Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Megtalált évek: a kaposvári kórház története 1849–1870 között
MEGTALÁLT ÉVEK: A KAPOSVÁRI KÓRHÁZ TÖRTÉNETE 1849-1870 KÖZÖTT 327 1. ) Véglegesen tisztázni kívánta a kórház státuszát a nyilvános jelleg megerősítésével és a független - önálló - igazgatás szükségességének elismertetésével. 2. ) Szükségesnek tartotta a kórház (kórtermek) fűtésének megoldását.86 3. ) Számos beadványt nyújt be a vármegyéhez a kiegyensúlyozott kórházi gazdálkodás megteremtése érdekében. (Tanult a korábbiakból, mert 1854- ben ugyanezen okból már eljárás alá vonták!) 4. ) Kinyilvánítja elkötelezettségét a körorvosi rendszer fenntartása mellett 5. ) Lemond a városi orvosi állásáról, és beköltözik a kórházba.87 Ugyanezen év végén önérzetesen folyamodik a végleges főorvosi kinevezés elnyeréséért: „Méltóságos Főispán Úr! Kérem méltóságos Főispán Urat, engem a jelenlegi kórházi főorvosi állásomban kinevezni szíveskedjék, annál is inkább, miután az 1848-49. években a M. Kir. Hadügyi Minisztériumban mint referens működtem, és ezért biztos állásomat, mint cs. kir. törzsorvos elvesztettem. Főképpen pedig azért, mert én ezen főorvosi hivatalt 5 esztendőn keresztül mindennemű díj nélkül becsülettel viseltem. Kaposvár, december 20. 1860. Töltényi János or- vostudor’’88 Várnia kellett, de végül is sikerrel járt, 1862. február 14-én függetlenített kórházigazgató lett.89 Ausztria solferinói veresége alapjaiban rengette meg a neoabszolutizmus rendszerét. Az 1860. október 20-án kelt császári diplomát követően Magyarországon visszaállították az 1848 előtti kancelláriát és a Helytartótanácsot. Korlátok között működhetett az országgyűlés, de a pénzforgalommal kapcsolatos ügyintézésre, a had- és külügyre nem terjedhetett ki a jogköre. A vármegye is visszanyerte önállóságát a kórház felett, amellyel eddig a Helytartótanács rendelkezett. Az összehívott vármegyei közgyűlésben olyan javaslat hangzott el az alapítók részéről, hogy a kórház régi (eredeti) státusza álljon vissza, és újra „Vármegyei Alapítványi Kórház” legyen. Ez egyúttal azzal a következménnyel járt volna, hogy a régi, nehézkes beteg- felvétel ismét életbe lép, ami korlátozza a felvehetők számát, mert a hat alapítványi ágyon túlmenően több fenntartására nincs fedezet. 86 1860. július 15-én árajánlatot nyújtott be új kályhák felépítésére, amelyet a vármegye augusztus 15-én jóváhagyott. Az emeleti részen hét táblás, a földszinten az orvosi szobákba két zöldmázas gömbölyű kályhát rakatott. Saját lakásáról sem feledkezett meg: szobáiban és a fürdőben összesen ötöt helyeztetett el 87 Ezzel a lépésével érvényteleníti a Wehle által hozott, számára hátrányos rendelkezést, és értékes területet von el a bujakóros betegek gyógyításától. 88 Töltényi pályázata: 57/1860. Uo. A különböző kórháztörténeti munkákban eltérő dátumokat találunk Töltényi kórházigazgatói kinevezésével kapcsolatosan. Ennek oka, hogy a kórház vezetésének folyamatosságát bemutatni hivatott felsorolásokban már az „elsőorvosi" illetve megbízotti időszakot („vezető orvos” ) is kinevezett kórházigazgatói működésként tartják számon. Ez a „megoldás”- „praktikus okból” - nem csak Töltényi esetében érvényesül. 89 A megyei physicus továbbra is Kozma József maradt. Ettől az időponttól kezdődően a két funkció véglegesen elvált egymástól. A kialakult vitában Kozma József, a Wehlét követő megyei főorvos egyértelműen elveti az alapítványi fenntartást. Azonosulva Töltényi véleményével, annak „nyílt levelét” a döntéshozók elé tárja „Nyílt levél a megyei bizottmányhoz Somogyvármegye Kórházának nyilvánosságát elkerülhetetlenné teszi a syphilis.90 A kórházban az 1860-ik évben orvosoltatott 61 nőszemély és 99 férfi, összesen 160 egyén bujakórban. E helyett meg kell jegyeznem, hogy a nyilvános kéjhölgyek hetenkint orvosi vizsgálat alatt vannak, és az egész 1860. évben csak 2 (kettő) volt közülük a kórházban, a többi 59 személy a szolgálati osztályhoz tartozik. Mindenki tudja, hogy e szerencsétlenek ocsmány keresetüket piperére költik, semmijük nincs, s így magukat lakaikban orvosoltatni nem tudják, de a kórházi nyilvánosság eltörlése után a kórházba sem vétethetnek fel, miután abban csak 6 alapítványi ágy van, melyek az alapítók által nagyobbrészt betöltve vannak. A bujakór sem magától, sem a javósoktól meg nem gyógyul, s csak okszerű, orvos által a kór fokához mért rövidebb vagy hosszabb idő alatt, drága orvosi szerekkel, jó ápolási és szigorú életmódszer által gyógyíttatik meg. Ha tehát 50-60 inficiált nőszemély, ki magát szegénysége miatt privatim nem orvosolhatja, mint fellebb említém, a kórházba nem vétethetik fel, de mindennapi kenyerét inficiált testével kéntelenítvén megszerezni - át fogja mindenki látni - hogy e szerencsétlenek Somogy megye népesebb helységeit el fogják özönleni, s miután egy inficiált nő 5-6 egyént képes naponként megmérgezni, ezen otsmány kór ki nem számítható mérvben fog a megyében terjedni, s pár év múlva be fog következni azon szomorú eset, hogy a legmorálisabb család sem fogja megóvhatni magát e rút és annyi gyászos következményt maga után hagyó ragályos nyavalyától. És most kérdeném: ki fog ezért felelős lenni? A jelen haladó civilisatio korában minden, bármely a kormánya formája: állam, város vagy község, e bujakor korlátozására kórházakat épít, létezőket tágít s dotál, de sehol sem olvassuk, hogy már létező kórház bezárassák, vagy a felvételt korlátozzák. Hiszem Somogyvármegye intelligenciájáról, hogy a polgári és emberiség elleni bűntől e nagy megyét megmentendi, és a már létező, jól felszerelt nyilvános kórházat minden kitelhető áldozattal is fenntartandja. Kaposvár, január 17. 1861. Dr. Töltényi János orvos-sebésztudor a Kórház vezető-orvosa” 90 Kozma csak átmenetileg, 1860-1863 között volt megyei főorvos. Töltényi levele: 79/1861. BMKGY. 19. doboz. Kaposvár „katonaváros" volt ennek is köszönhető, hogy a nemi betegségek elleni küzdelem mindig kiemelkedő jelentőséggel bírt. Átfogóan: Récsei, B.: 1999, 311-341
