Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Hauptman Gyöngyi: „…a harctéren voltam az első világháborúban 1918. november 18-ig”. A Nagy Háború – egy élettörténet fordulópontja
... A HARCTÉREN VOLTAM AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN 1918. NOVEMBER 18-IG A NAGY HÁBORÚ MINT ÉLETTÖRTÉNETI FORDULÓPONT 345 kott szociális környezet megváltozását, s ezzel együtt a genealógiai hagyományból való kilépést hozta magával,45 vagyis vállalnia kellett a szülőföldtől távol, családi-rokoni támogatás nélkül, idegen környezetben való újrakezdést. Az életút fennmaradt dokumentumai között nem található közvetlen utalás arra nézve, hogy egész konkrétan milyen megfontolások, érvek és ellenérvek munkáltak Veress Dezső döntésének hátterében. Az életútnak erre az időszakra vonatkozó tényeit megvizsgálva azonban érzékeltethető az a politikai, társadalmi és egyéni élethelyzet által kirajzolódó kontextus, amelyben az elhatározás megszületett. így bizonyára befolyásolta döntését, hogy ebben az időszakban saját pályájával kapcsolatosan is válaszút elé került: mindenekelőtt be kellett fejeznie az egyetemet,46 majd hivatást kellett választania. A kolozsvári egyetem Budapestre menekítése miatt utolsó szigorlatait és államvizsgáját az egyetem új, ideiglenes székhelyén kellett letennie, s emiatt, valamikor 1920 májusa előtt a fővárosba költözött. (6. ábra) Itt talált munkát is: a megszállt területekről érkezett menekültek ügyeivel foglalkozó Országos Menekültügyi Hivatal tisztviselője- ként dolgozott. (7. ábra) Az 1951-ben kelt, már említett katonai önéletrajzában röviden így ír erről az időszakról: „1920-ban Brassóból, ahol akkor családom lakott, a román megszállás alól Budapestre lakoltattak ki s Budapesten, mint az Országos Menekültügyi Hivatal tisztviselője nyertem elhelyezést, ahol igen bő alkalmam nyílott az ország különböző helyeiről menekültek nyomorúságos helyzetével foglalkozni és ezt a kérdést tanulmányozni.”(8. ábra) A szövegben a család brassói lakására tett megjegyzés az ott tartózkodás ideiglenességére utal („ahol akkor családom lakott): lehet, hogy kényszer lakóhely volt, és esetleg a román megszállás elől való meneküléssel függött össze.47 * Kényszert, kényszerítést jelez a „lakoltattak ki” kifejezés is, ami viszont személyesen reá vonatkozik. Feltűnő továbbá, hogy - bár az eseményeket harminc év távlatából idézi fel, és a szöveg kifejezetten hivatalos használatra készült hivatalos hangnemben - a menekültek helyzetére a „nyomorúságos” jelzőt használja, ami mindenképpen erős érzelmi töltésre, és az akkoriban szerzett tapasztalatok keserű és fájdalmas voltára utal. Mindezen „apró” tények (a Brassóból való kényszerűi?) költözés, a család és Erdély 1918 vége és 1920 eleje között megismert helyzete, majd az ország fővárosában, illetve konkrétabban a munkahelyén tapasztaltak) minden bizonnyal alakították, formálták véleményét, s befolyásolták végső döntését. Mindehhez 45 Keszeg, 2009: 97. 46 Úgy gondolom, hogy a történelmi helyzet által teremtett rendkívüli körülmények között maga az egyetem befejezése sem tekinthető magától értetődőnek, önmagában is a hivatás melletti döntésnek számított. Lehet, hogy ennek a nehéz időszaknak a tépelődéseit idézi fel a második világháború idején vezetett naplójának egyik bejegyzése: „Az éjjel Ernővel álmodtam. Nagyon ösztökélt, hogy hiányzó vizsgáimat tegyem le.” In: Veress, 2005:65.1945. január 12-i bejegyzés. 47 Veress Ernő, Veress Dezső bátyjának életrajzából tudjuk, hogy ő 1918-tól 1930-ig Brassóban volt hittanár. Összefüggésben lehet ezzel a család ottani tartózkodása is. hozzáfűzhető még fiának, Veress Péternek utólagos értelmezése is, amely szerint édesapja „azért jött át, mert - jövendő jogászként - nem akart fölesküdni a román alkotmányra”.*6 Veress Dezső Magyarországon hamarosan benyújtotta a magyar állampolgársága fenntartására irányuló kérelmét. A kérvény maga nem maradt fenn, ám az 1926-ban kiadott állampolgársági bizonyítvány dokumentálja ezt a döntést, s a döntésen keresztül nemzeti elkötelezettségét: „Állampolgársági bizonyítvány. Udvarhely vármegyében Székelykeresztúr községben 1896. február hó 24. napján született, Csík vármegyei Csíkszentsimon községi illetőségű dr. Veress Dezső ügyvédjelölt, nagyatádi lakos magyar állampolgársága fenntartására irányuló elhatározását 1922. júl. 12-én az 1921. évi XXXIII. te. (trianoni békeszerződés) rendelkezéseinek megfelelően bejelentette. E bejelentés alapján az 1921. évi 6500/M.E. sz. rendelet 12. szakasza értelmében ezennel igazolom, hogy dr. Veress Dezső magyar állampolgár. Kelt: Budapest, 1926. július 3.” (9. ábra) „(...) atádi betelepülésem idején” Veress Dezső a katonai szolgálattal párhuzamosan folytatta jogi tanulmányait az egyetemen, bár a rendkívüli körülmények között ez nyilvánvalóan csak több féléves kihagyásokkal volt lehetséges. így az első, 1914/15-ös tanév elvégzése után csak 1918 nyarán végezhetett el egy pótszemesztert, majd 1919. május 8-án (egy újabb félév elvégzése és a harmadik alapvizsga letétele után) állította ki az egyetem az abszolutóriumát. Mindjárt másnap letette az első jogtudományi szigorlatot, még Kolozsvárott. A másodikat azonban csak több mint egy év múlva, 1920. július 31-én, immár Budapesten, a szigorlati bizonyítványon olvasható időszámítás szerint: „az egyetem száműzetésének első évében”.49 Még ugyanezen év november 9-én sikerrel letette a harmadik, egyben utolsó jogtudományi szigorlatát is, „az egyetem száműzetésének második évében”. Az Országos Menekültügyi Hivatal keletmagyarországi (sic!) főosztályának hivatalos bizonyítványa szerint 1920. május 14-én (tehát két és fél hónappal a második jogi szigorlata előtt) érkezett a megszállott területről Budapestre, s mint brassói menekültet az adott főosztálynál vették nyilvántartásba. Mint már szó volt róla, a főosztály néhány hónapig a munkahelye is volt. Az, hogy pontosan mióta dolgozott ott, a meglévő iratokból nem derül ki, az viszont pontosan tudható, hogy meddig: az 1921. március 7-én kelt irat szerint a főosztályvezető ekkor saját kérésére felmentette állásából. A rossz minőségű papírdarabra indigóval másolt irat 48 Veress Péter szóbeli közlése 49 A kolozsvári egyetemet 1872-ben alapították, 1881-ben kapta a Ferenc József Tudományegyetem nevet. Az első világháború után, 1919-ben, az új, román hatalom katonai hatalommal véget vetett az egyetem kolozsvári működésének, s még ugyanabban az évben megalakult a román tannyelvű I. Ferdinánd Tudományegyetem. A magyar egyetem intézményként nem szűnt meg, 1921-ben Szeged városa fogadta be, és ott működött tovább. Forrás: http://www. ubbcluj.ro/hu/despre/misiune/istoric. letöltés: 2016. július 27.
