hogy ez a [római] vár a magyar honfoglalás idejéig nem pusztult el, és István király a magyar várispáni rendszer kiépítésekor a Zala szigetén már fennálló várat felhasználta, idetelepítve a benedekrendi szerzeteseket is”.7 A magyar betelepülés idején frankok, avarok és szlávok éltek a zalavári hátságon. A tizedik században Mosaburg és környéke Kál harka [vezér], majd a fia, Bulcsú szállásterülete volt. Ezután királyi birtok és várispáni székhely lett. A hódoltság idején átépítették végvárrá. A Kőszeg ostromára induló törökök először 1532-ben portyáztak a berekben, és aztán rendszeresen támadták a várat. Sikertelenül. Bocskai szabadságharca idején ez is a hajdúk kezére került. (A romló állapotokat szemlélteti, hogy a vár javítására 1665 nyarán kiküldött ezredes „azt jelenti, hogy a hajdúkat az éhség Zalavárról mind elűzte. Mikor a kapitány a felvonókaput ki akarja nyitni, asszonyokat kénytelen segítségül hívni, mert annyi férfi nincs a várban, hogy a kaput kinyitnák. Aratásra mentek a szegények, hogy egy harapás kenyeret szerezzenek maguknak".)8 Az Árpád-korban történtek filológiai feltárását kevés hiteles dokumentum valószínűsíti; az oklevelek többségéről is kiderült: hamisítványok.9 Regényei alapján azonban Fekete Istvánt a koraközépkor emlékei nem érdekelték, ellenben a hódoltság annál inkább foglalkoz5 Dalányi József levele Fekete Istvánhoz. [Zalaszabar, 1958.] febr. 4. Ajkai Városi Múzeum. Kézirattár. 6 Dalányi József levele Fekete Istvánhoz. Sávoly, 1958. márc. 27. Ajkai Városi Múzeum. Kézirattár. 7 Iványi Béla: Zalavár és a balatonhidvégi átkelő a török időkben. A Göcseji Múzeum Közleményei 11. (1960) 161-180. A vár hódoltság kori történetéről például lásd még: F. [Füssy Tamás]: A régi zalavári vár a bencéseknek onnan való távozása óta. Balatonvidék, 1898. ápr. 10. 5-6. 8 Takáts Sándor: Rajzok a török világból. II. Bp., 1915. 127. Takáts Sándor fordítása. A harmincas évek közepétől Fekete István már bizonyosan gyakorta fellapozta Takáts Sándor nevezetes négykötetes sorozatát, melyben a szerző zalavári eseményekre, illetve dokumentumokra is hivatkozik. 9 Füssy Tamás kötetének ismertetésében erre már Balics Lajos felhívta a figyelmet. (Katolikus Szemle, 1903. 1164-1171.) A zalavári apátság perjelének súlyos kötete a tévedéseivel együtt a filológiai kutatásoknak még ma is megkerülhetetlen forrása. tatta. Ezért csupán a kis-balatoni mocsárban ekkoriban találhatók áttekintésére vállalkozom. A zalavári Várszigeten mostanában ásatásokat folytató Ritoók Ágnes hívja fel a figyelmet arra, hogy „a korábban megfogalmazott egyik vélemény szerint az 1569-ben készült felmérésen ábrázolt épületek - a templomot kivéve - nagyobbrészt az Árpád-kori »belső vár« falain kívül feküdtek. A másik álláspont képviselői az Árpád-kori »külső vár« falai által körbezárt területekre helyezték a késő középkori épületegyüttest”.10 * * A legújabb kutatásokat követő „rekonstrukció alapján a »belső vár« a monostor körítőfala volt, a Vársziget déli részén az 1950-es években feltárt Árpád-kori sírok pedig kétségtelenül a [Szent Adorján bencés] monostor templom körüli temetőjéhez tartoztak”. Ritoók Ágnes feltételezése, hogy a monostor körítőfala „Székesfehérvár korai királyi várának falövével rokonítható, bár lehetséges, hogy ez csupán a csekély maradványokból kiinduló képzelet szüleménye. A körítőfal északkeleti saroktornya, mivel alapozási technikája a Vársziget északi részén álló toronyszerű épületével egyezik, a XII. század közepe táján készülhetett”. (Ez a vastag falú - és talán a szömöreihez hasonló - torony minden bizonnyal a palánkvár őrtornya volt, és az 1568. évi hadi leltár „törött”-nek nevezi.) A körítőfalon belül emelt Árpád-kori épületek [altalajba levert fa-] cölöpös alapozását a késő középkorban már nem alkalmazták. A legkésőbbi zalavári kőfaragványok a XIII. század első harmadából származhatnak, vagyis a későbbiekben mindenekelőtt a védműveket alakíthatták át. A Várszigetnek a monostor, a kápolna, az udvarház és egy torony lehettek a központi épületei. Délen a Karoling-korból maradt Hadrianus zarándoktemplomot Szent Adorjánnak szentelt monostorrá alakították át. „A Vársziget másik egyházának (»kápolna«) [...] félköríves szentélyéhez téglalap alakú hajó csatlakozik, a hajó nyugati végén két falpilléren és egy középpilléren nyugvó karzattal.” A temetői leletek alapján a XI. század utolsó évtizedeiben felépített templomot feltehetően a XIII. század elejéig használták. „A feltűnően magas harci sérülések száma alapján - összegzi a feltárások régészeti eredményeit Ritoók Ágnes - a korábban ide temetkező, várnépi jogállású közösség feladata a zalai várban felhalmozott javak és rabok begyűjtése, őrzése és védelme lehetett.” A zalavári palánkfalé udvarház „kapuja délre, a monostor felé nyílt” az Árpád-korban. Pontos rendeltetése egyelőre kérdéses, de „határozott területrendezési elképzelések megvalósítására vall, hogy a palánkárok keleti szakaszával átvágták a Hadrianus templom nyugati részének romjait. A [sorompónak vagy korlátnak is nevezett] palánkkal határolt területen utóbb létesített kenyérsütő kemencék alapján a területhasználat profán jellege a későbbi évszázadokban sem változott”. 10 Ritoók Ágnes a kutatások történetét is áttekintette a doktori disz- szertációjában. (Zalavár-Vársziget az Árpád-korban. A régészeti kutatások eredményei. ELTE BTK.) Tézisei alapján a szerző mindenekelőtt a hódoltság előtti évszázadokat vizsgálta, mig Fekete Istvánt a törökvilág érdekelte, a régész általános megállapításai mégis használhatók az írói elképzelés rekonstruálásakor.
