Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Lanszkiné Szeles Gabriella: Cséplő József és Fekete István levelezése. Forrásközlés
FEKETE ISTVÁN ÉS CSÉPLŐ JÓZSEF LEVELEZÉSE 355 4. ábra. Cséplő József présháza a Taszári hegyen ~úcjf CD ' /?HL / lXT> 5. ábra. A présházról készült fénykép hátoldala merettel megérezte. Cséplő József gyakran vigasztalta a mind sűrűbben betegeskedő Fekete Istvánt, aki több esetben szabadkozásként írja, hogy miért rövid a válasz, vagy miért késett. Cséplő József az őszinte tiszteleten túl, feladatának tekintette, hogy példákkal alátámasztva a gyógyulásba vetett hitet erősítse Fekete Istvánban. (6. levél) Cséplő József pedig hívta és hívta rendületlenül, mert őszintén szerette volna vendégül látni Fekete Istvánt (2. levél). „Mint ahogy, nagyon sokakat vendégül is látott a Taszári hegyen (4-5.ábra) lévő szőlőjében. Korra, rangra, beosztásra való tekintet nélkül. Neves kortárs írók is látogatták.”- Emlékezett vissza Ballay Attila ny. tanszékvezető, aki rendszeresen felkereste barátaival és rokonaival együtt Cséplő Józsefet. Olyan alkalom is volt, hogy főiskolás hallgatókkal látogattak el Jóska bácsihoz. Az elsőre, így emlékezett vissza:„Letettük az autót és gyalog, torony iránt, neki a hegynek. Az egyenes, szókimondó embereket szerette. Csak az embert nézte.” Nem számított politikai hovatartozása sem, hiszen még azokat az orosz katonákat is vendégül látta, akik korábban fogva tartói voltak, reggelig vigadtak nála.22 Pedig épp az 1956-os forradalmat követően költözött a Taszári hegyre, mivel azt tanácsolták neki, hogy tűnjön el, ha jót akar, ne legyen szem előtt.23 Fekete István leveleiben gyakran található utalás a csomagküldemények megköszönésére. Karácsonykor fenyőfát, disznóölések idején Cséplő József disznótorost küldött Fekete Istvánnak. Volt olyan eset, hogy a hosszabb ideig vidéken, nem budapesti lakásán tartózkodó Fekete István utólag következtette ki, hogy 22 Jeremiás atya szóbeli közlése. 23 Dr. Ballay Attila szóbeli közlése. kitől is származhatott az ajándék (12. levél). Ezek minden esetben szívből jövő figyelmességek voltak. Jóska bácsi nem mindennapi jószívűségének magam is szemtanúja voltam, amikor a 2010-es év szüret táján - ekkor Jóska bácsi már a 90. életévén túl volt - a taszári hegyről szüretelt csemege szőlőjét személyesen vitte Fonóban rokonainak, barátainak, ezzel is a meglévő összetartozásukat erősítette. Fekete Istvánnak is szívesen küldött volna, ahogy erről a 6. levélben is megemlékezik. Ha Fekete Istvánnak fizikai munkát igénylő segítségre lett volna szüksége, Jóska bácsi bármikor rendelkezésre állt volna (2. levél). Ezt támasztja alá Hodics Gyula Somogy megye gazdasági főfelügyelője, akinek szintén a taszári hegyen volt 'présházas valódi szőlőbirtoka’ ahogy emlékirataiban írja: „Nagyon szerettem ezt a kis és kies tanyát, mert annyira szép, annyira megkapó a táj bája, a hegy hangulata. Talán két napra való pihenésem nem volt, hogy egyszerűen nem értem rá pihengetni, és így csak a kapanyélre támaszkodva, izzadó üstökkel nézegettem a gyönyörű panorámát, ami elém tárult. (...) Cséplő Jóska barátom, második szomszédomról is meleg szeretettel emlékezem meg, mert ő is olyan sok szívességet nyújtott, ősszel beszántotta a szőlőt, segített mindennel, amire csak szükségem volt, hozzá sem fordulhattam úgy, hogy valamit is megtagadott volna tőlem.”2'* Jóska bácsi 92 esztendősen is fáradhatatlanul művelte a taszári hegyen szőlejét még 2011-ben is. Éppen ezért közös Fekete Istvánnal az is, hogy mindkettejük munkabírása határtalan volt. Édesapjáról a következőket írja Ifj. Fekete István: „Milyen erős belső sürgetés kényszerítette őt az írásra? Tudom jól, 24 Hodics Gyula emlékiratai. 319-320. p. Kézirat.
